“Egy életed van”

A címet úgy loptam. Karácsonyra a legjobb barátnőmtől,aki a tanítóm is, kaptam egy Csernus Imre könyvet, amelynek ez a címe. Nagyon találó és ezt az olvasás közben is éreztem.
Sokan nem szeretik Őt, a beszélgetéseim is ezt támasztják alá, még pedig azért mert a szemünkbe mondja az igazságot,ami bizony sokszor nagyon fájdalmas, főleg azoknak,akik mint ahogy Ő fogalmaz öntudatlan ember.
Olyan sok mindent olvastam és rájöttem valahol ezek a gondolatok bennem is ott vannak, voltak, de így nem tudtam volna megfogalmazni.

Sokan azt gondolják, az hogy szabadság az azt jelenti, nincs béklyó, nincs senki,aki gátolna, pedig ez a szó egyet jelent….a döntés szabadsága!
Én döntök arról maradok-e egy számomra megalázó és szeretetlen kapcsolatban. Én döntök, hogy a tiszteletet megkapom-e, mert igénylem és jár nekem. nem azért mert milyen beosztásom van, hanem az emberi értékeim miatt.
Az én döntésem, hogy szárnyalhatok-e vagy hagyom magam kalitkába és ketrecbe zárni, mert etetnek, mert nem vagyok egyedül. Holott épp úgy egyedül vagyok, csak félek szembe nézni vele, mert akkor egyedül maradok. Igen lehet hogy egyedül leszek, de nem leszek magányos!
A ketrec és a kalitka azt jelenti, elzárnak a külvilágtól,csak azt láthatom,amit engednek, ez a magányosság.
Félünk szembe nézni magunkkal , a döntéseinkkel. Emberből vagyunk, akik hozhatnak jó és rossz döntéseket, de ezekért magunknak kell vállalni a felelősséget, nekünk kell szembe nézni vele. Ami elmúlt az elmúlt, kár rágódni rajta.
Félünk az életünket élni!Beállunk a sorba, másodiknak, századiknak, sokadiknak. Pedig megjár egy-egy kapcsolatban az első hely nekünk. Ha nem igy van,akkor ideje távozni, sőt maradni is felesleges.
Félünk, hogy olyan döntést hozunk,amit mások nem néznek jó szemmel és kilógunk a sorból.
Itt a karácsony, ami szerintem egy álságos ünnep sok embernek.
Összejönnek a rokonok,akik egész évben nem voltak kiváncsi a másikra. Jóképet vágnak, túl licitálják egymást ajándékokban, a szeretet meg sehol sincs. Ahogy távoznak az ajándékok jobb esetben egy-két napig megmaradnak, aztán megy a szemétbe.
A szülök,akik azt hiszik ajándékkal pótolható a törödés és a szeretet. Megveszik a legokosabb kütyüket, de az nem fogja megölelni helyettük a gyereket, ha szomorú, ha fáj valamije.

Félünk önmagunkba vetett hitünktől, mert mi lesz akkor? Inkább sokan mennek mint a birkák a többi után.

És bizony, mivel a lényege ez a könyvének, sokan nem szeretik. Mint ahogy sokan nem látják az évszakok változásában sem a szépséget, úgy nem látnak az orrukon tovább sem. Mert az igazság fáj, mert szembe kellene nézni önmagunkkal.

Sokszor kezembe fogom venni ezt a könyvet, mert megtanitotta nekem azt, hogy merjem meghozni a döntéseimet, csak igy leszek egész. Aki szeret engem nem azért teszi, mert kell, hanem azért szeret aki vagyok és ami vagyok. A döntéseimmel együtt.

Szeretlek élet, még ha időnként kicsit depis is vagyok, bár épp a minap mondta valaki, Te depis? hiszen folyamatosan mosolyogsz és vigyorogsz 🙂

Köszönöm a könyvet, az útmutatást és a sok tanítást Parragi Barbara…szeretlek 🙂

a