(Nincs cím)

Egy kis jó cselekedet. Sikerült ma rávenni,hogy ne aludja át az életét. Vegye észre azokat a pillanatokat,amelyek elhozzák a békét. Elküldtem egyet sétálni,hogy egy legyen a természettel. Mert minden évszaknak meg vannak a maga csodái. Sokan a tavaszt,az újjá születést,a nyarat a napsütést és a telet a havat,a havazás szépségét szeretik. Pedig az ősz színeiben páratlan szépségét máskor nem élvezhetjük. A fák koronája aranysárga,zöld,bordó és piros színei csak ilyenkor láthatók. Az elmúlás csodaszép színei. Ilyenkor más az erdő,az állatok is kicsit közelebb vannak. A béke és a nyugalom ideje ez,amikor elménknek a pihenést a magunkba szállást kell hogy engedjük. Ilyenkor végig gondolhatjuk mi az ami jó,mi az ami előre visz és mi az ami hátráltat. Mindezek mellett a az ősz illata sem elhanyagolható. Az avar, frissen szántott föld illata semmivel nem hasonlítható. Ilyenkor érdemes egy fa alá leülni,nekidőlni és nézni a természetet. A feltöltődés ideje ez.
Szóval kizavartam mindezeket élvezni. Jól tettem.
Aztán ott van Reki,aki hűséges,aki őt szereti azért aki és ami. Elzavartam hozzá. Mert elhanyagolta. Érdekes….élvezte. Nem az alvást,hanem az élet adta boldog pillanatokat. Azokat,amelyeket pénzzel megvenni nem lehet. Azokat,amelyeket ott és abban a pillanatban kell élvezni. És ha majd eljön a visszaemlékezés pillanata,lesz mire,mert voltak pillanatok.
Sokszor azt hiszik az emberek,hogy pénzzel minden megvehető. Nem így van. Nem vehetők meg azok az élmények,amelyket az adott pillanat ad. Nem vehető meg a szeretet,a tisztelet és a megbecsülés.
Nem vehető meg a barátok,az igaz barátok szeretete. Mindezek többet érnek a tárgyaknál,amelyekhez ragaszkodnak emberek 10 körömmel. Ezek nem tesznek boldoggá. A tárgyak nem. Az igaz emberek szeretete igen. Az emberek elfogadása igen. A kollégák tisztelete igen.
A munkahelyemen azt szoktam mondani,ide nem azért jövök be,hogy szeressenek. Ez így van. Azért tiszteljenek,amit teszek,a munkámért,a tudásomért,azért mert ezt kamatoztatni tudom.
Ha mindazt amit elmondok, tudja hasznosítani,megtettem a dolgom.
Ismerem őt jól,jobban mint bárki más.
Ha rajtam múlik,nem fogja átaludni a napokat többet. Elnéztem évekig,rosszul tettem. Nem hagyhatom hogy átaludja az életét.
Ha eljön az idő,mikor számvetést kell tenni az életünkről,mit fog mondani? Átaludtam? Nem tettem semmit annak érdekében hogy jobb legyek? Nem hagyom,mert kicsit fontos nekem. Kicsit.
Ha ezt hagyom,akkor mit mondok én majd? Hogy hagytam,pedig ott voltam? Elengedtem a kezét,pedig tudtam mi lesz?
Igaz,élétünk alakulásáért mi felelünk,a mi választásunk DE nem találtam volna magamra,ha nem kapok segítőkezet. Igaz az én választásom volt hogy elfogadom. De mi van azokkal akik felé nem nyújtjuk? Vagy tudjuk milyenek, tudjuk nekik több idő kell,és cserben hagyjuk. Tudom én más vagyok. Azt mondta valaki,hogy ritka. Lehet,mint minden ember. Hisz mindenki egyedi,ritka,nem másolható. Egyediként vagyunk kódolva. Én így. Van aki szeret annak aki és ami vagyok. És van aki nem. Ezzel nincs semmi gond. Hisz a világ nagy. Ki ebben hisz,ki abban. Van aki a pénz mágiájában,én a szeretet hatalmában. Ezért nem tudom elengedni bizonyos emberek kezét….mert tudom mi lenne. A magány,a szeretetlenség. Azt gondolom hogy ha valaki nem vétett olyant,ami megbocsáthatatlan,és itt a másik ember élete,becsülete,megalázása,kifosztása a saját javára és ehhez hasonlókra gondolok,akkor nem hiszem hogy ezt megérdemelné.
Szeretet nélkül,boldog pillanatok nélkül mit ér az élet….
Szeretem Müller Pétert,találtam Tőle két idézetet,ezzel fejezem be:

“Nemcsak magunknak, másoknak is élünk. És másoknak is teszünk mindent, hogy “látva lássanak”, és legyünk valakié. Mindent egy titkos összekötöttség miatt teszünk. Ezt a titkos összekötöttséget úgy hívják: szeretet.”

“Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni – ha nehéz is, de – jó!”

a