Feladom…

Van az a pont,amikor vége, amikor feladom. Lehet jókora büntetést kapok érte a következő életemben, de inkább vezeklek. Egyszerűen nem bírom tovább. Elutazom. Itt hagyok mindent. Egyszerűen ennyi volt.
A reményeim összetörtek, elpukkadtak mint a szappanbuborékok. Magányos maradok. Többet, soha többet nem próbálkozom. Nekem nem való a társas élet. Nekem ezen a világon nem lesz társam. Senkim nem lesz soha többet. SENKI!!!!
A csigaház most még masszívabb mint bármikor. Senki ide a lábát tőbbet be nem teszi. Ennyi volt.
A szeretet megmarad azoknak akik mellettem voltak és vannak. Nincsenek sokan,kevesen és még kevesebben lesznek.
Engem többet nem csap be senki. Nem kell a társ szeretete. Nem kell a fájdalom. Szenvedtem épp eleget!
Ígéretek,ígéret is marad. Tele vele a padlás. Ma már nem vagyok kíváncsi kiben mi dúl,kinek a lelkében milyen háború lakozik. Nagyon szerettem, de nem bírom tovább. Az egyoldalú szeretet csak egy ideig müködik. Ha nem táplálja semmi kiürül,mint minden más, amit nem gondoznak és védelmeznek.
Hát ez sem kellett…..
Feladom…nekem semmilyen társ és partner nem kell. Inkább bünhődök.
Sajnálom…..nagyon sajnálom…..de ennyi volt……és igen haragszom….Rád is,mert bántottál…és magamra, mert hittem Neked és hittem a jövőben, ami nekem nincs. Megölted a lelkem ……de engem nem sikerült…..mert van élet utánad…..és számodra nem biztos hogy van élet utánam. Elvesztetted az egyetlen embert,aki EMBER-nek tekintett. Aki úgy szeretett ahogy vagy.
De ez a Te választásod volt.
Nekem a magány jutott…de van és lesz életem utánad….igaz életem végéig szeretni foglak,de Te ezt sosem fogod érezni többet.
Sajnálom……..

a