Hétvégék margójára

Gondjaim vannak a hétvégékkel, igazából nem a napokkal, nem a pihenéssel vagy éppen a munkával.
A kapcsolat hétvégékkel. Egyszerűen nem értem, hogy hétköznap jó vagyok, ir nekem, vagy esetleg ha olyan napja van fel is hív, de ha eljön a szombat,akkor eltűnik. A múltkor azt mondta azért nem jelentkezett, mert reggel olyant irtam. Gondolom büntetésnek szánta. De kérdem én, miért kell büntetni a gondolatainkért, miért kellene bocsánatot kérnem azért, amit gondolok. A gondolatok, és azok a gondolatok, azért születnek, mert olyan visszajelzéseket kapok.
Kérdem én, ha egész héten jó vagyok, akkor miért nem vagyok jó szombaton és vasárnap?
Azokért a gondolatokért, amelyek végig futnak a fejemben, azokért nem én vagyok a felelős. Pont a másik miatt járnak-kelnek bennem.
Igen, lehet azt mondani, akkor menj, hagyd. De akkor mi lesz?
Értem én, hogy más mit tenne, de az én életemet nekem kell leélnem, a lelkiismeretemmel nekem kell elszámolnom.
Oly sokszor kérdeztem már, hogy miért ez jutott nekem. Igen, volt hogy sajnáltam magam. De semmit nem értem el vele. Aztán kezdtem másként megközelíteni a kérdést. Mindennek oka van, annak is hogy pont ezek az emberek kerültek az utamba. Tanultam minden ilyen kapcsolatból. Ma már eljutottam oda, hogy nem hiszek a szép szavaknak. Számomra a tettek azok amik számítanak.Mert lehet mondani, hogy örökké, lehet mondani, hogy nem igaz hogy senki és semmi vagy, lehet mondani hogy nem vagy pótlék, de ilyenkor igenis pont ezt érzem.
Ki hogyan nevezné azt, ha csak hétfőtől péntekig vagy jó, ki mit tartana bárkiről, ha csak akkor keresné, ha úgy érzi nincs más?
Nem vagyok bölcs, nem jövök mindenféle elcsépelt bölcsességgel, de van amit senki nem vesz ilyenkor tudomásul.
A másik is EMBER, vannak ÉRZELMEI és ÉRZÉSEI. ugye mindenki azt szeretné, ha a másik, embernek, érző lénynek tekintené. Igen most jöhet a bölcsesség arról, hogy amit elvársz a másiktól, azt szeretnéd visszakapni. De hogy szeretnéd, ha Te nem teszed meg?
Hogy érezzem azt, hogy vagyok valaki, ha nem kapom meg a másiktól.
Igen, tudom, magamnak kell tudni mit és mennyit érek. De legyünk őszinték, kell az a pici visszajelzés, hogy igen érsz valamit a másiknak. Ha egy kapcsolatban, mindegy milyen és mióta tart, nem kapod meg, hogy várhatod el hogy higgyen neked a másik.
A szavak elszállnak, ha leírod sem ér semmit, ahogy szoktam mondani a net mindent elbír. De ha ott vagy,még ha nem is fizikai valódban, de ott vagy és nem tűnsz el órákra, napokra, csak mert a gondolatokat őszintén elmondod, akkor igen, hinni fog neked az,akinek azt írod fontos vagy, mert érzi.
Egy dolgot elfelejtünk, ha valaki törődik a másikkal, ha figyel rád, óv olyan dolgoktól amiken Ő már keresztül ment, azt azért teszi mert FONTOS vagy.
De ha ezt azzal tolerálod, hogy eltűnsz…..

Büntetés…..kérdem én, miért kell büntetni azt akit állítólag szeretünk. Komolyan viccesnek tartom..pedig lehet, hogy a lelkem törik össze ilyenkor. Igen vicces, mert mikor szóváteszem, hogy érdekes miért pont engem, hisz másokkal ellentétben én nem bántalak, akkor azt írod, megváltozom, nem így lesz. Erre eltelik 1-2 nap és érdekes módon a változásnak híre-hamva sincs.
Most mondja bárki is, hogy ilyen esetben nem pótlék, nem zavarótényező vagy, hisz pont ezt hitetik el veled.

Most ha bölcs lennék, akkor egy nagyon okos mondással fejezném be ezt az írást. De nem vagyok bölcs, tanulom a türelem erényét. Azt hiszem jó úton járok. Még mindig van elég türelmem és kitartásom, és kérem azt, aki sorsunk fonalát egyengeti, aki ha letérünk az útról, visszavezet, akár jó szóval, akár ha nem értünk belőle, akkor jelzésekkel, ha így sem akkor egy nagy pofonnal, hogy segítsen a türelem erényét megtanulni.

Az életem én élem, jól-rosszul majd kiderül. De számomra négy szó van, ami sok embernek nem érték.

SZERETET, HIT,BIZALOM, HŰSÉG.
Szeretni , hinni, bízni és hűnek lenni / önmagunkhoz, a másikhoz, az értékrendünkhöz.
Szeretni önmagunkat, hinni magunkban, bízni magunkban és hűek lenni önmagunkhoz. Ha ezek nem működnek, akkor semmi nem fog.

(Nincs cím)

Jelenlegi bejegyzésemmel meg fogok bántani valakit, de azt gondolom, hogy minden egyes megmozdulásáról, amiről igazából előbb vagy utóbb kiderül, minden egyes nem akartalak megbántani, ez távol álljon tőlem mondatával, amellyel el ismeri megtette, megbánt.

Vannak az életben olyan helyzetek,amelyből a kijutást kilátástalannak fogjuk fel. Előre bocsájtom, tudom nem vagyunk egyformák, azt is, hogy nem minden helyzetet reagálunk le egyformán.
De az életünket ajándékba kaptuk. Hitem szerint azért, hogy kijavíthatsunk valamit, amit elkövettünk valamikor régen. Az élet drága, megfizethetetlen. A hitem arra is megtanít, hogy a sors, az élet soha nem gördít nagyobb akadályokat elénk annál, amit le tudunk győzni. Fel is adhatjuk persze, de nem ez a megoldás.
Sokan tekintenek erősnek, de csak alig 1-2 ember tudja, hogy volt nekem is egy pillanatom mikor azt gondoltam feladom. Túl sok volt. Igazából ez egy jelzés volt, hogy baj van, segítségre van szükségem. Nem orvosi segítségre. Barátokra, szeretetre, támogatásra. Megkaptam. A gyerekeimtől, a barátaimtól. Ma már tudom, hogy igazából sosem akartam meghalni, attól amit tettem nem is tudtam volna, mégis valahogy fel kellett hívnom a figyelmet magamra. Azóta tudom már, milyen is ha valaki bajban engem hív. Tudom segíteni kell, sokszor elég ha ott vagyok, hallgatok. Az ember sok mindent rejt el, a ki nem mondott szavak, mondatok rosszabbak bárminél…én tudom. Akkoriban nem volt olyan szerencsém, hogy lett volna valaki ott mellettem, aki fogta volna a kezem, szorította volna. Senki a világon, aki szeretett volna úgy, ahogy akkor erre szükségem volt. A barátaim, az a 2 ember aki akkor sokat segített, ott volt, de nem volt az a fajta támasz,amire szükségem lett volna. Egy társ,akire támaszkodhatom.
Akkor egy életre megtanultam, hogy csak magamra és azokra az emberekre támaszkodhatom, akik úgy és olyannak szeretnek amilyen vagyok.

A mai blog megírására egy csoportban való bejegyzés apropója szolgál.
Ki az akit szerettél és el kellett engedned.
Nos nem érdekel, ha az illető magára ismer, már ha elolvassa egyáltalán, de szíven ütött az amit ott olvastam.
Hozzá teszem mindez azért, mert bármi történt , én soha cserben nem hagytam,kitartottam mellette, segítettem és segítek is a mai napig. Naponta elmondja, hogy angyal lennék/ barátnőmet idézve, Lucifer is angyal volt egyszer/, azt mondja fontos vagyok és számítok, mégis amit ott írt, elolvasva sírógörcsöt kaptam.
Szóval, ki az akit szerettél és el kellett engedned. Válasza: A meghalt barátnőm.
Nos, ezzel az a gond, hogy mindez évekkel ezelőtt történt. Decemberben megkezdtük az ötödik évet, mióta ismerem. Már akkor régen meghalt. Nem azzal van a gond, hogy siratta, hanem azzal, hogy meddig.
A fenti sorok apropóját az adja, hogy a barátnő feladta, inkább a halált választotta/ nem természetes halálról írok/, mint hogy az életet. Nem szeretnék, sőt nem akarok pálcát törni senki felett, de neki ott volt a társa. Számíthatott rá, hisz segített, csak egyetlen szavába került.
A történetet igaz csak az életben maradott szemszögéből nézhetjük. Azt, hogy valójában mi vezetett ide, nem tudhatom. De az elmúlt ünnepeket egyedül töltöttem, 4 év után a szilvesztert is. Nagyon-nagyon egyedül éreztem magam. Elárultnak, cserben hagyottnak, mégis az életem nagy kincs. Ha itt lesz az idő elmegyek, hisz senki nem él örökké, ha lenne rá lehetőség, akkor se szeretnék örökké élni.
Az elhunyt szeretteinkre emlékezhetünk, sőt kell is, hisz addig senki nem hal meg, míg emlékeznek rá, de meddig siratjuk? Az élet megy tovább. Az emberek akik hosszabb időre az utunkba kerülnek okkal kerülnek oda. Mindennek eljön a maga ideje, a dolgokon való túl lépésnek is. Évekig siratni nem lehet senkit. Főleg úgy nem, ha közben ismerkedünk is. Ráadásul voltak közben kapcsolataink is.
Nem kell ahhoz együtt élni senkivel se, de ha valakivel vannak közös dolgaink, az igenis kapcsolat.

Nem szeretném a kedélyeket szítani, a fentiek az én szemszögemből íródtak. Tudom, nem vagyunk egyformák, de ha esélyt nem adunk senkinek,akkor minek vagyunk? Mondjuk én már senkinek nem adok esélyt 🙂

Vagy mindez csak azért, mert hátha így könnyebben ismerkedhetünk és sajnálnak?
Kedves ismerősöm, akiről a blog szól, attól hogy ezt irod, még nem lett kapcsolat. Egy normális nő, ebből csak azt szűri le, hogy keseregsz, igy biztos nem kellesz. Ha meg mégis, akkor a vigasztalás Neked sokba fog kerülni…anyagilag.

Még valami, egy egy ilyen csoportba, mint ahogy erre is rábukkantam, azt láttam fogalmuk sincs mire “lájkolnak”. Mire értem? Lájkolj, ha ismerkednél velem. Ott a like. Ugye senki nem gondolja komolyan hogy ez igaz is? Vagy mégis? 3 gyerekkel, egy férjjel és ki tudja hány házibaráttal? vagy ha pasi, akkor feleséggel, gyerekekkel, barátnővel? Igaz ezek a csoportok azért alakulnak, hogy bizonyos képeket megosszanak, ezzel sincs semmi gond, hisz mint olyan sok csoport mutatja van rá igény. De azt ugye senki nem gondolja, hogy pont az ott előforduló pasikra van szüksége az ott látható képeken lévő nőknek? Főleg, amilyen hozzászólásokat megengednek néhányan. A képen lévő hölgyek ebből élnek, és ezt előszeretettel elfelejtik, mint ahogy Te is.

Mocsok lennék? Hát lehet, én ezt is bevállalom. De mint tegnap irtam, van tapasztalatom ismerkedési oldalakon előforduló nőkről és férfiakról.Mert lehet, hogy gond van az ilyen hozzáállásommal, de intelligens nőnek tartom magam,még ha sokan ezt cáfolják is. Ilyenkor felbukkan egy egy emlék, amikor bizony visszajöttek beszélgetni olyan emberek velem, akik csak az íráson keresztül ismertek, mégis azt mondták felüdülés olyan nővel beszélgetni,aki olyan mint én. És igen, volt olyan akivel találkoztam, nem jöttünk ki már az első pillanatban, mégis megmaradt ott, mert másként, beszélgetőtársként intelligens voltam. Ezzel nem akarom a társkereső oldalakat lenézni, mert igen, találtam ott nagyon kedves, szimpatikus férfiakat, akik teljesen normálisak voltak, de kevesen vannak,illetve nagyon nehéz rájuk találni. Ismerkedni meg még nehezebb, mert sok mindenen mentek át, mert a nők is épp úgy kihasználják őket, mint fordítva.

Lehet sosem lesz társam, lehet nekem ezt adta a sors. Lehet, hogy oly nagy bűnt követtem el, hogy ezt érdemlem. Nem tudhatom, bár azt hittem megfizettem már mindenért. De odáig nem süllyednék le, hogy csak azért hogy legyen valakim, hogy ismerkedhessek, eladjam a lelkem.
Akkor maradok egyedül, társ nélkül…..

oly régen voltam “mocsok”

Előre bocsájtom, hogy a dolgokban én is hibás voltam. Hibás , hogy ilyen emberekkel szóba álltam egyáltalán, és még éveket velük is töltöttem.
Ma már vicces az egész. Próbálom a dolgokat kívülről nézni és így évek múltával viccesnek találom, hogy a pasik mit nem gondolnak magukról.
Igaz az életem során valahogy nem igazán sikerül kifognom egyetlen komoly pasit se, valahogy mindig az ilyeneket vonzom.
Akiket az élet , a sors az utamba sodort, valahogy egy sem volt teljesen normális. 🙂 nem megsértődni Uraim 🙂

Az elsőnek volt két csodaszép fia/ ők az enyémek, hisz sikerült ilyen csodalényeket megszülnöm, majd egyedül felnevelnem őket 🙂 / mégis a piát, az egyéb nőket választotta. Szíve joga, ma már tudom, egyetlen dolga volt az életemben….ezeket a csodalényeket segíteni megfoganni 🙂
Aztán ott volt a következő. Pár napja sikerült megfogalmaznom magamban mi is volt ez. Akkor váltam, nem igazán akartam egy komoly kapcsolatot akkoriban. Ez talán szerintem a kezdeti időkre vonatkozott. Aztán valahogy beletörődtem, hogy ez van. ma már tudom, abba a csapdába kerültem, amit oly sok nő követ el. A férfinak családja volt, igaz a gyerekei már akkor nagyok voltak, hisz az egyik a megismerkedésünk után talán egy évvel meg is nősült. Nos kedves hölgyeim, ha egy ilyen pasi nem válik el, még akkor sem ha azt állítja, hogy nem működik a házassága, nem fekszik le a feleségével, sőt állítólag el is utasítja a felesége közeledését….nos az ilyen pasi hazudik. Főleg, ha megtudjuk, nem mi voltunk az egyetlenek. Ilyen nagy gyerekek mellett nem lehet az mondani, hogy a gyerekek miatt nem válok. Igaz, jött az unoka, de azt is lehet látogatni. de ha ilyenkor feltételek vannak és kifogások, hát biztos nem mond igazat. Mi pedig, akik szeretetet akarunk, bedőlünk a legősibb dumának a meg nem értésről, a Te vagy a legjobb és hasonló mondatoknak.Az ilyen pasi sosem fog elválni, csak hiteget. Hát én is bedőltem. A legviccesebb a dologban az, hogy a szakítás után egy évvel talán, jött volna vissza, de csak azért mert a feleség elhunyt, és egyedül maradt, nem kellett senkinek se, a gyerekeinek se. Ez utóbbi szomorú.
Aztán van egy másik féle pasi, aki anyapótlót keres. Hát komolyan vicces, hogy ezért mi mindenre nem képes egy pasi. Mert ugye, ha nem olyan vagy, visszaindul anyukához, aki meg nem akarja visszakapni, legalábbis egy ideig biztos nem, hisz meg szeretne szabadulni átmenetileg egy kicsit a fiacskájától, és vissza küldi a nejéhez./ hát az anyuka is megérdemel egy misét, ahogy mondani szokták/ A vicc az egészben az, hogy sok ilyen alkalom után esik le, hogy kihasználtak és erről igazából Te magad tehetsz, mert engedted, pedig a jelek ott voltak.Mégsem vetted észre, és ehhez még hozzájött, hogy mint egy gyerek, mindent akart és te megpróbáltad a lehetetlent, pedig ezt csak a gyermeked érdemli meg…ja meg majd az unokád.
Aztán mikor elfogy minden, anyuka is fellélegzett, akkor irány haza anyukához. Hagyjuk az ilyet,hadd menjen.
És ott van az aki elszívja az erődet. Kimondott energiavámpír. Az Ő hálójából aztán nehéz szabadulni. Elhiteti Veled, hogy okos vagy, de irányít és Te a dicséretekért hagyod magad, pedig figyelmeztetnek, de nem érdekel. mert azt hiszed tartanak valakinek, számít amit gondolsz, pedig mindez csak kábítás és számítás. Amikor pedig sikerül a hálóból megszabadulni, akkor derül ki, mennyit is értél neki. Elmondom….semmit, hisz az egészben csak Ő volt a fontos.

Most pedig ott tartok, hogy van az életemben valaki, aki szerint a szavak többet érnek mint a tettek.
Sajnos nincs szerencséje.A fent leírtak után biztos van új a nap alatt, de valahogy ma már a szavaknak, a szép szavaknak nem dőlök be. Vicces, hogy időnként a nem akarlak megbántani mondat előtt vagy után olyan dolgok kerülnek leírásra, hogy más már vette volna a sátorfáját. Kitartó vagyok. Hiszek abban, hogy van egy jövő, amiben majd minden más lesz.

Valahogy úgy vagyok a szép szavakkal mint, ismerkedős korszakomban/ ez úgy kb. jó 10 évvel ezelőtt volt/ az úgymond amerikai katonákkal, katona tisztekkel, őrnagyokkal, illetve amerikai mérnökökkel.
Kedves facebook használók, ezek az emberek már ezelőtt több mint 10 évvel is voltak. Akkor a facebook helyett Iwiw és HI5 oldalak voltak. Ezek pont olyan közösségi oldalaknak indultak mint a facebook. Aztán pár év múlva társkereső oldalak lettek, megjegyzem lassan a facebook is az lesz.
Szóval amerikai katonák és egyebek. Nos az első után már lett gyakorlatom. Voltam annyira rafinált, hogy megvártam míg a lényegre tértek. Kb egy-két heti levelezés után/ sosem tudtam és ma sem tudok angolul, de ugye a fordító programok segítettek/ már jött a házassági ajánlat,jöttek a szép szavak, udvarlás,holott sosem látott, sosem beszélt velem személyesen,de én vagyok élete értelme, én leszek gyermekei anyja. Aztán jött a lényeg, hogy mennyi pénzed van, mert kell az alapokhoz, mert Te befektetsz, aztán majd jön Ő, igaz nem fehér lovon de jön és majd hozza a pénzét , a szeretetét és a gyerekét, lesz saját kacsalábon forgó palotád. Az a helyzet, hogy sok nő bedől ennek, mert annyira ki vannak éhezve a szeretetre,hogy elhisznek mindent.Mint ahogy fordítva is, a pasik is pont ugyan így beleesnek a hasonló álprofilú csapdába.

Miért írom hogy a facebook is lassan ismerkedős /társkereső vagy valami ilyesmi oldal lesz?
Hát találtam egy-két olyan csoportnak nevezett valamit, hogy azt hittem leesek a nevetéstől. Szóval sok mindent láttam már, azt nem írom, hogy mindent, de sokat. De azt, amit itt láttam, ahogy el akarja magát adni egy pasi….na ilyet biztos nem. Személyiségi jogok miatt az illetőt nem nevezhetem meg, nincs is az ismerőseim között, de mégis eljutottam e csoporthoz. A videón egy pasi látható pufi mellényben és kelleti magát. Először az egyik válláról, majd a másik válláról csúsztatja le a pufi mellényt. Mind ezt úgy, hogy azt hiszi nagyon szexi. Hát lehet valakinek az, de hölgyeim…az ilyen nem pasi! Uraim…az ilyen nem férfi. Hová tart ez a világ?
Pasik próbálják eladni magukat így, illetve lassan egy,egy ismerkedési bemutatkozás olyan mint egy hirdetés…egy rossz hirdetés. És bizony több ilyen nyílt csoportba belekukkantva rájöttem, hogy lassan egy komoly, valamire való pasi olyan ritka, mint a fehér holló…. 🙂

Legjobb barátnőm/tanítóm míg ezt a blogot írtam, küldött át nekem valamit. 10 ok, amiért a talpraesett nőket messziről elkerüli a szerelem…hát most már mindent értek!!!! 🙂

Szilveszter

Nos a mai az év utolsó napja. Mindenki küld az ismerőseinek, szeretteinek jó kívánságokat.
A szilveszter amúgy is sok babonát illetve jóslást hord magában főleg mikor ez a nap átfordul az Új év első napjába.

Csupán néhány évszázada lett Január első napja az újév kezdete, a régi időkben tavasszal vagy ősszel kezdődött az új esztendő.
Az újévi szokások nem változtak az idők folyamán: még mindig úgy tarják az év első napja döntő szerepet játszik abban, hogy milyen szerencsénk lesz az új évben.Az ó évtől mindig hangosan, zajosan búcsúztak el, hogy elijesszék az ártó szellemeket.Fontos, hogy az év utolsó napján csupa jó dologgal vegyük körül magunkat.
Mosni, takarítani tilos,mert ez nem hoz szerencsét!

A jóslás fontos szerepet kap az új év kezdetén. Úgy vélték, az év utolsó napjának álmai előre vetítik a jövőt .
Újév napján ne vigyünk ki semmit a házból mert ” elszáll a tehén haszna”.
Nem szabad baromfi húst ennünk, mert a baromfi elkaparja a szerencsénket .
A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz ( ahány pikkely, annyi pénz), másutt viszont baljós állat , hiszen elúszik vele a szerencse .
A gazdagságot többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani.
Az új év első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól. Ugyanígy kerülendő volt mosni, teregetni, varrni, fonni, ez akár a család egy tagjának halálát is hozhatja!

Ezen a napon meg volt milyen ételek hoznak szerencsét a következő esztendőben:

A malac, azaz malacsült
Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét. A ropogósra sütött malac boldog, minden szempontból ígéretes esztendőt jelent. Ezért még a megrögzött hitetlenek is boldogan ragadnak kést és villát a malacpecsenye láttán. A megszokott, sertéshúsból készült ételek, mint például a rántott hús, szóba sem jöhetnek, szerencsét csak a fül, a farok, a köröm és a csülök hozhat.

A lencse
A szerencsehozó szimbolika másik jellegzetes étele ugyanis a lencse. A már több mint ötezer éve fogyasztott hüvelyest január elsején, első étkezésként kell enni. Aki így tesz, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. Egyéb szemes termények is hasonlóan hoznak szerencsét: a köles vagy a rizs.

Nos a fenti sorok csak egy kis ízelítő azokból a szokásokból, amely ezt a napot kíséri.
4 évvel ezt a napot nem egyedül töltöttem, sőt négy évig minden évben ugyanott, és ugyanazzal.
Ez az év már nem erről szól. Ezt a napot egyedül töltöm, de nem vagyok elkeseredve ezért, hisz hiszem, hogy mindennek oka van, ennek is.
A szívem tele van reménnyel a jövőre nézve. Sosem fogadok meg semmit ezen a napon, az idén sem lesz másképp.
Az idei év sok mindent hozott.
Elvesztettem valakit, ami nagyon fáj.
Kaptam egy jó barátot, aminek nagyon örülök.
Lassan kezdek tisztában lenni magammal, ami szintén jó dolog.
A gyermekeimre az idén is számíthattam.
A legjobb barátnőm/tanítóm az idén is sok mindenre megtanított, sosem hagyott cserben, bár milyen rossz is történt velem.
Azért ne hagyjuk ki az idei céges partyt sem, amely olyan dolgokat mutatott meg, amelyre sosem gondoltam volna 🙂
Mire gondolok? Nos ilyen felszabadultnak sose éreztem magam, ez is bennem van, igaz ehhez kellenek a jó barátok.

Kívánok minden kedves blog olvasónak nagyon boldog új évet, kívánok bőséget, boldogságot, gyarapodást és az álmok beteljesülését 🙂

Amit a karácsonyról tudni illik

Ma van december 24-e, amely mindenféle tévhittel szemben szent este ünnepe, a karácsonyt csak dec.25-26-án ünnepeljük.

Wikipédia szerint:

A karácsony latinul Nativitatis Domini, Natalis Domini (Az Úr születése), az egyik legnagyobb keresztény ünnep, teológiailag a húsvét ünnepe után,amellyel Jézus Krisztus születésére emlékeznek. Assisi Szent Ferenc az ünnepek ünnepének tartotta. Minden évben december 25-én tartják világszerte, habár nem ezt a dátumot tartják számon Jézus születésének. Talán azért esett erre a választás, mert egyes keresztény szerzők szerint Jézus szenvedése, azaz a húsvét, illetve fogantatása az év azonos napján, március 25-én történt, vagy azért, mert ekkor van a téli napforduló a Föld északi féltekéjén, illetve a korai keresztények ezen a napon a kötelező Mithrász- és Sol Invictus-ünnep helyett Jézus születését ünnepelték. Ez a keresztény ünnep az első nikaiai zsinat határozata értelmében Jézus Krisztus földi születésének emléknapja: az öröm és békesség, a család és gyermekség, az otthon és szülőföld ünnepe.

A Biblia leírása szerint Jézus szegényes körülmények között született, egy istállóban, mert senki nem fogadta be a házába a várandós Máriát, Jézus édesanyját a születés estéjén. A történet szerint napkeleti bölcsek („háromkirályok”) indultak útnak ajándékokkal köszönteni a születendő Messiást, és egy fényes csillag vezette el őket Jézushoz.

Annak ellenére, hogy a tradicionális karácsony a kereszténység egyik legfontosabb ünnepe, sok nem keresztény ember is ünnepli világszerte az emberi szeretet ünnepeként. A modern és népszerű ünneppel együtt jár az ajándékozás, a karácsonyi zene, üdvözlőlapok küldése, templomi ünneplések, karácsonyi ebéd és ünnepi hangulatú tárgyakkal való díszítés, mint például karácsonyfa-állítás, karácsonyi égők, színes üveggömbök, girlandok, szaloncukor, fagyöngyök és krisztustövisek elhelyezése, díszítése.

De ezeknek a napoknak a megünneplése azelőtt is megtörtént, mielőtt Jézus születését elkezdte volna ünnepelni a kereszténység.
Íme a Wikipédia erről:

A mai karácsonyi ünnep szellemiségéhez, és jellegéhez hasonló ünnepek már a keresztény vallás elterjedése előtt is léteztek, például ilyen volt a Római Birodalom téli napfordulóhoz közeli állami ünnepe, a szaturnália ünnepség. Az ókori Rómában december 17-25 között tartották a földművelés istenének, Szaturnusznak ezt a nagy ünnepét. Ekkor nagy táncos vigadalmakat tartottak birodalom szerte. A fény diadalát ünnepelték a halál és a sötétség felett. A szaturnália ünnepe egyre hosszabbodott és úgy ért véget, hogy a december 25-én bekövetkező napfordulón a szoláris istenek emléknapját megtarthassák.

A régi ünnep vigasságokkal volt tele, mivel a téli napforduló a régi földművesek körében az újjászületést, a reményt táplálta. A földművesek számára fontos volt a meleg eljövetele, mivel a létük múlott rajta. A meleg időszak a bőség időszaka volt, míg a hideg időszak a sötétség és a nélkülözés időszaka, ilyenkor az isteneket igyekeztek jókedvre deríteni. A szolgák megajándékozása is elterjedt volt. A házakat örökzöld borostyánokkal díszítették.

A római császárkorban, Aurelianus császár idejétől december 25-én a szoláris jellegű Mithrász és Sol Invictus (napisten) születésnapját tartották, amelyen kötelező volt részt venni. A keresztények számára az jelentette a kiutat ebből, hogy ezen a napon Jézus születésnapját kezdték ünnepelni.
A pogány germán népek ekkor tartották a jul (yule) ünnepét.

Miután a kereszténység engedélyezett vallássá vált, hamarosan hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. A karácsony keresztény ünnepének a célja az volt, hogy lezárja a Jézussal kapcsolatos vitákat és népszerűsítse a liturgia eszközével a első nikaiai zsinat határozatát, mely szerint Krisztus Isten és ember is egy személyben.

Az ünnep napjának megválasztása sok problémát okozott, mert ebben az időben számos egymással ellentmondó nézet uralkodott Jézus születésnapját illetőleg. Így egyesek szerint május 20-án, mások szerint április 18-án vagy 19-én, ismét mások szerint november 25-én, vagy január 6-án született Jézus. A választás mégis december 25-re esett, hogy ellensúlyozzák az e napon ünnepelt Mithrász és Sol Invictus (legyőzhetetlen Nap) pogány ünnepét azáltal, hogy bevezették Krisztusnak, a Sol Salutis-nak (az üdvösség Napjának) ünnepét. Ezzel összefüggésben kapott új tartalmat Jézus születésének korábbi ünnepe, a vízkereszt is.

Számomra ezek a napok a szeretet ünnepe. Igaz az is , hogy nem csak akkor kell szeretnünk a másikat, legyen az család, rokon, barát, vagy bárki ezen a földgolyóbison. Ugyanez vonatkozik minden más hasonló ünnepre is, legyen az anyák napja ,apák napja, nőnap vagy férfinap, vagy akár az általam nem sokra tartott valentin/bálint nap.
Nem ekkor kell szeretni, de mint mindennek a szeretetnek is van ünnepe. Számomra ez a karácsony. Ilyenkor nem arról szól, hogy kinek mekkora ajándékot veszünk, hanem az, hogy az ajándék szívből jöjjön.Hogy ne azért ajándékozzuk meg a másikat, mert KELL, hanem azért mert ezzel örömet okozunk neki is és magunknak is.

Kívánok minden blog olvasómnak szeretetben eltöltött boldog ünnepeket.

(Nincs cím)

Csak azért, mert nem tetszik, mit mond a másik, akit fontosnak tartasz, szóval csak ezért bosszúból nem jelentkezni, azt hiszem kicsinyesség.
Csak azért mindez, mert nem engeded, hogy megmondják mit és hogyan csinálj. Azok után, hogy nem érdekled.
Szabadság. Nos az a szabadság, ha megválaszthatod, mikor mit teszel, mikor kivel. A szabadságot, főleg ha állítólag oly fontos, nem csak magadnak, hanem a másiknak is meg kell adni.
Az hogy valaki fontos, számít, az nem azt jelenti, hogy előírhatjuk mit tegyen vagy éppen mit ne tegyen.
A gondolat, hogy bárki is korlátozhat, számodra épp olyan fenyegető, mint számomra.
Igazából engem nem fenyeget. Mert aki számomra fontos, azzal ezt nem teszem. A segítés, a támogatás más dolog. Ilyenkor a saját dolgaim háttérbe szorítása olyan természetes, mint bárkinek is egy pohár víz.
Egyszer azt mondta a tanítóm: van fontossági sorrendem.
Nekem is van. Ha segítségre szorulsz, támogatásra, és tudom milyen fontos is Neked ott vagyok. Lehet nem fizikai valómban, de a tudásommal, a szeretetemmel, de ott vagyok.
De hogy szerethet bárki is, hogy lehetnék fontos, ha bosszúból , csak azért, mert nem engedem magam elnyomni, nem vagy.
Nos, a szeretet nem azon múlik, hogy épp olyan korszakod van, amikor bosszút állsz. A szeretet nem ismeri azt, hogy bosszú.
Felejtesz, hisz az ígéreteidet is felejted.
Jön a karácsony, a szeretet ünnepe. Te hogy fogod ezt ünnepelni, mikor számodra ez azt jelenti, hogy csak azért mert a szabadság másnak is fontos, pillanatok alatt megszűnik.
Oly sokszor elmondtam mi a szabadság. Te csak szavakban fejezed ki magad, de fogalmad sincs mi is az.
Úgy látszik le kell írnom, bár azt hiszem csak azért mert egy egy like-t teszel az adott képhez, nem olvasod el.
De hátha most kivételt teszel.

Tudod milyen az, ha mindig megmondják mit tehetsz? Nem.
Tudod milyen az, ha megmondják hova mehetsz? Nem.
Tudod milyen az, ha oda kell menned ahová nem akarsz? Nem.
Tudod milyen az, ha azt kell tenned, amit nem akarsz? Nem.
Tudod milyen az, amikor beosztják az idődet és pont saját magadra nem jut, és azokra akik Neked fontosak? Nem.
Tudod milyen az, amikor Te keresed a pénzt, de magadra nem jut, mert elveszik? Nem.
Tudod milyen az, amikor elnyomnak? Nem.
Tudod milyen az, amikor kiállsz magadért, a családodért és verés a jutalom? Nem.
Akkor Te honnan tudod mi is a szabadság?
Te, akinek mindezt már elmondtam, Te állsz bosszút rajtam? Meg teheted, de ettől nem lesz nekem se hidegebb, se melegebb.
Karácsony…..szeretet ünnepe…..ha eljönnek ezek a napok és ott ülsz a “szeretet asztalánál” gondolj majd erre.

Sokat változtam, jobb lettem, sokkal több embert engedek közelebb magamhoz, mint régen és sokkal jobb ember lettem. Ha ez baj, hát legyen. Az én életem, nekem kell leélni, helyettem nem fogja senki. Mint ahogy az eddig történt dolgokat se vállalta és vállalja át senki. Siratni a múltat nem fogom, nem fogok sopánkodni azért ami velem történt, hisz magam is benne voltam. A választás az enyém volt, mindattól függetlenül, hogy a karma törvényei rám épp úgy vonatkoznak, mint bárkire, akár hisz benne, akár nem.
De pont ezek tettek azzá akivé váltam. Pont azok, hogy ezekből kikerültem a magam erejéből. Sosem adtam fel, lehet én is voltam a padlón, de sikerült felállnom, a magam erejéből, és azoknak az embereknek a szeretetéből, akik azóta is mellettem vannak.

(Nincs cím)

Életem egy új szakaszába érkezett.
Ma is azt gondolom, Őt nekem teremtették és neki engem, de semmit nem szabad erőltetni. Sőt. Igaz mindkettőnket a másiknak, és ez meg volt írva.
Az élet olyan embereket hoz az utunkba, akikkel dolgunk van, volt esetleg lesz.
Igazából sosem tudtam a dolgokat úgy szemlélni, ahogy kellett volna. Ragaszkodtam olyan emberekhez, akikhez sosem kellett volna, de ahogy a sors megirta, dolgunk volt egymással. Kinek-kinek mi dolga volt velem. Kinek én tartoztam,ki nekem, bár ez utóbbit az évek múlásával inkább úgy látom, ilyen nem volt.
Meg kellett tanulnom azt, hogy a ragaszkodást senki nem értékeli, a szeretet valami olyan nyelven beszél amelyet én nem értek. A hűség egy olyan fogalom lett ebben a világban, hogy ahogy kiejtjük a szánkon, azt sem tudják mi is az.
Nos ez igy azért nem teljesen igaz, csak kevés az értékes ember, vagy én találkozom kevéssel.
Nos ahogy a gondolatok száguldanak a fejemben, rájövök, hogy az utóbbi időben sok értékes emberrel találkoztam.
Lehet, hogy én változtam meg, lehet hogy nyiltabb lettem, de valahogy úgy látom egyre többen vannak, akik már nem azt az embert látják, mint régen, hanem a vidámabb, felszabadultabb lényemet is látják.
Talán a szombati karácsonyi céges buli is segített. Ahhoz képest, hogy nem akartam elmenni, nagyon jól éreztem magam.
A világ egy kicsit felfordult körülöttem. Ma már hiszem és tudom, hogy vannak olyanok akik úgy szeretnek és fogadnak el amilyen vagyok. Minden embernek vannak jó és rossz napjai. Így karácsony előtt el kell gondolkodni, ki és mi fontos. Számot kell vetni, ki és mi számít.
Elveszíthetünk valakit, de jön helyette más.
Aki fontos és marad, azt meg kell becsülni. A jó barátokat, a tanítókat, mindenkit akitől szeretetet kapunk.
A szeretet sokféle lehet, hisz mindenki aki törődik velünk az szeret is.
Az élet oly sok embert hoz utunkba, mi vagyunk akik választunk. Jól, rosszul ez majd eldől. Akinek dolga van velünk, az marad. Lehet csak egy hét, egy hónap, egy év, vagy végig kísér a hátra lévő utunkon.
Azt irják, a 2019 év a Bőség éve lesz. Én mindenkinek, mindegy hogy jó vagy rossz volt hozzám az életem folyamán, azt kívánom ez a következő év azt a jutalmat hozza el, amelyet megérdemel. A Bőség éve mindenkit megtalál. Ez lehet a munka, a család, a szerelem. Bármi, amit kívánunk…….

…vihar utáni gondolatok….

….Vihar volt. Vihar csak azért mert mertem fellépni. Fellépni magamért, a vágyaimért, az álmaimért. Mikor sirva fakadtam letette, mert állítólag ezt nem viseli el. Azt hogy sok mindent nem hiszek el ma már, az annak köszönhető, sok mindent láttam és tapasztaltam. Azt hittem most minden más. Gyakorlatilag tényleg az, de mégis vannak olyan pillanatok, amikor az embernek dejá vu érzése van. Nem tudom megérteni, hogy ha barát / hozzáteszem, ez nem az /, és a legjobb, akkor ez hogy is működik. Ír, válaszolok, telefonál, majd mindennap. De ez nem barátság, igaz más sem. Ez semmi. A barátaim igenis találkoznak velem. A barátaim személyesen beszélgetnek velem. Nos én nem tudom kinek és mi a barátság, de ez nem az. Mondhatnám, hogy ez semmi, de nem teszem. Egyszer meséltem egy mesét, most leírom.

Élt valahol egy ember. Sok ember állt közel hozzá, de csak egyet szeretett igazán. Sokan fordultak hozzá.Szerették és szerette Ő is a többieket.
Egyszer megkérdezte tőle valaki:
-Mondd, hogy tudsz Te ennyi embert szeretni, hogy fér be ennyi ember a szívedbe?
Azt felelte az ember:
-Tudod nekem is csak egy szívem van. De a szívemben sok sok szoba van. Mindenkinek akit szeretek van egy-egy szobája. Minden szoba szép, de vannak szépek, szebbek és legszebbek. A legszebb szoba a feleségemé, hisz Ő az a személy, aki szebbé teszi az életemet, aki ott áll jóban-rosszban, Ő az aki olyannak szeret amilyen vagyok, támogat mindenben. Nélküle nem lennék az aki vagyok. Utána lévő szép szobák a gyermekeimé, hisz Ők azok, akiket tanítunk, nevelünk a szépre és jóra. Aztán jönnek azok az emberek, akik közel állnak hozzánk. Ők azok, akik mellettünk vannak, akikre számíthatunk mindig. Utána pedig minden szoba lakóra lel, akit szeretünk. Olyan nincs hogy a szobák száma nem elég. Minden új lakónak jut hely.

Tudom a mesének nincs köze a viharhoz, de van ahhoz, hogy ha valakinek azt mondjuk fontos és számítasz, akkor legalább személyesen adjuk át az ajándékainkat. Mindegy milyen alkalomra. Engem kizárt az életéből, igaz ez így sarkalatos megfogalmazás, lecserélt. Ettől függetlenül ma is azt gondolom, mint rég, ma is beszélünk, írunk, ma is én vagyok az akivel mindent megoszt. Csak azért nem mentem el személyesen átadni az ajándékaimat, mert oly sokszor a tudomásomra hozta, hogy fél attól, hogy megjelenek a kapuban. Azt hiszi oda szeretnék költözni. Nos ilyenről soha nem volt szó.
De részemről ilyen nem hangzott el.Én nem félek attól, hogy bárki is ideköltözne.
Miért? Mert azt gondolom, hogy az összeköltözés két ember közös akarata. Ez nem olyan, hogy fogom a kis cók-mókom és valahova odamegyek és várom mikor enged be. Ha meg nem enged ott állok és várok.
Az összeköltözés annak a jele, hogy együtt szeretné az a két ember tovább folytatni az életet. Ez szólhat hosszú időre és szólhat rövidre is, hisz az ember lakva ismeri meg a másikat.
Semmi nem örök , semmi nem kötelező.
Azt gondolom, hogy kiállni magamért senki nem fog helyettem. Ha én magam nem állítok szabályokat, határokat, akkor ugyan ki.
Az álmaim összetöréséért ha sírva fakadok, azt gondolom nem szabhatja meg senki ezt mikor tegyem.
A világ legegyszerűbb dolga végigsértődni, mert másnak más a véleménye.
A világ legegyszerűbb dolga nem beszélni a másikkal, eltűnni. Ilyenkor felvetődik a kérdés. Fontos vagy? Számítasz?
Nos szerintem nem. Nem szeretnék frázisokat írni, hogy akinek fontos vagy keres és hasonló társai.
Ezekkel tele a facebook.

…Vihar volt, de mint minden vihar ahogy jön, el is megy. Azt hogy ezt hogy kezeljük, az rólunk állít ki bizonyítványt. Nos én az a típusú ember vagyok, aki kimondja, megnyugszik, abban az esetben, ha nem öntenek olajat a tűzre. Van aki a sértődést találja megfelelőnek. Ráadásul, ha ezzel a ténnyel szembesítjük, akkor tagad. De a tetteink önmagukért beszélnek.

(Nincs cím)

Vannak emberek, akik semmit nem értenek a dolgokból. Amikor belefáradok a hiába való küzdelembe, elveszik a hitem. A hitem abban, hogy érdemes bármibe erőfeszítést vinni.
A dolgok mögé jó lenne látni, de akkor mit érne mindaz a harc, akadály amit elénk hoz a sors.
Tegnap épp a szeretetről beszélgettem. Hogy sok fajtája van. De a lényeg nem abban rejlik, hogy milyen is ez, hanem abban hogy ezt hogy használjuk fel.
Van aki azért hogy a másik erősebb legyen, van aki azért, hogy nehogy felálljon.
Lehet szeretni a másikat gyengének, hogy erősek legyünk, illetve annak tűnjünk és lehet mindezt úgy, hogy a támogatásnak köszönhetően erős kapcsolat legyen.
De tegnap rájöttem arra is, hogy elvettek tőlem valami fontosat.
Az ajándékozás örömét. Azt az örömet, amikor a másik szeme felcsillan attól,amit kapott, hogy örömet okoztunk annak, akit megajándékoztunk.Nem csak az ajándék maga okozhat örömet, hanem aki kapja, annak a szemében lévő örömfény.
Elvették tőlem, mert már nem tartozom sehova.
Már nem fontos mit gondolok, nem fontosak a szavak, nem fontos a támogatás.
Rájöttem, nem szabad ragaszkodnom senkihez, mert megcsal, eltaszít.
Jön a szeretet ünnepe. Hát lesz itt szeretet. Egyedül. Míg más családi körben tölti az ünnepeket, nekem marad az egyedüllét. Igen, megtehetem, hogy sajnálok mindent, amit magamból adtam bárkinek is.
Igen, keserű vagyok, boldogtalan.
Én sem az az erős ember vagyok, akinek hisznek.
Fáj a lelkem. Ha most azt irom, minden pasi egyforma, világháború lesz.
Azt hiszem a baj ott van, hogy engem csak ilyenek találnak meg.
És igen, nem attól vagyok teljes ember, hogy hány pasim volt az életemben, hány like-t kapok, mekkora a mellem, hány kiló vagyok, és hány éves. Nem is attól, hogy hazudok és nem mondok igazat.
A teljességem az őszinteségben, a tiszteletben, a becsületességemben van.
Aki mindezt nem értékeli, mehet.
Az értékem a lelkem, a szívem. A szívemben lévő sok sok szeretet, de ha valakinek csak az számit, nagyok e melleim, hát az életemben semmi keresnivalója. Annak se, akinek csak akkor vagyok jó, ha másnak nem.
Egy kapcsolat az őszinteségen és a bizalmon alapul.

(Nincs cím)

Most kicsit több lesz belőlem, hisz sok szabadságom maradt,illetve megleptem magam egy laptoppal, amelyet pár nap múlva kiszállitanak. Igy könnyebben gépelek, nem a telefont fogom használni.😂
Sokszor mondom hogy az egyik vesztesége,a másik nyeresége.
Mit értek ezalatt? Hát biztos nem a pénzt, és a vagyont. Aki ismer,tudja ezek engem hidegen hagynak.
Aki nem tudja megbecsülni,azt az embert,aki önzetlenül szereti,megérdemli ha kilépnek az életéből. Ezt a veszteséget majd akkor fogja érezni, ha nem lesz majd ott a másik,aki nem azt nézi, neki milyen előnye lesz ebből,hanem hogy aki hozzá fordult, hogyan jöhet ki jól egy egy helyzetből. Az emberek gyarlóak. Sok ember azt gondolja megmutatom milyen jó is vagyok. Csakhogy ezek az emberek igy próbálják takargatni az önzőségüket. Az az ember aki tényleg segit,ezt nem veri nagy dobra. Nem kérkedik vele, hanem csendben meghúzódik a háttérben.
Van egy fontos emberke. A változás útjára tévedt. Nem sokáig, és talán ebben én is hibás vagyok. Soha addig fel nem ajánlotta a segitségét. De megtette. Haragomban és dühömben olyan dolgokat vágtam a fejéhez,amit azóta is nagyon bánok. Pedig próbált segiteni.
Veszteség és nyereség…
Vannak pasik,akik azt hiszik pár bók, és minden nő …..hanyatt vágódik. Pár mondat, pár bók, tetszel-szexi vagy és nyert ügye van. Hát elég “vén” róka vagyok. Ismerkedős korszakomban volt néhány pasi,aki azt hitte 2 – 5 nap után azzal hogy feleségül veszlek, odaadom a pénzem. Majd őrnagy feleség leszek😂😂😂😂 Akkor se dőltem be.😂😂😂
Nos akkor se és ma sem hiszek abban, hogy ha valaki sose látott,nem ismer, akkor ezektől többnek érzem magam.
Köszönöm jól vagyok, szép vagyok, értékes vagyok. Nekem ehhez nem kell egy pasi megerősítése. Max annak,akit szeretek és viszont szeret.
Változik a világ. Rapid randik és hasonlóak.
Én lehet,hogy egy rég letűnt világ gyermeke vagyok, de kedves férfiak, a nők érzékeny lények. Lehet vannak akik ettől hogy tetszel- szexi vagy bedőlnek, de higgyétek el a normális nagy többségnek ennél több kell.
A nőt a lelkénél kell megfogni ……😘❤️💖💕