(Nincs cím)

Nem tudom kinek mi jár. A sors biztos tudja,kinek milyen utat kell bejárni a ahhoz,hogy célt érjen. A cél nem egy sikeres kapcsolat, nem egy fontos beosztás. A cél hogy az elénk kerülő akadályokat képességeinkhez mérten legyőzve megtanuljuk azt, amiért itt vagyunk. Ha a képességünk meg van, az akadály legyőzhető. Senki nem kap olyan akadályt,amit le ne tudna győzni. Senki nem kap nehezebbet. Az élet pont úgy állítja elénk, ahogy egyre jobban erősödünk. Nincs olyan, hogy az egyik nagyon erős,a másik pedig kevésbé. Csak erős van és olyan,aki feladja. Mert utóbbit könnyebb. Aztán lehet a saját gyengeségünket a sorsra fogni. Feladjuk sokszor a cél előtt. Sokszor hallom valakitől,hogy nem érheti el az álmait. Érdekes dolog ez. Mindenkinek vannak álmai. De vannak olyanok,amik nem reálisak. Hisz nem lehet minden ember elnők, nem lehet mindenkinek lopakodója stb.
De vannak,amikért meg kell küzdeni. Elsősorban önmagunkkal. Vannak akiknek egy egy tárgy többet jelent,mint az emberi kapcsolatok. Számomra a tárgyak csak kényelmi szempontból kellenek. Nem ragaszkodom hozzájuk. Nem viszem magammal ha eljön az utolsó perc az életemben. Sokan,mikor feladtam a lakást,amiben évtizedekig éltem – inkább eljöttem,mint hogy ott maradjak a megaláztatásokat és bántalmazásokat elviselni csak hogy megmaradjon – nos ezt sem viszem magammal. De fontos számomra az, hogy akiket szeretek,az szeressenek. Sokszor írtam,kevesen ismernek. Igaz kevés embert engedek magamhoz közel. Mégis,azt hiszem abban a környezetben,ahol dolgozom elfogadnak. Pedig nem azon vagyok,hogy mindenáron megszeretessem magam. Mégis azt érzem hogyha sikerül egy egy embert mosolyra késztetnem,akkor sikeres vagyok. Nem vagyok bohóc, sőt sokak szerint kemény vagyok. Ha dicsérek az nagy szó. Egyszer azt kérdezték a fiatalabb fiamtól,milyen anya vagyok. Azt felelte kemény. Nem volt könnyű,mint ahogy sok sok egyedülálló szülőnek sem. Nem mindenkinek van aki jómódú szülei,akik segítik. Nem minden elvált szülők érzi úgy,hogy a gyerek/ gyerekek közösek,így az eltartásuk sem. Elment,nem fizet. Nos igen,lehet kemény anya voltam,de tisztességes gyermekeket neveltem fel. Bűszke vagyok rájuk. Mint minden szülő a saját gyermekére.
De eltértem,kalandozok.
Szóval álmok. Az álmokkal az a baj,hogy vannak,akik az első próbatétel után feladják. Azt hiszik ez úgy van,hogy megálmodóm,kinyujtom a kezem és ott van. Ha nem így történik akkor lehet a sorsot hibáztatni. Pedig a hiba ilyenkor bennünk van. A sors csak olyan akadályokat görget élénk,amit képesek vagyunk legyőzni….
Folyt.köv.

a

Vélemény, hozzászólás?