«

»

aug 31

Egy autó nem vásárlás margójára

Megint eljutottam arra pontra mikor számot kell vetnem magammal.
Az utóbbi időben azt gondolom és látom nem működik valami jól.
Az utóbbi idóben hiába is tagadja, de mindig fáradt, alig várja hogy elmenjen, ha evett utána otthon rosszul van. Ma például azzal kezdte, miért nem hívtam vissza. De azért jó volt hogy volt itthon kávé és üdítő. Ja és még nem ettem addig semmit se, mert nekem is vannak dolgaim, amik Engem érintenek és azt gondolom ezt épp oly fontos mint bármi más. Bár lehet hogy csak nekem……
Az tán rám förmedt….hát biztos ezt érdemlem, De azt gondolom ez nem így van.
Mindent megteszek ami tőlem telik, de úgy látszik ez nem elég.
Sok minden volt már velem, de gondolom mindenkivel.
Szerettem, de rájöttem ennek is vannak fokozatai, mert nem mindenkit úgy szeretünk ahogy azt akkor és ott gondoltuk. Erre a felismerésre nem akkor jutok,amikor vége van és azt gondolja bárki, hogy a sértettség mondatja ki velem, hanem amikor egy kapcsolat után a vihar leülepszik és tisztán látok mindent. A jót és a rosszat egyaránt. Az én hibáimat és a másikét is.
Azon gondolkodtam míg most hazaértem, hogy miért is kell nekem olyan embereket kifogni,akik csak a saját céljaikat nézik. Hol van az megírva, hogy nekem mindig ez jut. Ha mindez egy tanulás,akkor mikor lesz ennek vége? Évtizedek óta tart már.
Nézem az embereket, nőket férfiakat. Sokan boldogok.
Engem mért nem hajlandó elfogadni bárki olyannak amilyen vagyok. Miért van, hogy mindenki csak azt látja amit akar.
Mert lehet ,hogy nem vagyok se szép, se karcsú, sőt lehet hogy túl kemény vagyok. De mindez látszat.
Senki nem kíváncsi a valóságra.
Vegyük számba?
Szépség. Nos nem mondhatni hogy rút lennék, de nézek tükörbe. Magamnak tetszem. Az orrom, a szám, a szemeim…már amikor nem vagyok fáradt és nem kancsalítok 😀
Nem vagyok se karcsú, se sovány. Magamnak nem tetszem, fogynom kellene, de nem megy 🙁
Lassan 50 éves leszek, Az idő vasfoga és minden látszik. Dolgozom. Nem szeretnek bent, de ettől nem lesz se hidegem, se melegem( ahogy a tanítóm mondani szokta, amúgy meg nem ezért megyek be, hanem hogy a tudásom szerint a legjobbat nyújtsam).
Keménység. Hát az a baj, hogy senki nem lát belém, bár igazából ez jó…nekem. Ha valaki megbánt, igaz az arcom elárul, de sokszor senki nem sejti mi zajlik le bennem. Sokan azt látják,amit látni akarnak. Ha ez jó a saját ízlésüknek, akkor minden rendben, ha nem akkor leszek a világ leggonoszabb teremtménye.
A lelkembe senki nem lát bele,csak az akinek megnyílok.
És hogy visszatérjek az elejére, azt gondolom nem ENGEM szeretnek.
Én egy pótlék vagyok, a legjobb , a legtökéletesebb nő helyett!
Most felháborodna, és azt mondaná nem így van. De ezt érzem. Mert azt látom, hogy nem boldog velem.
Szeret, de nem ENGEM.
engem. Igen így van, mindez nagy betűkkel.
Nem vagyok depis, csak megpróbálok reális lenni. Lehet hogy 5 perc múlva már mindenki a mosolyt látja az arcomon és nem a könnyeket a szememben, mint most. De a lelkem könnyezni fog.
Nem sajnálom magam, csak nem értem.
Szabadságot kért és kapott, de ez sem jó. Ma, mikor azt mondtam sosem gondoltam volna, hogy nem érzem szükségét annak , hogy valakivel együtt éljek valami furcsa suhant át az arcán.
Utálat? Szenvtelenség?Düh? nem tudom.
Vagyok és gondolkodom, közben pedig ír és szerintem nem tudja mi történik.
Én pedig azt gondolom, hogy vissza kellene írni, de valami visszatart.
Mert hol vagyok én magam ebben a történetben.
Valamikor régen hittem az álmokban. Ma már illúziónak tartom.
Illúziónak azt hogy valakinek épp oly fontos leszek mint Ő nekem. Ez a valaki ne csak önmagam legyek.
Valaki időnként ne csak képletesen fogja meg a kezem, hanem a valóságban is. Ne azt érezzem szégyell engem. Legyen büszke arra, hogy okos vagyok a magam furcsa módján. mert igenis az vagyok!
Mert ha sok mindent megtalálok a neten , sok minden után tudok járni, akkor igen is az vagyok!
Igaz, eddig is élt nélkülem, akkor ez után is tud. A dolgait el tudja rendezni.
Beleszeretett egy autóba.
Versenyezni senkivel nem fogok..és semmivel nem fogok.
Nos ez mind illúzió…. 😀