«

»

okt 11

(Nincs cím)

Előjött újra egy régi régi álom.
Sok évet dolgoztam egy helyen. Ma már csak romos épületek vannak a helyén.
Álmomban itt kóborlok.
Tudom az utat, hisz oly sokszor bejártam, mēgis mindig eltévedtek. Olyan helyre jutok ami a valóságban sosem volt. Ha belépek a hely oly ismerős, mégis mikor elindulok sötétség vesz körül. Nem félek, de olyannyira fázom, hogy a valóságban jéghideg lesznek a kezeim és a lábaim. Annyira fázom a hidegtôl, hogy vacognak a fogaim. Semmi nem tud felmelegíteni. Közben kóborlok sötétben és a ködben. Soha nem félek hogy eltévedek. Ám mégis a sok ismerős fal és út ismeretlen. A hely ahová tartok az számomra biztonságot ad. Mégsem találom, hiába tudom az utat. Minden alkalommal valahova máshova lyukadok ki. Sosem találom meg….hiába …sosem….
És ekkor fázva,vacogva…. hideg végtagokkal ébredek…..olyan nehéz felmelegedni….

Vélemény, hozzászólás?