egy céges buli margójára

Kell hogy kiengedjük a gőzt. Az egész éves feszültség, az utóbbi időben történt dolgok miatt, kell egy olyan nap, amikor megfeledkezünk a stresszről, a mindennapok fáradalmaitól. Számomra ez most egy kicsit jobban sikerült. Talán nem volt akit megbántottam volna. Azt mondják jókedvű, aranyos és felszabadult voltam. Csinos és vidám. Szerettem mindenkit.

Rossz volt másnap, de túl éltem.

Ma felbukkant az az ember, aki kb. 3 napig felém se nézett, mert szembesítem a szavaival.
Azt irtam ki kell nyitni a szemünket, hogy lássuk milyen sokan is szeretnek. Néhány hónapja egy jóslás során azt irta a jósnő, aki sose látott, nem ismer, hogy nagyon sokan szeretnek, sok szeretet vesz körül. Most már lassan elhiszem. A szivemet ma is csak kevés embernek nyitom meg, mert félek, hogy bántanak. Azt is olvastam ma, hogy ezt cipelem életeken keresztül. Nem merem kinyitni a szívem, mert régen, nagyon régen kihasználtak. Hát lehet, szerintem pont ezért vonzom az ilyen embereket. Meg kell tanulnom megválogatni azokat, akiknek bizalmat szavazok.

Rájöttem, lehet senkim nem lesz már, de nem vagyok magányos. Szeretet van körülöttem. Szeretnek a gyermekeim, a legjobb barátnőm, aki a tanítóm is, a legkedvesebb barátnőm is, aki olyan mint egy szerető “kismackó” a szó legjobb értelmében. Szeretem önmagam is. Bár vannak napok mikor elkap az önutálat, de szerintem mindenkivel van ez így. És ilyenkor jönnek a barátok, akik sosem hagynak cserben…nem mint egyesek.

Summa summarum, nem vagyok egyedül.
Egy ilyen céges bulit pedig annak kell tekinteni ami. Egy olyan hely, ahol kiereszthetjük a gőzt. Nem több, de nem is kevesebb 🙂 🙂 🙂

a