«

»

Júl 17

Gondolatok egy születésnap nyomán

Ma a kedvesem elmondta, vaj van a füle mögött.Megijedtem erre a mondatra, így gyorsan elő a telefon és felhívtam, gondoltam baj van. Nevetve közölte,igen gond van, anyukájának pár nap múlva születésnapja lesz, és tegnap voltunk kint az egyik bevásárlóközpontban, hát vehetett volna valamit. Amúgy semmi vész, hisz addig vehet még bármit, de hát ha ma nem jön a testvére a férjével, hát bajba lett volna :).
Kérdeztem, jönnek ugye az unokák is. Mondta nem, mert …hát nem.
Nos ekkor jöttek fejembe a gondolatok. Csak pár szót ejtettem ezzel kapcsolatban Neki, de mondta inkább ne menjünk bele, mert az Ő fejében is hasonló mondatok cikáztak, mint az enyémben, bár ki nem mondta őket.Aztán letettük a telefont és magam maradtam a gondolatokkal.

Születésnap. Minden évben csak egyszer ünnepeljük azt hogy ezt az évet is megértük. Szeretjük ha azok akik nekünk fontosak és számítanak, ilyenkor egy-egy gesztussal velünk ünnepelnek. A gesztus nálam nem azt jelenti, hogy ajándékot kapok, hanem hogy eszébe jutottam és felköszönt egy-egy kedves szóval. Az ajándék nekem nem mond semmit, mert ha nem szívből adja valaki,hanem csak azért mert ez a szokás, akkor az nem ér semmit se. Nos ajándék ide vagy oda, nem is ez a lényeg.
Azon gondolkodtam, hogy is van ez. Amikor még éltek a szüleim, nálunk nagy esemény volt az Ő születésnapjuk, névnapjuk és minden családi ünnep, húsvét és karácsony és házasssági évforduló. Örültünk neki hogy velünk vannak.Nem csak mi gyerekek,hanem az unokák is. Nos ma már úgy látszik ez nem divat. Csak akkor látogatják meg a nagyszülőt, ha pénz áll a házhoz. Mondjuk egy esküvő, ballagás stb esetében.
Mindez lehet csak nekem furcsa. De valahol nem értem.
A facebook nevű közösségi oldalon mindenkit megköszöntenek. Mindegy hogy csak ismerős valahonnan, vagy éppen csak azért jelölt be ,hogy megmutassa mennyi ember is van az ismerősei között, de köszöntenek mindenkit, születés napján , névnapján. Utóbbit akár többször is, mert ugye vannak olyan nevek,amik a naptárban többször is szerepel, és oly annyira ismerik a másikat, hogy fogalmuk sincs mikor is tartja. tehát ezért biztos ami biztos alapon inkább többször mint kevesebbszer. Mert látják és mert posztolják mindenhol.De a családtagokkal más a helyzet. Ők ugye “csak” vannak,nem látja senki hogy megemlékeznek róluk, már ha ugye nincsenek fent a közösségi oldalon.Tehát nem igazán számít megköszöntik-e vagy sem.
Nincs is ezzel semmi baj, mindaddig míg azokkal is ezt tesszük,akiknek az életünket köszönhetjük, szeretnek minket, és ott vannak ha baj van és ha öröm van épp úgy.
A mai világban ciki ha valaki tiszteli a szüleit, nagyszüleit. A kirakat számít. Az hogy milyen fotót teszünk ki magunkról, mit szólnak mások.
Van nekem egy tanítóm, sok okos és bölcs dolgot mutatott meg már nekem.
Ő nem posztol mást,mint az állatokat,amelyek sokszor jobbak az embernél. Hálásak minden jó bánásmódért.
Mi emberek miért nem vagyunk ilyenek?
Azért hozzáteszem és megsúgom,vannak ilyenek is. Csak az a helyzet hogy Ők inkább hallgatnak, teszik csendben a maguk dolgát. Nem posztolják ki, hogy nézzétek én milyen jó vagyok! Hanem csendben mennek az úton, teszik amit kell és talán példát is mutatnak azoknak akiknek még számít az érték, az emberi érték.
Nem szeretnék senkit se megbántani. Mindez az én gondolatom, de azt gondolom, hogy az egymásra figyelés a családban kezdődik. Tudom most jöhetnek, hogy a munka, az idő hiánya, a rossz nevelés.
Ez mind csak kifogás. Magunkba kellene nézni………