Ébredés egy álomból

Álmodtam. Álmomban minden szép volt,aztán felébredtem és csodálkoztam magamon hol is vagyok.
Kinyilt a szemem, olyan dolgokat láttam meg,amely végig ott volt előttem, mégis elvakított valami, amit akár rózsaszín ködnek is hivhatunk, bár azt hiszem a színe minden volt csak rózsaszín nem.
Álmomban voltak korlátok, éltem szabadon-de csak addig míg Neked tetszett, az érzéseimet nem kellett tagadni – csak nem oszthattam meg nyilvánosan senkivel, érezhettem és szerethettem-de csak akkor ha neked ez megfelelt.
Álmomban nem én voltam önmagam. meg akartam felelni, de nem magamnak.Álmomban Te szégyeltél, de higgyem el szeretsz.

Felébredtem …. és nagy igazságokra jöttem rá.

Ha nem vállalhatom az érzéseimet: le is út, fel is út
Ha nem engeded hogy szeresselek: le is út, fel is út
Ha mindezt nem oszthatom meg: le is út, fel is út
Ha nem tudod értékelni az értékeimet: le is út, fel is út
Ha nem lehetek önmagam: le is út, fel is út
Ha korlátozol és csak Te létezel a MI helyett: le is út, fel is út.
Ha mindenki előbbrevaló nálam: le is út, fel is út.

Ha mindez számodra semmi,akkor nem érdemelsz meg engem.
Ha elvárod, hogy én eldobjak mindent miattad, akkor Te nem engem szeretsz hanem önmagadat, és már mentem is tovább…nélküled.
A szeretet nem hordozza a korlátokat, vállalja önmagát és a másikat. A szeretet vállalható, mint azt akit szeretünk, hisz Ő a legszebb, legjobb számunkra minden hibájával együtt. Ha Te ezt nem látod mehetsz utadra…nélkülem.

Felébredtem, és lehet Neked mindez nem tetszik, de nekem sem ha így állsz hozzám.
Te, aki egyszer eljössz, csak úgy gyere, hogy ENGEM szeretsz a hibáimmal együtt, mert hidd el sok minden rejtőzik ott, ahova csak kevesen láthatnak be.

“A szeretet annak a képessége, hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól, hogy az engem boldoggá tesz vagy sem. (Dr. Wayne Dyer)”

Ennyi.

mesék

Egyszer, úgy 5 éve kitaláltam egy mesét. Volt benne egy magányos lány, aki kereste a boldogságot. Nem királyfi volt akinél megtalálta,hanem egy varázsló. Ő volt aki segített, aki mellett a végén boldog lett.
De mint minden mese, azt gondoljuk ezzel vége, élnek boldogan míg meg nem halnak.
Ma már nem emlékszem hogy szólt pontosan, de a lényege az volt, hogy a lány bolyongott a világban és kereste azt a valamit, amit igazából nem tudott megfogalmazni. Majd találkozott egy varázslóval, aki megmutatta mit kereshet.
Nos azt hiszem itt tévedtem a legnagyobbat. Meg mutatta mit kereshet. Tehát csak az Ő alternatíváját ismerte.
Miért jutott mindez ma az eszembe?
Volt egy ember,akiről azt hittem varázsló. Na jó, legyünk őszinték. A saját keresésemről szólt. Jött valaki, aki mosolyt csalt az arcomra, jöttek a hhétköznapok, jöttek a hallgatások. Voltak nagyon szép pillanatok, bár ma már visszagondolva, lehet, hogy csak mindezt azért gondolom így, mert a rosszabb pillanatokban meghallgatott….az elején. Talán azért gondoltam így mindezt, mert addig senki nem hallgatott meg/ pasi/. Talán csak ezért gondoltam, hogy mennyire is szeret.
De ahogy a mondás tartja, kibújik a szög a zsákból.
Ma már tudom, az amit kerestem magamban van. A dolgaimat mindig magam oldottam meg. Soha egyetlen pasi sem segített megoldani. Mindenki csak élvezte a kényelmet, a jót, senkit nem érdekelt milyen áron sikerült ezt elérni. Aztán ha jött egy kis nehézség, mind elment…miután megtettek engem bűnbaknak.
Csakhogy az évek alatt sokkal erősebb lettem. Ma már nem manipulálhat senki kénye -kedve szerint. Ma már vannak határok, amiket vagy betart valaki vagy nem. A döntés a kezében van mindenkinek.
Lehet engem utálni és szeretni, de én nem haragszom senkire, nem gyülölök senkit, ez nem fér össze azzal amiben hiszek.
Segítek ha tudok, lehet hozzám fordulni ha bajban van valaki, de nem vagyok probléma megoldó és alternatíva.
Igen okos vagyok, még ha ez most kissé furcsa is saját magamtól leírni. De ahhoz is elég okos vagyok, hogy azokon az embereken átlássak, akik ahhoz is gyengék, hogy felvállaljanak…akár barátként is.
Mindennek oka van. A történéseknek, az embereknek, a kapcsolatoknak, csak látni kellene. Ha valaki nem tanul semmiből, az folyamatosan belép ugyan abba a mókuskerékbe. Ha valaki a jó után megelégszik a rosszal, a folyamatos féltékenykedéssel, a szabadság korlátozásával, értve itt az emberi kapcsolatainkra is, az megérdemli a jutalmat amit kapott.
Mivel mesével kezdtem, mesével fejezem be.
Az eredeti mese végén a varázsló segített. Az új mese valahogy így ér véget:
A varázsló nem volt se mágus, se varázsló, lehullt a lepel róla. Egy ember volt, aki azt hitte magáról legyőzhetetlen, most mégis ott toporog és nem tudja merre tovább. Neki van szüksége a mesebeli lányra, arra aki Őt ott hagyva folytatja az útját, de ma már nem keres semmit se, hisz megtalálta a boldogságot. Várja azt a valakit aki az igazi lesz már és aki ha jön jó, ha pedig mégsem az is jó. 🙂

Mint a kufárok a piacon

Nem tudok elaludni úgy, hogy nem irom ki magamból.
Ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban….a legutolsó.
Rájöttem, ebben a történetben egy volt jó. Az hogy utána megtanultam szeretni önmagam, meg tudtam, mennyire is értékes emberke vagyok. Megtanultam, senkinek ne higgyek el semmit, amit mond, mindaddig amig azt nem látom van mögötte tartalom, hogy azt amit mond vagy ir, azt a tetteivel is igazolja. Hogy olyan emberrel nem érdemes foglalkozni,egyetlen könnycseppet se érdemel, aki még ahhoz is fáradt, ha irok egy jó kívánságot,válaszolni is fáradt. De csak nekem.
Sokszor gondolkodtam, mit hibáztam el. Egyetlen dolgot csak, hogy mindig olyan pasival kezdtem, aki nem érdemelt meg engem. Tudom, egyetlen ember se véletlenül kerül az utunkba, azt is mindent vissza kell fizetnünk, amit vétettünk és az mindegy, hogy ebben az életünkben, vagy egy korábbiban vétkeztünk.
Mindent elviseltem, mert azt hittem pár éve letudtam mindent. Mindent amit vétettem, az álmaimmal a vágyaimmal fizettem meg érte.
Ma már tudom, hogy az a munka, amit végzek, igaz sokszor okoz bosszúságot, de szeretem csinálni.
Az emberi kapcsolataim is változtak. Kicsit kinyiltam. Több embert engedek közel, azt gondolom szeretnek is, azért aki vagyok. Büszke vagyok arra, ha azok az ember közül, akiket szeretek bármilyen módon elismerik.
Mindezek ellenére csak nagyon kevés ember van, akit a gyermekeimen kívül,teljes szívemmel szeretek. Ők azok,akik mindennek dacára kitartottak mellettem.
Akiknek a szeretete nem azon múlik milyen napja van. Nem azon, hogy beleférek-e köreibe. Nem mondanak el egy parasztnak, mert elírta a telefon. Nem vagyok mocskos szemétláda, mert nekem is vannak gondjaim, amit elmondok, mert van idő rám is, hogy meghallgassanak. Hogy nem csak egy név vagyok a messengerről, csak mert épp nem figyelt rám mikor írt, mert épp úgy gondolta, hogy a legutolsó lettem, holott állítólag több vagyok mint bárki, csak nem veszem észre. Ugyan miből is?
Az hogy mindezt ide is leirtam, oka van.
Kicsit messziről kezdem.
Vízöntő vagyok, rák ascendenssel Minden ami érzékenység ezekben meg van, az mind belém szorult. Az hogy sokan nem ilyennek látnak, sosem baj. Tapasztalataim alapján, sokan keresztül gázolnak az ilyen embereken. Ha sirnom kell, meg teszem ott, ahol senki nem látja.
Szeretem a szabadságot, nem szeretem a korlátozást, de ez nem azt jelenti, hogy ha szeretek valakit, akkor nem próbálok a másikhoz igazodni…de nem mindenáron. Hagyom a másikat élni, nem telepszem rá, vannak barátok, de nem minden áron. Szeretek első lenni. Nem másodhegedűs, és nem egy alternatíva.
Korlátok…nos én tudom milyen, éltem ilyen kapcsolatban.
A legutolsóban a korlátozás abban nyilvánult meg, hogy -nem raklámozom az oldalt- nem tehettem ki hozzászólásban szívecskét, vagy szivecskés puszit. De csak nekem nem volt szabad..másnak igen.
Ma pedig mit láttam, ott kufárkodnak kié az a pasi, akit ha jól meggondolom , senkié se.
Ismerem Őt, mint senki más. Ő senkié, mert Ő ezt így akarta és a mai napig igy akarja. Sőt, ez nála végleges.Egyetlen nőt fog szeretni, és utána bánkódni, ott ahol senki nem látja.
Miért? Mert egyetlen nő vagy férfi sem tulajdona senkinek.
Aztán ma kaptam egy mondatot valakitől.
” Azt irod, hogy tudod mennyire értékes vagy,mégis az bánt, hogy téged egy senki nem tart értékesnek.”
És ott volt a deja’vu érzés. Ezt már hallottam, nem is egyszer. Tanítóm szokta mondani, minden olyan esetben, amikor elfogott az önsajnálat.
Hát leírom azt amit gondolok.
Minden pasi, aki mellettem volt több lett. Megtanultak öltözködni, több mindenjük lett, mint amiről valaha is álmodtak. Aztán láttam én ezt a többet elveszteni, lesüllyedni oda, ahonnan jöttek.
Az én értékem többek közt az okosságom, mert minden ilyen pasi elfelejti, minden sikeres férfi/pasi mögött egy okos nő áll. 🙂
Lehet hogy sok rossz döntést hoztam az életben, de sosem voltam buta.
Ha buta lennék, sosem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. Az élet, a sors által felállított akadályokat nem tudtam volna végig csinálni. Nem tanultam volna hibáimból, nem jutottam volna el arra a bölcsességre, hogy mindennek oka van.
Az élet tanulások folyamata. Ma azt mondtam, nem szeretnék vele a következő életemben találkozni. Tanítóm azt mondta,nem biztos hogy lesz lehetőségem elkerülni. Erre azt irtam, de én nagyon szeretném.
Írásom végére rájöttem, ha találkozunk, nem biztos hogy szeretném elkerülni, azt gondolom, akkor is épp ilyen erős leszek, és a megfutamodás nem az én műfajom. 🙂 🙂 🙂

Csendes gondolkodás

Számomra a pihenést az erdő, a csend és a nyugalom adja. Én ezekben tudom feltölteni magam. Másodszor voltam ilyen helyen. van akinek hiányzik a jövés – menés, nekem nem. Én szívesen járom az erdőt, hallgatom a madarakat és beszívom az erdő semmivel fel nem múló illatát.
Élvezem ilyenkor a kiszolgálást, még akkor is ha nincs ebéd. 🙂
Most is jó volt, és megosztok veled naplóm egy dolgot.

Tavaly Misefán voltam, nagyon jó volt. Ott éltem át életem első masszázsát, és tanultam illetve szembe néztem magammal más szemén át is. Van igaz barátnőm/tanítóm/ aki tükröt tart elém, ez mégis más volt.
Azt mondta, sok dolog amelyet masszázs közben végzett, egyáltalán nem volt hatással rám…nem okoztak fájdalmat. Közölte magas falat építettem magam köré, amelyen nem engedek át senkit, és amit nekem kell lebontanom.

Nos itt is volt masszázs, mivel a társnőm lemondott a sajátjáról, így egy órát kaptam.
Hát nem volt könnyű, elmondhatom. Az elején kb. 10 percig nem volt gond, aztán elkezdett fájni ,annyira, hogy szólnom kellett. És ez a bal lábamnál kezdődött….ami a múltat jelzi. Ez a rossz, az állandó gondot okozó lábam. Tavaly semmit nem éreztem, se fájdalmat, se mást, de most azt hittem végem van. Fájt, de az egész masszázs alatt így volt- még akkor is, amikor már nem ezt a tájékot maszírozta- és ennek nem a hölgy volt az oka. Nagyon jó keze volt. És itt nem volt vége.
A karjaim…..azt hittem mindkettőnél végem lesz. 🙂 Hozzáteszem nagyon jól esett az egész, de másnap azt hittem a hátamnak is vége. 🙂

Egyszóval jó volt és azt hiszem sokat változtam. Lehet nem látványosan, hisz én mindig én maradok.
Lehet hogy a munkámban kissé keményebb, de következetes, viszont azt hiszem az utóbbi időben másabb lettem.
Ennek oka talán az, hogy tanulom magam megszeretni, nem hagyom hogy mások érdekei fontosabbak legyenek az enyéimnél. Ez nem azt jelenti, hogy önző lennék, sosem voltam az, és ma sem vagyok ilyen, a gyerekeimet , a barátaimat szeretem, de megtanultam, hogy senki nem kell mindenáron. Olyan áron meg pláne, hogy mindenki és minden fontosabb nálam, de fordítva ne legyen így. Félreértések elkerülése végett, ilyenkor nem az a baj, hogy vannak barátok, haverok stb., hanem az, hogy mindig azt éreztetik, hogy ők jobbak.
Én is jó vagyok, magamnak, a gyermekeimnek, az igaz barátoknak, mert Ők úgy szeretnek és fogadnak el, amilyen vagyok…..mert szeretnek, mint én önmagamat. 🙂

ismerkedés?

Ma már tudom miért is nem volt sokáig fent magamról kép az egyik legnagyobb közösségi oldalon.
Szakítottam a hagyományokkal és raktam fel magamról. Nem egyet, hisz jó napjaim vannak ,igy bohóckodtam egy kicsit 🙂

Nos az elmúlt hetekben sorba jelölgetnek. Kicsit furcsáltam a dolgot, aztán hamar fény derült a titokra.
A magamról készített kép, még nekem is tetszik, ez pedig nagy szó nálam.
Hát ugyan miért is jelölgettek volna? Hát úgy gondolják ismerkedem.
Az adatlapomon nem szerepel milyen kapcsolati státuszban vagyok…. már ha jól emlékszem. De bárhogy is van, ez nem jelenti azt, hogy ismerkednék. És milyen furcsa, megint megtalálnak az önjelöltek, akik anyát keresnek 🙂
Aztán van aki ismeretlenül ír rám.
Ma volt talán az egyik legviccesebb. Rám írt, beköszönt, majd közölte dolgozik, majd este beszélünk. Ugyan miről? Nem ismerkedem. Erre érzéseim szerint kissé sértődötten bocsánatot kért. 🙂
Az a helyzet ezekkel, hogy sok mindent tanultam az elmúlt években. A pasikról is, hisz mint irtam már korábban is volt, aki anyapótlónak tekintett, volt aki kihasznált, és…na mindegy.
Ma már tudom nem én vagyok a hibás mindenért. Nincs önértékelési zavarom, szeretem magamat, és azt nézem mi a jó nekem.

És eszembe jut egy ismerősöm, aki férjnél van, a profilképe a férjével van, mégis folyamatosan ajánlatot tesznek neki.
Lehet a pasi ösztön lény, lehet a vadászat okoz neki örömet.
Nekem meg az, hogy ezt így leirom.
Pasik, mert ti minden nagyon messze vagytok a férfiaktól, képzeljétek vannak NŐK akik köszönik, de nagyon jól megvannak a hozzátok hasonlók nélkül.
Az Igazi Férfi nem olyan mint ti, az Igazi Férfi tudja mi kell egy NŐnek, hát nem az, hogy dolgozom, majd este beszélünk 🙂 🙂 🙂

Mindenki pótolható

Sokszor hisszük azt, pótolhatatlanok vagyunk, pedig ez nagy tévedés 🙂

Egyszer a napokban azt mondta nekem valaki, Te pótolhatatlan vagy. Nem hittem neki, mondjuk neki semmit se ma már, és igazam volt.
Mióta nem jelentkezem, elbúcsúztam, érdekes módon talált helyettem mást, bohócot, unaloműzőt, probléma megoldót.

Ebből is látszik, hogy:
Nincs olyan hogy pótolhatatlan. Mindig van valaki vagy valami. Igaz ez sosem lesz az aki és ami vagy, de a hátrahagyott űrt lehet pótolni.
Ez sosem lesz az ami te voltál, de mégis valami más, amely akkor és ott pont elég. Aztán ahogy múlik az idő, átalakul minden. A hozzáállás,a bölcsesség, az hogy tudod minden változik, Te is. Valahogy olyan más lesz minden. Először azt érzed hiányzik, aztán rájössz jobb ez így. A nyugalom, a béke, a saját boldogságod több, mint az hogy legyen valaki. És ez pont elég, elég az űr kitöltéséhez. Van akinek ehhez egy másik, egy újabb társ kell, van akinek csak idő. Van aki megismerte: jobb egyedül, mint bárkivel és akárkivel.

Az idő pedig telik, van aki tanul a hibáiból, van aki újra belesétál.
Azt hiszed ha egyedül vagy, hogy ez mindig így marad, de ez nem igaz ha van hited. Ha tudod és hiszed, hogy neked a legjobb jár, aki mellett királynő vagy. Nem szabad beérned kevesebbel, és erre is megtanít a sok buktató, az egyedüllét.Mert igazából sosem vagy egyedül, hisz ott van aki Téged a legjobban szeret, aki sosem hagy el, de ezt csak azok értik, akik eljutnak addig a felismerésig, hogy senki nem fog jobban szeretni, mint saját magad. Ha szerencséd van, van egy őszinte barát, aki segít, támogat, felismerteti Veled azt amit látnod kell önmagadról és a világról.Ő nem haver, nem akárki és bárki, Ő az igaz barátod.

Aztán talán jön majd valaki.

De nem szabad kevéssel is beérni, akárkivel és bárkivel.

Búcsú egy fejezettől

Nagyon régóta készültem erre, de mindig volt valami ami visszatartott. Egy hang, egy álom, egy érzés, hogy maradnom kell. De ma eljött ez is.

Napok óta egyre biztosabb vagyok a döntésem helyességében. És ma meg volt az utolsó csepp abban a bizonyos pohárban.
A legutolsó csepp. Minden ami szép volt, az utolsó időben eltörpült a bántásokban. Pedig voltak szép pillanatok. Igen az elején, míg újdonságnak számítottam, míg éreztem azt a valamit, amit nevezhetünk tűznek, nevezhetünk bárminek.
Aztán valahogy minden át ment megszokásba. Hibás vagyok, mert hagytam és engedtem.
Én nem ilyen vagyok és erre akkor jöttem rá, mikor kezdtem magam jobban megismerni. Akkor mikor tavaly pár napig egyedül és nyugodtan voltam. Próbálok fejlődni, érzem, hogy a megszokások nem nekem valók, az egyhangúság sem. Rájöttem szeretem ha vibrál körülöttem minden, nem azon gondolkodom, hogyan is kellene más életét jobbá tenni. Először a magamét kell jobbá tennem, és nem azért hogy több értékem legyen, hanem hogy jobb ember legyek. Tudjam értékelni azt aki vagyok, azt ami bennem lakozik. A boldogság bennem lakozik, és butaság másban keresnem, hisz ha nem látom meg a pillanatban, a pillanatokban azt ami szebbé teszi a napot, akkor nem fogja senki se megtenni.

Az hogy valakit az elvesztés ténye csak annyiban érzékeli/értékeli, hogy nincs aki segítsen ha nem leszel, azzal ugyan mit kezdjek, őszintén nem is szeretnék, hisz új utat keresett mással.
Nem azért vagyok, hogy azt hallgassam miért jobb, szebb, okosabb a másik, hogy ettől azt érezzem kevesebb vagyok.Hogy az önértékelésemet aláássák. Hogy azt érezzem, kihasználnak, lenéznek.
Ezzel már nálam nem ér célt senki, tudom mennyit érek, és tudom mi jár nekem. Az sem, hogy könyöradományként oda dobnak egy-egy mondatot. Senki adományára nem szorulok rá, semmi nem kötelező.

Van egy csoport, ahol tegnap volt egy kérdés. A lényege ismernek e, azt mutatod amilyen vagy?
Nos engem még az sem, akinek 4 évet adtam az életemből. Sosem akart igazából megismerni ma már látom. Az Ő világába nem fértem bele, túl sok voltam, nagy igényekkel, olyannal mint szeretet, tisztelet, bizalom, elfogadás. Szerettem volna kimozdulni időnként, de az Ő komfortzónájába ez nem fért bele, és igen azt gondolom szégyellt engem. 🙁
Nem vagyok topmodell alkat, bár mikor megismert azért jól néztem ki, mégis egy év után kezdtem azt érezni szégyell. Az utcán úgy jött mellettem, mint egy ismerős, és nem több. Sose vállalt fel. Ma már ezt tisztán látom. Talán szeretett az elején. Ki tudja már, hisz az utóbbi időben csak akkor voltam jó, ha segíteni kellett,meg ha nem volt más. De én se szamár nem vagyok, se ló.
Kérdem, hogy mondhatja bárki, hogy jobb lettem mint talán egy éve, ha nem is látott. 🙂
Vannak, akiknek ez lehet nagyon jól esik, de eljutottam odáig, hogy ezekkel nem lehet levenni a lábamról, épp úgy mint a semmit nem mondó smilekkel, hisz ma már olyan emberek is küldik, akik azt se tudják ki vagyok.
Elég volt a sértődésekből, hogy azt éreztette, hogy rosszat írtam és megbántottam, csak azért mert elfut az igazság elől. A ki-be kapcsolt netekből,igazából a héten tanúsított viselkedése győzött meg arról, hogy itt az ideje fogni a batyumat és távozni.

Valamelyik nap azt vágta a fejemhez, hogy a karmám nem engedi, hogy menjek.
De igen engendi, az Ő választása volt hogy más úton megy tovább mással, nem az enyém. Azt hiszem, sőt tudom a vele szembeni adósságomat megfizettem, de Ő maradt az adósom.
Amúgy, igen nagyon sokra vihettük volna a karmikus elemzés szerint, de ami történt, és az hogy ez így történt oka van. Mint mindennek.

Egy fejezet lezárult. Jöhet egy új.
De maradjunk őszinték, ez volt a legszebb míg volt tűz, míg volt szeretet,azok közül amik a párkapcsolatról szóltak.
Köszönet azért amit tanultam,mert megtanultam van bennem empátia, és sok-sok türelem, bár utóbbi terén van még mit tanulnom.

És most mély levegő, kihúzom magam, és vár az ami előttem van….

(Nincs cím)

Az utóbbi időben sokat gondolkodom a szeretetről, az elfogadásról a boldogságról és amúgy mindenről, hisz mint egy vízöntőnek állandóan kell hogy valamin járjon az agyam.Egyszer valaki azt mondta nekem agyalok mindig,és pont az vágta ezt a fejemhez,aki maga is sokat gondolkodik, csak az irányultságunk más. Míg szerinte a világ, a Föld, a Nap ,A hold és az összes csillag körülötte forog, addig én kissé mélyebben gondolkodom.

Túl vagyok egy szakításon, és igen, most miután lassan eltelt egy év. Hónapok óta készülök arra, hogy az utolsó szálat is elvarrjam, de sehogy se sikerül. Mindig közbe jött valami, ami fontosabb, ami anyagilag is érintett. Tudtam ez egy jel, jel arra, még nincs vége vele szemben annak, amiért egymás útját kereszteztük. Mert érdekes módon, ha segítség kellett, ha gond és baj volt, mindig megtalált. Pedig sértegetett, úgy,ahogy azt hiszem senki nem érdemli meg. Az utóbbi időben ezek miatt elfelejtődtek a szép emlékek is, pedig nem haragszom én senkire. Nemcsak azért, mert a “vallásom” nem engedi, hanem, mert a lelkemet nem engedem mérgezni ilyen dolgokkal.
Nos mint irtam, tudtam hogy kell még itt lenni valaminek. Hát volt is.
A sors mindenkinek megadja a jutalmat amit érdemel. Amit adsz, azt kapod vissza.
Vizsgára készült, és nem volt senki aki segítsen. A másiknak fontosabb dolga volt, mint neki amikor nekem kellett volna segítség, csak annyi hogy meghallgasson. Nos az időmből tellett, így segítettem, már ami igy, 30 km távolságból lehetséges. Levizsgázott, még pedig nagyon jó eredménnyel.
Azt hiszem a feladatomat teljesítettem. Van új autó, vannak új gépek, van új munkahely, meg van a vizsga.
Tegnap aztán rájöttem egy nagy igazságra, amit a tanítóm régóta mond már nekem.

A boldogsághoz nem kell az, hogy valaki másnak fontos legyek, a boldogság bennem lakozik.Ha szeretem önmagam, a boldogság ott van mindenhol.

Ez nem azt jelenti, hogy nem kell hogy más ne szeressen, hisz minden embernek kell a szeretet. De hogy szerethetsz mélyen mást, ha magadat nem szereted.Egy szóval, nem kell ma már hogy azt érezzem fontos vagyok neki,ma már nem számít. Ma már kiállok azért ami nekem kell. Ez nem önzőség, hisz aki ismer, aki tényleg ismer, tudja ez távol áll tőlem, de az első én vagyok és nem más igényei.

Rájöttem arra is, hogy azért gondolja, hogy körötte forog a világ…mert nem tudja önmagát szeretni, se elfogadni olyannak, amilyen. Az ember a gyarlóságaival egész és kerek. Ha szeretünk valakit, azt mindennel együtt elfogadjuk. Életemben a gyerekeimen kívül egyetlen ilyen emberrel találkoztam, aki olyannak szeret amilyen vagyok. A hibáimmal, a gyarlóságaimmal , a bennem lévő tyúkanyósággal :), és a mérhetetlen szeretettel és szeretetre vágyással együtt.Szerintem a következő életemben lehet az anyukám lesz Ő, és megtanít mindarra, amit Ő tud 🙂

És megosztok még valamit. Olvasom Schilling Péter írásait. Aki nem ismeri, számmisztikával foglalkozik. Legutóbb a karmával kapcsolatosan írt. Mindezt a számmisztikával összekapcsolva. Egyetlen emberrel kapcsolatban lehetett kérni egy ingyenes összehasonlítást. Ezt azzal az emberrel kértem, aki ma már nem az életem szerves része. Mindenben összeillettünk. De azt gondolom…nem ebben az életben.
Miután erre rádöbbentem, azóta is sokszor elolvasom az elemzést, azóta érzem a felszabadultságot.

Hogy ki kinek fontos, és mit jelent az hogy fontos? Ahányan vagyunk annyiféleképpen gondoljuk. A gond akkor van, ha egy kapcsolatban az értékrendünkben nem azonos helyen áll a másik, ha sok mindenki más megelőzi. A csarnok, a munkahely, az álbarátok és barátnők, mindenki. És lehet azt mondani, az előző munkahely tehet, arról hogy elhagytak, de ez csak kifogás, hisz sok ember dolgozik stresszes helyen, emberekkel,akiknek épp úgy lehetnek rossz napjai mint neked,vagy nekem, de ez nem azt jelenti, hogy azon kell kitölteni, azt kell bántani,aki ott van, aki szeret. Ez csak kifogás…..

Mankó

Sokaknak nem fog tetszeni ez a bejegyzés.
Mankó. Az én meglátásomban ez egy segédeszköz. Segítség ahhoz, hogy menni tudjunk. Az út, amelyen végig megyünk vele, lehet fizikai, látható út. Én arra az útra gondolok, amely nem látható. Arra az útra, amelyen járunk.
Vannak emberek, akik ezen az úton járva mindig elesnek, és ahhoz hogy innen felkeljenek, kell egy ember, mindegy ki az, mindegy hogy minden esetben más, de kell valaki akit mankóként használhat.
Vannak emberek, akik ezt a szerelem jeleként élik meg. Azt gondolják ez a szeretet jele.
Ezért eldobnak mindent,ami érték és jó volt addig, mert unalmassá vált, mert szégyellni kell azt,akit addig valamire is tartott.

De mint minden újra járni tanulás után, a mankót elrakjuk, vagy épp egy arra rászorulónak elajándékozzuk, hisz csak egy eszköz, egy segítség volt ahhoz, hogy újra járni tudjunk.
Miért gondolják egyesek, az életben ez nem így van?
Ha valaki feláll, mert összeszedte az erejét, akkor új utakat keres. Az addig használt mankót pedig lecseréli. Nem mankóra, hanem egy olyan társra, aki számára ennél több.
Ha pedig sosem szedi össze magát, akkor neki már nem mankó kell.

A sors sok ilyen helyzetet teremt. Bár igazából azt gondolom nem a sors, hanem mi magunk, hisz a félelmeinkkel , a gyengeségeinkkel nekünk önmagunknak kell szembe nézni. Igaz, nem minden ember erős ehhez.
De ha akarunk, szembe tudunk nézni vele, mankóval, vagy anélkül. De minden “mankónak” pedig szembe kell nézni azzal, hogy semmi nem tart örökké. A” mankóság “sem.
Ne tévessze senki össze a támogatást a “mankósággal”.

Egy barát, az nem csak akkor barát, ha minden jó és szép, hanem akkor is amikor az égen viharfelhők gyülekeznek.
Egy társ, nem csak akkor jó, ha szépen mennek a dolgok, hanem akkor is, mikor épp nem fut úgy a szekér mint máskor.

Egy barátság, amely igazi érzéseken alapul, az ÖRÖK.
Egy társ lecserélhető, akár mankóra is, de ez csak ideiglenes lesz. És utána eső után köpönyeg, mert az ember megbocsát, de feledni nehezen tud.

Egy olyan embernek, aki nem tud különbséget tenni……..

madarat tolláról és egyéb dolgok

A mondás szerint madarat tolláról, embert egy kicsit újragondolva ismerőseiről.
Hát van benne valami. Végig kell zongoráznom az ismerőseimet, vagy a beállításokat, mert az utóbbi időben mindenféle figura megtalál. Komolyan el kell gondolkodnom, milyen perverz világban élnek néhányan.
Nem akarok és nem szeretnék senki feje felett pálcát törni, de azt hiszem akinek vannak bizonyos igényei, vehetné a fáradságot arra, hogy mielőtt bejelölne bárkit,körbenéz előtte.
Mindenkinek lehetnek másféle igényei, ezt tiszteletben is tartom, de az utóbbi időben kissé megszaporodtak a különböző fétisekkel ellátott pasiknak nevezett egyedek.

De amiért ma irok egy olyan beszélgetés, amit szeretnék itt megosztani a hitetlenkedőkkel.
Nem rég költöztünk egy új albérletbe. Nagyon jól érezzük itt magunkat, a fiaimnak és nekem is külön szobám van. Nem jár át rajtam senki, értve itt nem a nappaliban alszom. A külön kis kuckóm pont olyan amilyennek lennie kell. Kuckó, ahol elfér az ágy, a szekrény és minden olyan dolog, ami egésszé tesz. Furcsa ez a meghatározás? Lehet.
A szomszédomban mielőtt ideköltöztünk meghalt a férj. Nem ismertem, mint ahogy a hölggyel is csak ritkán találkoztam, mégis a tőle hallottak egy olyan érzést találtak meg bennem, amire mindig is vágytam, és vágyok, ezt szeretném megtalálni én is.

A hölgy egy olyan kapcsolatról beszélt, amely irigylésre méltó, sőt meg merem kockáztatni, tanulságos is.
21 évig voltak egymás mellett egymásért. Igaz mindkettőjüknek ez a második kapcsolat volt. A hölgy özvegy, a férfi elvált. 50 éven felül voltak, mikor megismerkedtek.
Kapcsolatukat a szeretet ölelte át.Nem volt reggel, mikor ne mondták volna el, hogy szeretik egymást, és nem volt olyan este, hogy haraggal a szívükbe feküdtek volna le. Minden reggel a másiknak is adtak az erejükből egy egy ölelés által. A szabadságuk megmaradt. Tisztelték és szerették egymást annyira, hogy elengedjék a másikat a saját világába anélkül, hogy kételkedtek volna az egymás iránti bizalmukban, vagy szeretetükben.
Nem volt rivalizálás pénzügyekben, nem volt elszámoltatás.Nem volt én pénzem, te pénzed.
Szeretet volt és egymás tisztelete és megbecsülése. Egy olyan kapcsolat, amelyre a szive mélyén mindenki vágyik, akár bevallja, akár nem.

Sokszor elgondolkodom, miért kellettek a nem megfelelő kapcsolatok. Azért, mert tanulni kell ezt is. Mint a magunk szeretetét, tiszteletét.
Ma leirtam valakinek milyen is egy IGAZI NŐ. igen, csupa nagybetűvel. Mert ma már ezt is tudom.
Egy igazi nő nem kacsingat másfelé, hanem egy kapcsolatból megpróbálja kihozni a legjobbat és ha mindez nem sikerül, akkor intelligensen távozik vissza se nézve.
Egy igazi nőnek nem kell ahhoz pasi, hogy tudja milyen értékes.
Egy igazi nő tudja mit akar és a céljait el is tudja érni egyedül is.
Egy igazi nő…az nő, és ezt nem a kinézete teszi. Nem attól nő, mert modell alkata van, nem a nagy mellei teszik azzá és nem is az, hogy mutogatja magát. A kisugárzása teszi azzá, a magabiztossága, a tudat, hogy NŐ vagyok.

Lehet arc nélkül fent lenni egy közösségi oldalon. Lehet mutogatni azt, amit a természetet adott. De ettől nem lesz az NŐ.

Az egyik csoportban azt irtam, itélkezünk mások felett, pedig nem ismerjük Őket. Igen ez így van.
A fentebb leirt megállapításokat bárki is magára veszi, vagy ítélkezésnek veszi, az az Ő baja.
Mindenki annyit ér, amennyit a tettei sugároznak.
Mindenkit elfogadok olyannak amilyen. De bántani nem hagyom magam.