egy születésnap és gondolatok

Tegnap volt a születésnapom. Csodálatos volt, olyan emberek köszöntöttek meg,akikkel még nem találkoztam, de mégis egy húron pendülünk. És igen olyanok is akik barátok, kollégák, rokonok, ismerősök. Lehet mondani, hogy a facebook persze felhozza, mégis senkinek nem kötelező megemlékezni. A fiaimtól is kaptam ajándékot. Azelőtt kaptam “valakitől”, de az utolsó időszakban azt éreztem nem szívből jön. Ez az a “valaki” akinek meghaltam az idén január 1-től. Mindennap azt érzem jó döntés volt. Megköszöntött Ő is, sokféle formában, csak az idővonalamon nem. Biztos mint mindig, nem mer felvállalni. De nem is ezt akartam megosztani itt.

Évekkel ezelőtt volt valaki.VALAKI akinek van neve, a szívembe van vésve. Vele, pedig az életben egyszer találkoztam, mégis Ő olyan volt aki be tudta fejezni a mondataimat, tudta mit gondolok. Az egyetlen ember, aki akkor a legnyomorúságosabb időszakomban, mikor kikapcsolták a villanyt, nem volt pénzem nemhogy a villanyt befizetni, de kajára se,és beteg voltam, beült az autóba, jött, elvitt dolgozni és úgy segített mint egy angyal. Nem hivalkodón, hanem finoman és sok-sok szeretettel. Utána próbáltam megkeresni, hogy vissza tudjam adni, de sehol nem találtam. Adósa maradtam, és az adósságot próbáltam leróni. Máshogy, másoknak. Talán ezért vesztettem el mindent, amit ma már egyáltalán nem bánok. A tárgyakat nem viszem magammal, ám az emberi szeretetet igen.
Életemben nagyon kevés ilyen emberrel találkoztam. Az első Ő volt, aztán jött egy család, akik szintén a szívemben vannak és jött a tanítóm,aki a legjobb barátnőm.

Visszatérve Rá, soha ilyen Férfival nem találkoztam. Akkor is és ma is azt hiszem a lelkem egyik fele. Akkoriban könnyű lett volna belé szeretni, de tudtam miken ment keresztül, és azt a státuszt amit kaptam tőle ” Te más vagy” sosem tettem volna kockára.
Mindez miért most jött fel?
Tegnap éjjel rám írt. Hosszú évek után először.Az őrőm amit okozott leirhatatlan. Ma már iskolás a fia. Imádja, amit meg is tudok érteni, láttam róla fotókat. Nagyon megérdemli a boldogságot. Ma már egy kutya is a család része, Őt a levövéstől mentette meg.
Amikor tegnap olvastam a sorait, folytak a könnyeim, jöttek az emlékek. Talán egyetlen sort se tudtam úgy elolvasni vagy válaszolni, hogy ne lettek volna könnyek a szememben.
Ma is épp úgy szeretem, mint akkor rég.Ma is Ő az az ember,aki minden szeretetet, tiszteletet és megbecsülést megérdemel.Ma már ennyi idősen tudom, hogy az amit érzek az nem hála, hanem végtelen szeretet. Nem szerelem, hanem ennél több, mély szeretet.

Sok éven keresztül azt éreztem kevés vagyok. Neki sosem voltam az. Nem azt nézte hány kiló vagyok, pedig akkoriban sem voltam pehelysúlyú, hanem azt nézte mi lakik bennem. Felajánlotta, bármikor bekopoghatok az ajtaján…..még ma is. Nem teher voltam és vagyok számára. Nem egy kihasználnivaló NŐ-t EMBER-t lát bennem, hanem azt aki és ami vagyok. Talán tegnap ez volt a legcsodálatosabb ajándék!!!!

Mindezt csak azért említem, mert Ő az egyetlen FÉRFI,a lelkem egy darabja,nem olyan mint az olyan magát férfinek tartó akárkik,akik a súlyom után ítélnek meg. Nem olyan,aki egy “boldog párkapcsolat” mellett folyamatosan mindenféle magamutogató pózoló nők képeihez szól hozzá.
Lehet prűd vagyok….lehet.

Ma is azt gondolom vár rám valaki,aki olyan lesz mint Ő, aki nem azt nézi milyen külsőm, hanem a lelkem, a szívem számít.

Kedves Balázs, Te mindig az maradsz nekem,aki akkor is voltál. Egy angyal,aki a lelkem egy darabja, akit sosem fogok elfelejteni, és akit mindig szeretni fogok. Örökké.

a