«

»

Sze 13

(Nincs cím)

Mindig elfutottam valami elől.
Ez volt az oka első házasságomnak. El akartam menni otthonról, ám az élet, sors ugy hozta visszamentem 6 év után. Ma már tudom, hogy tartoztam. Itt nem a szülő felé járó tartozásról irok. Tartoztam. Érdekes hogy a testvéreim soha nem tartották fontosnak, hogy ott legyenek amikor a legnagyobb szükség volt rájuk. Meg kellett adnom mindazt a gondoskodást, amivel tartoztam. El kellett viselnem azokat a dolgokat, ami akkor és ott megértem. Tűrnöm kellett mindazt ami két beteg emberrel való együttélés megkövetelt. Nem volt könnyű. Hányszor kérdeztem meg, hogy miért én, mi volt a bűnöm, mit vétettem.
Ma már tudom és értem. Tartoztam feléjük, sokkal, az elhagyás, a nem törődömség miatt.

Elfutottam a szabadság elől.
Mindig azt hittem tartoznom kell valakihez, mindegy milyen áron. Akkor is ha a másik megaláz, megsért, megbánt.
Ma tudom, hogy ezeket át kellett élnem. A tanitóm óva intett, én nem hallgattam rá. Ő egy öreg lélek. Sok mindenkinek segit. Van aki hallgat rá és van akinek hiába mutatja meg az utat.
Az évek során szerzett megaláztatások és bántások miatt huztam magam köré egy falat. Tornyot épitettem magamnak, hogy senki ide be ne léphessen.
Ez a torony oda vezetett, hogy mindenkinek azt mutattam amit látni akart. Csak az ismer igazán, akit belépni hagytam. A valóságból csak kevesen láthatnak, ahhoz őket nagyon kell szeretnem, és ahhoz ők nagyon szeretnek. Azért amilyen vagyok. Nem az álarcért amit felvettem.
A torony összedől és választhatok. Vagy bátor leszek és kiugrok, vagy gyáván megfutamodok. Sosem adtam fel semmit se, és ezt most sem fogom. Bátor vagyok és tudom, hogy mindennek oka van. Tehát ugrom, és ugrás közben tudom, hogy van aki ott van mellettem, utat mutat, bátorit.
Lesznek akiknek ez nem tetszik, de a véleményük igából nem számit, mert MAGAMnak kell szeretnem önmagamat. Ha ez megtörténik, akkor fog majd más ugy szeretni, amilyen vagyok.

Vélemény, hozzászólás?