(Nincs cím)

A céljaink mások,mint ahogy mi sem vagyunk egyformák. Ettől szebb a világ. Hisz mi lenne ha mindenki egyforma lenne,egyforma célokkal. Az akadályok sem egyformák,hisz mindenki más képességgel és életcéllal született erre a világra.
Én azt hiszem azzal,hogy önmagamat megtaláljam. És talán azzal hogy felnyissam valaki szemét. Nos ez utóbbi nem jött össze. Van aki még nem érett erre meg. Az életem most pont olyan ponton van,amikor nem tudom hogyan merre tovább. Napok óta úgy érzem megrekedtem egy olyan állapotban, ahonnan nem tudom merre. Ez számomra nem jó. Feszült vagyok, sírás kerülhet. Így ébredek.
Azt érzem hiába minden. Azon gondolkodtam,megszüntettem a közösségi oldalamat. Aztán 2 napi gondolkodás után döntöttem. Nem azért mert valaki,akit azt gondoltam fontos vagyok neki,kiállt volna hogy ne tedd, hanem azért mert talán azoknak hiányoznék,akikről nem gondoltam.
Azt irtam nehezen engedek bárkit is közel. Nos az elmúlt időszakban találtam egy új jó barátot. Furcsa érzés, és könnyes a szemem, hisz azt jelenti szerethető vagyok. Tudom, de kell a visszajelzés,pont olyan időszakban,mikor az ember azt érzi,minden hiába.
Változnak a dolgok. Elvesztünk embereket,de jön más helyette. Hiszem, hogy az igazi rám vár. Nem a következő hanem még ebben az életben. Nem kell keresnem,megtalál. Hiszem, és tudom….

a

Vélemény, hozzászólás?