Ébredés egy álomból

Álmodtam. Álmomban minden szép volt,aztán felébredtem és csodálkoztam magamon hol is vagyok.
Kinyilt a szemem, olyan dolgokat láttam meg,amely végig ott volt előttem, mégis elvakított valami, amit akár rózsaszín ködnek is hivhatunk, bár azt hiszem a színe minden volt csak rózsaszín nem.
Álmomban voltak korlátok, éltem szabadon-de csak addig míg Neked tetszett, az érzéseimet nem kellett tagadni – csak nem oszthattam meg nyilvánosan senkivel, érezhettem és szerethettem-de csak akkor ha neked ez megfelelt.
Álmomban nem én voltam önmagam. meg akartam felelni, de nem magamnak.Álmomban Te szégyeltél, de higgyem el szeretsz.

Felébredtem …. és nagy igazságokra jöttem rá.

Ha nem vállalhatom az érzéseimet: le is út, fel is út
Ha nem engeded hogy szeresselek: le is út, fel is út
Ha mindezt nem oszthatom meg: le is út, fel is út
Ha nem tudod értékelni az értékeimet: le is út, fel is út
Ha nem lehetek önmagam: le is út, fel is út
Ha korlátozol és csak Te létezel a MI helyett: le is út, fel is út.
Ha mindenki előbbrevaló nálam: le is út, fel is út.

Ha mindez számodra semmi,akkor nem érdemelsz meg engem.
Ha elvárod, hogy én eldobjak mindent miattad, akkor Te nem engem szeretsz hanem önmagadat, és már mentem is tovább…nélküled.
A szeretet nem hordozza a korlátokat, vállalja önmagát és a másikat. A szeretet vállalható, mint azt akit szeretünk, hisz Ő a legszebb, legjobb számunkra minden hibájával együtt. Ha Te ezt nem látod mehetsz utadra…nélkülem.

Felébredtem, és lehet Neked mindez nem tetszik, de nekem sem ha így állsz hozzám.
Te, aki egyszer eljössz, csak úgy gyere, hogy ENGEM szeretsz a hibáimmal együtt, mert hidd el sok minden rejtőzik ott, ahova csak kevesen láthatnak be.

“A szeretet annak a képessége, hogy megengedem azoknak, akik fontosak számomra, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni szeretnének, függetlenül attól, hogy az engem boldoggá tesz vagy sem. (Dr. Wayne Dyer)”

Ennyi.

a