Húsvét

A mai nap arra késztetett folytassam azt amit abbahagytam….az irást. Leckéket kaptam a sorstôl és az élettől. Leckéket arról milyen nem akarok lenni. Megtanultam az elmúlt években hogy milyen az ha valakin átgázolunk, letörjük az önbizalmát és az önértékelését. Milyen az ha megvernek és megrugdosnak. Ezeket meg kell próbálni elfeledni és elengedni. Nem könnyű de megteszem, mert csak igy vagyok képes egy új életet elkezdeni.
Megtanultam milyen ha oda a bizalom.
És ettől szenvedek. Mert hiába mondja bizik bennem….ez nem igaz. Nem ezt érzem. Mert ha azt mondom amit érzek az számára baj. De azt mondja legyek önmagam. De nem lehetek neki sem. Vannak emberek akik beszélhetnek bármilyen ordenáré hangon és stilusban az un.társukkal mégis jô. Én azt gondolom a tisztelet és a megbecsülés, a másik elfogadása és szeretete mindennek az alapja.
Minden alkalommal mikor kapok egy egy pofont azt gondolom minden hiába. Miután kisirom magam rájövõk. Én igy vagyok jô és tökéletes. Valahol az én hibám hogy ilyen embereket engedtem az életembe, de mindennek oka van. Tanulni kell\kellene az ältalunk elkövetett hibäkból. Ha nem tesszük jön a következő pofon. Ha akarjuk ha nem. És ha ugy gondoljuk megtaláltuk azt a valakit aki mäs…a csalódás hogy neki sem jó úgy ahogy vagyunk mérhetetlen. Lehet hogy én gondolom rosszul. De most ezt érzem.
Az életem egy bizonyos szakaszában , amikor nem birtam toväbb segitség kellett. Na nem feküdtem be sehova se, de néha napjän mikor úgy éreztem kellett segítség hogy feldolgozzak egy néhäny eseményt. Akkor jött az õtlet az iráshoz. Aztän abbahagytam, de ma ugy érzem kell újra…..

a