okt 17

Egy kicsit másként :)

Végig gondolva mindazt ami velem és körülöttem történik akár vicces is lehetne. Ha kívülről nézném. Azt mondta nekem a tanitóm, hogy az éremnek sok oldala van.
Nos miután lecsillapodott a lelkem, nézhetem a vicces oldaláról is a dolgokat.
Komolyan mondom nem tudom mi a fene ütött a pasikba. Jó dolgukban azt sem tudják mit akarnak. A lázongással egyetlen dolgot érnek el. A mellettük lévő nők erősek lesznek. Ez csak azokra vonatkozik, akik nem siránkoznak, hanem nem adják fel.
Szóval vicces oldala az egésznek.
Van valaki, aki szeretné ha meghátrálnék, de bárhogy is el vagyok keseredve időnként, sosem adom fel Kedves Béla. Nekem van valakim, aki neked nincs. Van egy nagyon bölcs lélek, aki utat mutat, neked nincs. Van aki és akik szeretnek, neked nincs. Te abból élsz Béla, hogy másokat próbálsz manipulálni, de most rossz lóra tettél. Már mondtam, felvettem a kesztyűt. Akit nekem rendelt a sors, azt nem engedem át, se neked, se másnak.
És igen vicces találom azokat a dolgokat, amikkel próbálkozol.
Te engem nem ismersz és sosem fogsz. Te csak egy bizonyos ideje vagy itt, én már jó pár éve, és bármennyire is nem tetszik neked maradok, sok sok évre.
Igen viccesnek találom amikkel próbálkozol. Kommunikációs zavar, egyebek. Még ha időnként nem is ugy tűnik, de viccesek.
Ennyit a Béláról.
Nos aki ismer tudja ki is ez a Béla, a rá vesztegetett több idő az időpazarlás, és mivel szeret a központban lenni, hát ezt az örömet nem adom meg neki. Csá Béla….
Az is vicces a dolgokban, hogy miután összeszedtem magam mindenhonnan kaptam az erősitést. Komolyan is vettem őket, igy tudom mit kell tennem. Akik azt hiszik, nincsenek jelek és visszajelzések, azok nagyon tévednek. Vannak, csak észre kell venni. Nekem szerencsém van. Van mellettem valaki, aki segit.
Egyszer azt irtam, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lennem. Ez igy is van. De volt, amit előbb kellett megtanulnom, önmagam szeretetét és elfogadását, kiállni magamért. És ez miért vicces? Mert sosem gondoltam volna hogy ez ilyen jó. Kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érzem magam.
Te, aki fontos vagy az életemben, vicces ahogy ágálsz a sors ellen. Ami elrendeltetett, az ellen lázadozhatsz, de semmi értelme. Főleg ugy nem, hogy ismerlek, tudom mi lakozik a szivedben. Mondhatsz bármit, tudom, amit kell. És igen, olvasod a blogot, mert érdekel mit gondolok, érdekel minden ami velem kapcsolatos, mert ott vagyok minden gondolatodban.
Sokan azt hiszik, mindig és minden komoly. Igen tudom hogy ez igy van, de ha a dolgokban nem vesszük észre a humort is, akkor sótlan, savanyú emberek maradunk.
A nevetés olyan boldogságot ad, mint ahogy egyszer azt olvastam a szex. Hát jó most nincs szex, mert én a hűséget nagyon komolyan veszem. Számomra az egyik legfontosabb dolog a szeretet mellett.
Ajjjajjj, lebuktam. Nincs szex, hát jó, tehát marad a nevetés, és az ölelés a barátoktól, mert most nincs más.
Mig el nem felejtem, a jó szex…csak hogy nevetés legyen a blog végén.
Ui. Nekem ez csak egy valakivel megy, na csá 🙂

okt 14

Egy szakítás margójára

Hát megtettem. Vége. Bíztam még mindig, hogy talán mégsem. Aztán azután hogy azt mondta szerettelek és a barátom vagy, csendben és nyugodtan szakítottam.
Ma is meg vagyok győződve arról, hogy csak engem szeret, úgy mint senkit soha azelőtt és azóta se.
Most is tudom,enyém a szíve.
De kértem felejtse el hogy ismert, azt nem kell hogy szeretett, mert igazából ezt nem tette, nem szeretett. Tudom ellentmondás az előző sorban irtakkal.
Maradhat az ismerősöm, hisz az Ő lelkének kell, hogy még egy nővel több ismerőse legyen. Én pedig elveszek a többi között. De nyomot hagytam, és hagyok. Soha senki nem fogja elfogadni olyannak, amilyen.
Soha nem fogja senki önmagáért szeretni.
El fog veszni, és nem tudok ezen segíteni. Egy életre lelkiismeretfurdalásom lesz, de így ezt tovább nem tudom és nem akarom csinálni.
A szeretetem megmarad örökké.
A legnagyobb hiba amit elkövethetünk azzal szemben akit szeretünk, hogy nem kérünk bocsánatot. Én ezt annyiszor megtettem, holott tudtam nem vagyok hibás és nem vétettem semmit, de azt mondják aki jobban szeret, az képes rá. Nos Te sosem szerettél jobban, soha nem kértél bocsánatot, holott sokszor megbántottál, de oly ritkán vetted észre. Csak akkor tetted meg, ha szóltam. A hiúságod nem engedte, mert az nagyobb Úr nálad, mint az hogy szeress és szeressenek. Semmit nem tanultál abból, amit próbáltam átadni. Sokat vesztettem, de Te többet. Valakit, aki mélyen szeretett és még ma is szeret. De én most többet érek annál, hogy feladjam önmagam. Engem így szeretnek azok, akiknek fontos vagyok. A világon nálam senki nem ismer jobban és nem is fog. Mert én figyeltem Rád, akkor is mikor nem gondoltad, akkor is mikor nem láttad és akkor is mikor bántottál és szerettél. Te soha nem tetted, soha nem figyeltél rám, így nem ismertél meg igazán. Ha ismernél, tudnád hogy ma is szeretlek, tudnád milyen érzékeny vagyok. Elmeséltem Neked mindent ,miután azt gondoltam meg kell tennem, de Téged annyira nem érdekelt…….DE
Köszönöm az elmúlt éveket, köszönöm hogy voltál nekem, hogy szerethettelek.
Köszönöm hogy amikor oly sokszor padlón voltam meghallgattál még ha nem is érdekelt.
Köszönöm az éveket, mert gazdagabb lettem, mert tanulni tudtam.
Köszönöm hogy ,bár bíztam benne,mégsem éltél velem.
Köszönöm hogy szabad lehettem melletted.
Köszönöm hogy voltál nekem.
Köszönöm hogy szerettél….és bizony még ma is szeretsz…mélyen és igazán.
Köszönöm hogy boldog voltál velem és ez kárpótol mindenért. A nekem készített és küldött több mint ezer képen látszik. És látszik a videókon,amiket készítettem Neked.
Boldoggá tett, hogy boldoggá tehettelek.
Köszönöm szépen…..

okt 12

(Nincs cím)

Tegnap talán életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg.
Fogalmam nincs hogyan tovább…
A gondolatok cikáznak a fejemben, de nyugodt vagyok. Lehet mindez a gyógyszer hatása,de míg magamra néztem, egy nyugodt nő arcát láttam. Aztán lenéztem a kezeimre. Csodálkozva láttam hogy a szeretet kövei,rózsakvarc, csodálatosan ragyognak.
Aztán megnéztem a láncomat. A ragyogás ott is látható. Nem érzem a fojtogatás érzését a nyakamon.
Azt mondta a hozzám legközelebb álló barátom,tanítóm, hogy meghoztam azt a döntést, amit magam miatt tettem. Magam miatt, mert szeretem magam, mert tartom magam valakinek. Olyannak aki fontos nekem.
Változásokat mutattak az égiek. Nem akartam elfogadni, de minden úgy történik, ahogy történnie kell. El kell fogadnom. Mint mindazt amit a karma törvénye mutat. Lázadhatok,de semmi értelme. Mindennek oka van. Épp úgy annak is itt volt az ideje, hogy megszerettem magamat, tartsam annyira értékesnek, hogy még ha fájdalmas is, de lépni kell. Lehet hogy van aki ezt szökésnek hívná, de most először nem futottam el. Kitartottam, ameddig ez nem azzal járt, hogy a megbántás olyan fokát érte el, ami már nem elfogadható. A lépés amit megtettem nem volt könnyű. Sőt, nagyon nagyon nehéz volt. Az iránta érzett szeretet sem engedi meg, hogy belém tiposson, hogy megölje a lelkemet. Engem az érzékenységem, a bennem lévő hatalmas szeretet tesz azzá aki vagyok. Hogy ezt az oldalamat nem mindenki ismeri, az nem a véletlen műve. Nagyon kevés embert engedek magamhoz közel és ez nem fog változni. A további életemet egyedül fogom leélni. A döntés előtt álmodtam. A magányról és a társtalanságról. Hát ez az én karmán, bár azt hittem vége lett, leróttam mindenkinek amit kellett. Tévedtem. Továbbra is fizetek az álmaimmal…..

okt 12

Feladom…

Van az a pont,amikor vége, amikor feladom. Lehet jókora büntetést kapok érte a következő életemben, de inkább vezeklek. Egyszerűen nem bírom tovább. Elutazom. Itt hagyok mindent. Egyszerűen ennyi volt.
A reményeim összetörtek, elpukkadtak mint a szappanbuborékok. Magányos maradok. Többet, soha többet nem próbálkozom. Nekem nem való a társas élet. Nekem ezen a világon nem lesz társam. Senkim nem lesz soha többet. SENKI!!!!
A csigaház most még masszívabb mint bármikor. Senki ide a lábát tőbbet be nem teszi. Ennyi volt.
A szeretet megmarad azoknak akik mellettem voltak és vannak. Nincsenek sokan,kevesen és még kevesebben lesznek.
Engem többet nem csap be senki. Nem kell a társ szeretete. Nem kell a fájdalom. Szenvedtem épp eleget!
Ígéretek,ígéret is marad. Tele vele a padlás. Ma már nem vagyok kíváncsi kiben mi dúl,kinek a lelkében milyen háború lakozik. Nagyon szerettem, de nem bírom tovább. Az egyoldalú szeretet csak egy ideig müködik. Ha nem táplálja semmi kiürül,mint minden más, amit nem gondoznak és védelmeznek.
Hát ez sem kellett…..
Feladom…nekem semmilyen társ és partner nem kell. Inkább bünhődök.
Sajnálom…..nagyon sajnálom…..de ennyi volt……és igen haragszom….Rád is,mert bántottál…és magamra, mert hittem Neked és hittem a jövőben, ami nekem nincs. Megölted a lelkem ……de engem nem sikerült…..mert van élet utánad…..és számodra nem biztos hogy van élet utánam. Elvesztetted az egyetlen embert,aki EMBER-nek tekintett. Aki úgy szeretett ahogy vagy.
De ez a Te választásod volt.
Nekem a magány jutott…de van és lesz életem utánad….igaz életem végéig szeretni foglak,de Te ezt sosem fogod érezni többet.
Sajnálom……..

okt 11

(Nincs cím)

Előjött újra egy régi régi álom.
Sok évet dolgoztam egy helyen. Ma már csak romos épületek vannak a helyén.
Álmomban itt kóborlok.
Tudom az utat, hisz oly sokszor bejártam, mēgis mindig eltévedtek. Olyan helyre jutok ami a valóságban sosem volt. Ha belépek a hely oly ismerős, mégis mikor elindulok sötétség vesz körül. Nem félek, de olyannyira fázom, hogy a valóságban jéghideg lesznek a kezeim és a lábaim. Annyira fázom a hidegtôl, hogy vacognak a fogaim. Semmi nem tud felmelegíteni. Közben kóborlok sötétben és a ködben. Soha nem félek hogy eltévedek. Ám mégis a sok ismerős fal és út ismeretlen. A hely ahová tartok az számomra biztonságot ad. Mégsem találom, hiába tudom az utat. Minden alkalommal valahova máshova lyukadok ki. Sosem találom meg….hiába …sosem….
És ekkor fázva,vacogva…. hideg végtagokkal ébredek…..olyan nehéz felmelegedni….

okt 11

(Nincs cím)

Minden nap új remény és mindennap a remények összeomlása.
Meddig még?
Azt mondják a szeretetért nem várunk semmit. Ez így is van. De a szeretetet táplálni kell. Szeretettel. Elég annyi hogy szeretlek, vagy hogy hiányzol, és igen…az hogy tökéletes vagy…nekem. Ha mindezeket a visszajelzéseket nem kapjuk meg, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy fáj…nagyon fáj. A lelkünk miatt a testünk, ilyenkor azt érezzük minek is vagyunk. Gondolkodunk,hogy feladjuk, hogy kilépünk. De ez csak az első gondolatok. A fájdalom és a keserűség hozza. Ott tartunk hogy elmegy az étvágy, nem akarunk enni és inni…de van egy igéretünk. Olyan valakinek,aki fontos az életünkben. Az ígéret számomra a minden a szereteten kívül. Oly sokan ígérgetnek, ígérgettek. Tele a padlás velük. Én szeretem betartani. Ezért kénytelen vagyok enni és inni, pedig egyetlen porcikám se kívánja.
A következő gondolat újra a remény. Reggel olvastam valamit, láttam valamit,aki most újra reménnyel tölti el a szívemet. Aztán eszembe jut megint, hogy rongynak érzem magamat,ezt éreztetik. Ha kell előkapha, ha kell eldobja.
És újra végig gondolom. Ha kilépek, akkor az végleges, akkor kire támaszkodik? Egyedül marad,mert senkinek nem kell. Mert velem boldog. Csak ezért látja magát másnak. Pedig a múltkor meglepődtem. Nem azt a boldog embert láttam viszont 4 hét múlva, mint aki kilépett akkor az ajtón. Láttam az egyedüllétet. Tudom sose ismerné el, és tagadná. De én túl jól ismerem. Ma újra nem önmaga volt. Ma nem figyelt rám. A kényszerből kimondott szeretlek nem az ami táplálná a lelkem. Ragaszkodik és nem akar elengedni, mégis bánt. De ne sírjak,….. hát ki Ő hogy megszabja a könnyeimet amit Ő okozott?
Fogalmam nincs mit tegyek…..de egy vigaszom van….a démonokkal meg tudok küzdeni, de ehhez türelem kell…és sok sok szeretet……..

okt 10

(Nincs cím)

A türelem nem a legnagyobb erősségem, ezen a téren sok sok tanulni valóm akad. Mindennap kérem a segitőimet, hogy hadd tanulhassak és segitsenek ennek megtanulásában. Minden igyekezetemmel azon vagyok hogy a türelemet gyakorolni tudjam. Nem mindig megy. Nem mindig sikerül a vicces oldalát felfognom a dolgoknak, amik körülöttem zajlanak.
Azt hittem egyhangúan telnek majd napjaim, de ilyen mértékű zajlásra nem számitottam.
Semmi nem egyszerű és semmi nem fehér vagy fekete.
Az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, hogy ugy érzem van jövője annak ami a cél. A cél nem anyagi és nem tárgyi. A cél a saját boldogságom és ezáltal a másiknak adott mérhetetlen szeretet. Hiszem, hogy a szeretet gyógyit, hiszem hogy a szeretet legyőzi a gonoszt és a rosszat. Igy a türelem mellé sok szeretet is kell, igy azt is kérek. Amikor azt érzem, hogy mindebben kapom a segitséget, megköszönöm, mert tudom még mindig van mit tanulnom.
Tudom van valaki, akinek nagy szüksége van rám, pedig időnként megbánt. Tudom hogy nem akar, ilyenkor nem gondolja végig mit mond és cselekszik. Ilyenkor kell a türelem és a szeretet. Mind a kettőre nagy szüksége van. Időnként azt mondja nagyobb a szivem mint bárkié. Ilyenkor elgondolkodom, milyen emberekkel is találkozhatott. Aztán rájövök, hogy mindennek oka van. Annak is amin átment, annak is ami velem történt, annak is hogy egymást keresztezték útjaink.
Neki arra van szüksége hogy rajtam keresztül ismerje meg önmagát, hogy tudja értékes és ha időnként gondok is vannak, azok legyőzhetők. Nekem ez jó tanulásnak a türelemről. Mert ha szeretek valakit, azt ugy ahogy van.
Az életben mindig vannak nehézségek, amelyek azért jönnek, hogy megerősitsenek. Egyetlen párkapcsolat sem zökkenőmentes. Ezt neki is meg kell tanulnia. Azért mert másként látunk dolgokat, még nem azt jelenti, hogy ha baj van, ne fognánk egymás kezét. Ezt viszont neki kell megtanulni.
Én arról vagyok hires, hogy nem adok fel semmit. Igaz vannak pillanatok, mikor azt érzem nem birom tovább, de van aki ilyenkor tartja bennem a lelket, megerősít abban hogy a helyes úton járok.
Nem is tudom kire ütöttem ebben. Biztos magamra.
De türelmesnek kell lennem, mert csak igy segithetek azon, akit szeretek……

okt 06

Facebook, ahol tökéletes mindenki…vagy nem

Nos azzal kezdeném, hogy tökéletes vagyok. Igen magamnak. Van megannyi hibám, de mivel ezt tudom igy ez még tökéletessebbé tesz.
De nem a facebook nevű közösségi oldalon.
Aki ismer, tudja nem igazán teszek fel magamról képet. Ennek oka van, de nem az hogy nem felelnék meg.
Akinek van ilyen oldala, az tudja, hogy időnként megjelennek ismeretlenek, akiket feldob jelölésre. Ha olyen hangulatom van megnézem ki is az, honnan kellene ismernem, kivel vagyunk közös ismerősök.
Na itt kezdődnek az én kis problémáim.
Na kezdjük ott, hogy egyesek ugy ismerősei a másiknak, hogy sose látta, nem beszélt vele.
A másik a fotók.
Hát nem tudom. Vannak az én ismerőseim közt olyanok akik tényleg szépek, sőt fotogének. Ha feltesznek egy egy fotót ott felvállalják önmagukat.
De….
Az ilyen kalandozásaim során rengeteg olyan fotóval találkozom, amin lehet látni a pózolást, a magamutogatást, amelynek két célja van. Egy, a rengeteg like, az ismerősök, jelen esetben a pasik száma. Kettő, nincs megfelelő társ ( esetleg ha van az nem elég) illetve a társkereső portálokon való jobb eladhatóság. Az hogy az illetőnek a valóságban semmi köze a képen jól mutató hölgyhöz, az már más dolog. A kép valóban róla készült, de a neten található ezerféle photoshoppal úgy lehet babrálni egy egy képpel, ahogy kedvünk tartja. És a férfiak bedőlnek, főleg ha a külsőségre buknak.
Van egy rossz hírem, ez a nőkre épp úgy vonatkozik.
Volt egy ismerkedős korszak az életemben. Sok portálon fent voltam, volt amire évekkel korábban regisztráltam, akkor még közösségi portálként működve, mire visszatértem mér ismerkedés folyt ezerrel.
Nos egy pár esetet elmesélnék, tanulságul arra, nem minden az aminek látszik.
A fentebb említett közösségi, majd ismerkedős portálon összeakadtam jó pár emberrel, igen főleg pasival.
Nos igaz akkor még barna voltam, de előszeretettel játszottam el akkor is a butuskát. Rá is haraptak ezerrel.
Az hogy egy ilyen portálon rengeteg a csaló, arra itt jöttem rá.
Keresett engem az amerikai hadsereg állítólagos orvosától, a tábornokokon keresztül az őrjáratát végző katonáig mindenki. Ezek aztán állítólag a világ minden táján voltak katonák. Az egyik Afganisztánban, a másik Afrikában. Az orvos például volt Irakban, de megjárta Afrikát is. Aztán volt olyan aki mérnök volt és épp az Óceán közepén jutott eszébe ismerkedni.
Akik ismernek, tudják egyetlen nyelvet ismerek és beszélek ez a magyar. Van amit megértek a németből és az angolból, de nem ismerem a nyelvet, nem beszélek egyiken se. A Google az én barátom, tehát ahhoz fordultam és fordítottam oda és vissza.
Ezek a pasik mind mind egytől egyik jóképűek voltak, egyedülálló apukák, akik társat keresnek.
De honnan tudhatták mit akarok én? Nos egyszerű, csak azok az emberek ismerkednek így akik szeretetre és törődésre vágynak.
Nos miután én nem vagyok buta az első pár nap után kibukott a szög a zsákból. Ezek a pasik csak pénzt akartak, mert csak igy tudják biztosítani a jövőt velünk. Jó vicc, de mégis csak szomorú az egész.
A legkitartóbb az állítólagos angol orvos volt. Kitartó utánjárás után találtam egy külföldi oldalt, segített a fordító az oldalon talált szöveg olvasása közben, ahol megtaláltam mindenkit. Az angol orvost is. Hölgyeim, egy sem úgy néz ki mint a képeken!
Uraim, szeretném meglepni Önöket, nagyon sok szép és csinos, dús keblű nő fotója volt fent, akiknek semmi köze a valósághoz.
De hogy a magyar társkereső oldalakon maradjunk, itt van ám minden mi szem szájnak ingere.
Találkoztam párral, hát nem mondom, van a pasiknak egy jó adag önértékelési zavaruk.Volt aki nem jött be, és kishiján megerőszakolt, még jó hogy az eszem a helyén van, gy megúsztam.Aztán van aki irt csodásakat, de aztán mikor találkoztunk két összefüggő mondatot nem tudott kimondani. És van a kedvencem. Vele megegyeztünk akkoriban hogy nem jövünk be egymásnak, de nem volt olyan nap, amikor épp várt a soros nőre, ne írt volna, mert az én ironiámra volt szüksége.Nem voltam kíméletes vele. De ez mind a múlt, ma csak egy valaki van akivel közös dolgom van.
Mindezt azért írtam meg, mert a külső az egy elhanyagolható tény, főleg a facebook nevű portálon.
Ha valaki venné is a fáradtságot kicsit átnézni a régi képeket, vagy csak azokat ahol az állítólagos barátokkal van lefényképezve, hát nem tudom lenne e ennyi rajongó.
Sajnos tapasztalataim alapján, lehet mindig ilyen pasikat fogok ki, az életembe lépő pasiknak a külső számít. Nem vagyok büszke rá, de volt olyan pasi akinek tudtam a jelszavát és a döbbenet kerülgetett amikor szembesültem a dolgaikkal.
Ők úgy jártak mint az egyszeri ismerősöm, aki elfelejtette kitörölni az előzményeket a gépéből, az oldalakon bent maradt, a hölgy pedig akivel együtt élt, rátalált mindenre. Eljegyzés lett az ára, bár megnősülni nem akar.
Visszatérve a facebook nevű portálra, arról pedig nem is írtam, hányan vannak fent kamu névvel, fotóval és kapcsolatokkal. Hány olyan nőnek nevezett valaki van fent, aki úgy növeli rajongói számát, hogy meztelen fotókkal bombázza a pasikat.
Igaz normális pasi az ilyet észre sem veszi. A hangsúly a normális pasin van, mert vannak akiknek a magyar anyanyelv olyan mértékű antiszociális kifejezést tudnak a szájába adni, hogy időnként megdöbbenek.
Nos lehet kérdezni ennyi negatívum után miért is vagyok fent a közösségi oldalon.
Hát van néhány okom:
1. vannak normális emberek, elég sokan, akiket csak igy találok meg.
2. nincs tévém, igy legalább okosabb maradok, innen előbb tudok meg mindent, mint máshol
3 van humorérzékem és jókat tudok vigyorogni ennyi tökéletes emberen
4 azért még sok jó ember van
5 fogalmam sincs 🙂

okt 06

Féltem….

Nagyon féltem. Sosem vallom be ha félek,mert azt látom hogy aki kimutatja félelmeit élnek is vele/ellene.
Szóval féltem. Úgy éreztem ez a sors keze. Baleset. Na nem vele, de úgy volt nem ér ide. Az természetes hogy valaki segít ilyenkor, ezzel nincs is baj,sőt. Számomra azzal lett volna ha nem jön. Az igazat megvallva nagyon bepörögtem. Tudtam hogy ha ma nem, akkor elvesztem a csatát. Soha ilyen alkalom nem lesz. De a sors másképp akarta. Jött, látott és győztünk.
Minden úgy lett, ahogy szerettem volna.
De van árnyoldalai is. Hisz azt tudhatjuk, hogy nem minden jó és mindennek ára van. A gond nem velem és velünk van, de azt hiszem a szeretet mindenen segít. Csak úgy lehet mindent átvészelni ha van aki ott van, aki segít, aki fogja a kezed és el nem engedi és aki szeret úgy ahogy vagy.
Azt hiszem nagy próba elé fogok állni. De ismerve magamat, nem fogok meghátrálni, sőt erőt merítek. Mert a szeretet erőt ad. Egyszer azt mondtam sosem voltam szerelmes és ez így igaz. Kergettem egy álmot, valakihez tartozni akartam és ezért olyan dolgokra voltam képes, amit ma már nem tudok hova tenni. Olyan dolgokat gondoltam természetesnek, amit ma már látom ,csak a valakihez tartozás érzése engedte. De a szabadság utáni belső vágy mindig segített a tudtomon kívül. Soha egyetlen esetben sem fogtam ezt fel, de ma már érzem , hogy ez így volt. A szabadság szó és érzés számomra nem azt jelenti, hogy azt teszem amit akarok és nem vonatkoznak rám szabályok. Vonatkoznak, de ezek nem olyanok amik korlátoznának. Azért mert valakit szeretek, azért még szabad vagyok. Azért mert jelenleg egyedül élek, még szerethetek és a hűséges biztos tudatában, úgy hogy a másik is biztos bennem, szabad vagyok. Az együttélés nem a szabadság korlátozása. Oly sok kapcsolat van, ahol együtt élnek, szeretik egymást, fogják egymás kezét el nem engedve, mégis meg maradt a szabadság. Én valamit megtanultam a régi életemből. Élhetek valakivel, nagy magányosságban. Élhetek valakivel korlátok közt, ami visszafogott, meggátolja, visszahúz az ingoványba. De élhetek úgy is, hogy egyedül élek de nem vagyok magányos. Ma már lassan 4 év után gondolkodom, hogy időnként, néha napján jó lenne úgy felébredni az éjszaka közepén, hogy szuszog mellettem az a bizonyos másik. Hogy reggel nem egyedül kelsz. Néha napján jó lenne valakihez csak odabújni egy ölelésért, mert azt olvastam, egy ölelés hatalmas boldogság hormont szabadít fel. De ma már tudom, hogy nem minden áron.
Akit szeretek, talán eljut arra a pontra mikor ezt megérti. Ilyen emberrel mint Ő, nem találkoztam. Illetve igen, de ez nagyon- nagyon régen volt. Egy másik világban, egy előzőben.
Az hogy ilyen emberrel még nem találkoztam, mini Ő, ez nem csak pozitív dolgokat jelent. Heteken keresztül szenvedtem miatta. Úgy éreztem összecsapnak a hullámok a fejem felett. Enni és inni sem tudtam miatta. Úgy éreztem időnként, hogy feladom, a bennem lévő szeretet, a tanitóm támogatása nélkül megtettem volna, de az a valami, ami segít és Őt mindenki hite szerint másnak nevezi, utat mutatott. Meg kellett tanulnom türelmesnek lenni. Meg kellett tanulnom hogy másnak épp oly nagy szüksége van arra hogy elmondjuk neki mennyire szeretjük, mint nekünk arra hogy ezt elmondják. Hogy el kell engednünk a múltat és ezt úgy tehetjük meg, ha a másiknak elmondjuk miért lettünk tüskések. Hogy sosem szabad kinevetni a másikat ha azt mondja szeret, mert egy rossz pillanatban nekünk épp oly rosszul esik, mint neki. De a tanulás egy folyamat. Sok akadályt kell legyőzni míg rájössz mi a célja. Az akadályok nem azért kerülnek az utunkba, hogy meghátráljunk. Azért kerülnek hogy tanuljunk és erősek legyünk. Egyszer azt mondta nekem az úgynevezett erősebb nemből valaki, hogy a tizedénél amin keresztül mentem feladta volna. Én sosem adom fel. Igaz ehhez időnként kell valaki akire támaszkodhatunk. A tanácsaira, az útmutatásaira. Rámutat mit hibáztam és ez jó.

Kedves Tanítóm! Köszönőm hogy vagy nekem, köszönöm hogy utat mutatsz, hogy segitesz.

Aztán ma volt egy pillanat mikor eszembe jutott a tanítóm egy bölcs mondása:
Sosem élvezem és élveztem az adott pillanatot, az adott percben a boldogságot, mert mindig tovább gondolom.
Ma elhangzott a szeretett férfitól hogy állandóan agyalok.
Ez a két mondat nagyon hasonlít egymásra, oly annyira hogy meg kell tanulnom másképp látni ezt is.
Hát megpróbálom kiélvezni a boldogság pillanatait. Nagyon nehéz lesz megállni hogy ne azon gondolkozzam mi lesz aztán.
De ma olyan boldog voltam, hogy ezek a pillanatokat tényleg érdemes megélni. Ma eljött a Ferim és a Bélát otthon hagyta. Azt pedig neki is tudnia kell, hogy Ferenc,Feri,Ferim vagy Béla nos Ők egyek, mint mi ,csak mi nem hívjuk külön Őket, számomra fontosak. Mert én azt a Ferimet szeretem, becsülöm és tisztelem akihez ezek hozzátartoznak. Mint ahogy időnként velem is nehéz.
Nos inkább nem agyalok tovább…élvezem a boldogság perceit.

okt 04

Ferenc napra kicsit másként

Ferenc névnap van…..és ez ma elhozta szívembe a bánatot és újra hullanak a könnyen.
Ferenc….Feri…..Ferim
Egy éjszakát szántam arra, hogy olyat kapjon, amit mástól sosem, ami egyedi, csak neki szól.
Hát kellett nekem ez.
Készítettem két videót, egyiket a nyilvánosságnak, a másikat csak neki.
Kinevetett….és padlõt fogtam.
A képek tetszenek. Kiírta ilyen vagyok.
Hát nem ilyen. Csak nekem, mert a szívem ezt látja. A szememen keresztül a videóval megjelenített képek csak azt mutatják nekem milyen.
El kellene jutni odáig, hogy meglássa, csak annak vagyunk szépek és vonzók akik szeretnék. Ezek az emberek a szívükön keresztül látják a másikat.
A videókon a képeken Őt úgy mutatom be, ahogy én látom. Amikor örül, amikor nevét, amikor boldog.
De ezek csak pillanat képek, amiket én kaptam, én láttam vagy én készítettem.
Ezeken a képeken nem a valódi ember van. Ez is egy arca, de nem mutatom meg, amikor mogorva, mikor kialvatlan, mikor fáradt, amikor dühös, amikor ingerült. Nem mutatom meg a fájdalmat, azt sem amit érez és azt sem amit időnként okoz. Nem mutatom meg mikor maga alatt van, nem mutatom meg…mikor nem Ferim, hanem Ferenc vagy Béla. Ezek mind egy ember arca. De aki szeret, az akkor is szeret mikor nem vagy tökéletes formában.
Nem egy jókępű pasi, de nekem a legvonzóbb.
És ez sokunkkal így van. Akit szeretünk más szemmel látjuk, mint a többiek.
Mi a szívünkkel.
Kedves Ferenc,Feri,Ferim.
Kívánok boldog névnapot!
Te addig látod magad tökéletesnek, míg én annak látlak.😓……

Évike

Régebbi bejegyzések «