(Nincs cím)

Azt hiszem,azzal hogy elfogadjuk azt ami van, nem azt jelenti feladatunk mindent. Az életben vannak dolgok,amiket úgy kell elfogadni ahogy és amikor történnek. Hiába szeretnél elérni egy célt,ha még nem jött el az ideje. Hiába győzöd le az akadályokat,ha a cél eléréséhez még hosszú az út. Sokszor nem egy akadályt kell legyőzni. Hanem sokat. Először is az önmagukban lévő egot. Ez sok embernek nem sikerül.
Olvasgatom a Facebook nevű tökéletes vagyok oldalakon lévő bejegyzéseket a még tökéletesebb életű embereknél. Győzünk, akadályok stb. De sehol egyetlen szó arról hogy ha az egot nem győzzük le,akkor mit sem ér minden. Ez nem azt jelenti, hogy ne mindenkinek saját maga legyen tökéletes, nem azt,hogy ne szeressük önmagunk, és nem is azt,hogy ne tartsuk magunkat értékesnek. De társas lények vagyunk. Igaz vannak remeték,de ilyen csak kevés ember van. Az én hitem a szeretet. Lehet ez a Karmám,lehet egy előző életemben utálatos voltam. Lehet. Szóval a szeretet. Ebbe viszont az egoizmus nem tartozik bele. Az egoista azt szereti,amilyen önmaga. Az ilyen ember nem tiszteli a másikat,sőt olyanról hogy szeretet nem is beszélhetünk. Az ilyen csak önmagát szereti a másikban is,hisz olyanra próbálja formálni.
De egoista az is,aki csak akkor figyel rád,ha neki épp úgy jó. Ha mindezt szóvá teszed, akkor sértődés van. Nos azt gondolom a sértődés a gyávák és gyengék fegyvere. Nem vagyok gyenge,sem pedig gyáva. A döntéseim a magamé. Mint a mosoly szünet, vagy az eltűnés. Rájöttem, hogy a szavak szavak maradnak,ha nincs tett mögöttük. Hogy a fellángolás a változásra,csak az marad,ha az illető az első akadálynál meghátrál,legyen az bárki is. Hittem,hogy talán lesz ez jobb. Nem lett. Hiszek abban hogy a szeretet mindent legyőz. De van amikor ez nem sikerül,mert a másik fél megijed,fél. Fél attól,hogy ha enged ennek az érzésnek,csalódás és fájdalom lesz a vége.
A félelem erős marad mindaddig,amíg hagyjuk hogy elhatalmasodjon felettünk.
Azt olvastam ez az elengedés éve. El kell engedni mindazt,ami régi minta,mindazt ami hátráltat,mindazt ami rossz. Rossz a félelem, a negatív gondolat.
Egy példa: tegnap nagyon rossz napom volt. Nem emlékszem mikor éreztem magam ennyire frusztráltnak. Annyira,hogy ritkán káromkodom,de tegnap nagyon elkapott. A legjobb barátnőm/ aki a tanítóm is/ azt ajánlotta, tegyem bele mindent ami foglalkoztat egy rózsaszín lufiba,fújjam fel, menjek egy vizpartra, engedjem el. Megtettem. Elképzeltem mindent ami bánt,ami hátráltat és belegyömöszöltem a rózsaszín lufiba. Felfujtam és elmentem egy gyönyörű vízpartra. Már ott nyugalom volt😂 aztán elengedtem a lufit. Hát én olyan könnyűnek éreztem magam, hogy leírni nem tudom. Néztem a lufi után, ami a magasba emelkedett. És körülöttem minden ragyogott és a szivárvány minden színében pompázott.❤️💕
Aztán ma újra elfogott a feszültség,és rájöttem,mindez azért van,mert hagyom,hogy valaki azt tegye amit akar.
Van büszkeségem. És most élni fogok vele. A büszkeség nekem nem azt jelenti,hogy fent hordom az orrom,hanem azt,hogy értékesebb vagyok annál,mint hogy hagyjam hogy folyamatosan bántsanak. Ha ehhez az kell hogy elveszítsen valaki,akkor az lesz. Meg kell tanulnom a türelem erényét. De azt is,hogy valaki úgy szeressen és fogadjon el,amilyen vagyok. A szavak mindaddig szavak maradnak,amíg nem jönnek a tettek is. Szavak szintjén lehet szeretni. De ha nincs tett mögötte,mit sem ér. Az a baj ezzel a világgal,hogy azok a szavak mint a szeretlek,bocsáss meg,ne haragudj, bízom benned, elvesztették jelentőségüket. Akik hisznek még ezekben a szavakban,kevesen vannak….sajnos.
Én hiszek benne, mert a lelkem mélyén naiv vagyok. Azt hiszem van bennem egy félős kislány,aki naivan hisz még azokban az értékekben,amikben a gyerekek hisznek. A feltétel nélküli szeretetben.💕💕💕💕

a