«

»

okt 11

(Nincs cím)

Minden nap új remény és mindennap a remények összeomlása.
Meddig még?
Azt mondják a szeretetért nem várunk semmit. Ez így is van. De a szeretetet táplálni kell. Szeretettel. Elég annyi hogy szeretlek, vagy hogy hiányzol, és igen…az hogy tökéletes vagy…nekem. Ha mindezeket a visszajelzéseket nem kapjuk meg, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy fáj…nagyon fáj. A lelkünk miatt a testünk, ilyenkor azt érezzük minek is vagyunk. Gondolkodunk,hogy feladjuk, hogy kilépünk. De ez csak az első gondolatok. A fájdalom és a keserűség hozza. Ott tartunk hogy elmegy az étvágy, nem akarunk enni és inni…de van egy igéretünk. Olyan valakinek,aki fontos az életünkben. Az ígéret számomra a minden a szereteten kívül. Oly sokan ígérgetnek, ígérgettek. Tele a padlás velük. Én szeretem betartani. Ezért kénytelen vagyok enni és inni, pedig egyetlen porcikám se kívánja.
A következő gondolat újra a remény. Reggel olvastam valamit, láttam valamit,aki most újra reménnyel tölti el a szívemet. Aztán eszembe jut megint, hogy rongynak érzem magamat,ezt éreztetik. Ha kell előkapha, ha kell eldobja.
És újra végig gondolom. Ha kilépek, akkor az végleges, akkor kire támaszkodik? Egyedül marad,mert senkinek nem kell. Mert velem boldog. Csak ezért látja magát másnak. Pedig a múltkor meglepődtem. Nem azt a boldog embert láttam viszont 4 hét múlva, mint aki kilépett akkor az ajtón. Láttam az egyedüllétet. Tudom sose ismerné el, és tagadná. De én túl jól ismerem. Ma újra nem önmaga volt. Ma nem figyelt rám. A kényszerből kimondott szeretlek nem az ami táplálná a lelkem. Ragaszkodik és nem akar elengedni, mégis bánt. De ne sírjak,….. hát ki Ő hogy megszabja a könnyeimet amit Ő okozott?
Fogalmam nincs mit tegyek…..de egy vigaszom van….a démonokkal meg tudok küzdeni, de ehhez türelem kell…és sok sok szeretet……..

Vélemény, hozzászólás?