«

»

Sze 26

(Nincs cím)

Ma már ugy hiszem képes vagyok elengedni.
Rájöttem csak akkor vagyok fontos ha baj van. Ha segitség kell, ha megbántják. Csak és kizárólag akkor.
Azt tartják ha fontos vagy keres, ha hiányzol felhiv.
Ha hiányzom….de nem hiányzom. Igaz felhiv de ilyenkor azt érzem kell valaki hogy elszórakoztatja, mert nincs más.
Ir ha nincs valaki más. Nem szeretek és nem akarok pótlék lenni. Egyszer azt mondta valaki, a sors különös dolgokat tartogat számunkra. Azt is mondják, ha bezárul egy ajtó, felesleges rajt dörömbölni, nézz körbe, mert valahol kinyilt egy másik.
Tegnap még örültem egy telefonhivásnak, ma hogy nincs gond ez is elmarad. Épp úgy mint az irások.
Nem vagyok fontos. A szivecskék és a csókok küldése olyan mint a megszokás. Küldi mert megszokta. Biztos bennem van a hiba, de ezekkel engem nem lehet levenni a lábamról.
Oly sok embernek küldenek ilyet, hogy semmi jelentősége sincsen.
Ma már a szeretlek szónak sincs. Oly könnyen repkednek e szavak anélkül hogy lenne mögötte tartalom.
Élveznem kellene e rövid pillanatokat, de olykor nem érzem a meghittséget a szavak mögött. Én csak teljesen tudok szeretni, félig vagy alig nálam ez nem megy.
Ma is meg vagyok arról győzödve, hogy csak én vagyok.
Pár nappal ezelőtt valaki azt tanácsolta nyomozzak.
Minek és kinek. A nyomozás bizalmatlanság a másikkal szemben. Mi lenne az eredmény? Fájdalom. Nem fogok senki után nyomozgatni!
Ha hagyom magam becsapni, az én hibám.
Eddig is felvállaltam a döntéseim miatti hibákat.
Ha nincs valami meg, azt nem lehet kényszeriteni. A szavakat tetteknek kell követniük. Ha valaki életének a része vagyok, akkor azt szeretném érezni. Nem csak akkor ha baj van, és nem csak akkor mikor bohócra van szükség.