Kedves Valaki

Írok és írok és írok.
Annyira készen vagyok. Ha nem lenne mellettem az egyetlen ember,aki megért, már feladtam volna mindent. Olyan lelki gondjaim vannak, hogy a fizikai fájdalmaim olyan mértékűre nőttek,hogy alig bírom elviselni. A hasam megint fáj, és olyan helyen,ahol nem szabadna. Mert nincs ott semmi, mégis úgy érzem hasogat.
A lábamban megint olyan fájdalom van,hogy alig tudok még feküdni is.
A lelkem? Azt írtam hogy a szivem összetört. Hát ez így nem igaz. A szívem milliónyi kis darabra tört és hogy ez ne legyen elég,még jól bele is kell tiporni,hadd legyen még több szilánk.
Hát nem,nem és nem!!!!
És még ezerszer is N E M !!!!!
Itt fejezte be bárki is, hogy belém gázoljon. Nem hogy ezerrel,eggyel sem!!!
Kérlek,most ne írd hogy Éva.
Egy senki vagyok! SENKI!!!
Ja hogy mégsem? Hát ez annak a gondja,aki mellett ezt éreztem. Lehet letilt,de nem érdekel.
Az oldalamat se kell olvasni. Tudom,minden az én szemszögemből nézve iródik.
DE
Ez rólam szól, a világomról, az érzéseimről,és arról mi jár a fejemben.
Ha másról szólna,nem ez lenne a blog neve.
Nos ott hagytam abba,hogy lehet választani, vagy így vagyok jó ahogy vagyok, vagy nem de ugye erről lehet tenni! Vagy így szeret valaki vagy ha nem, hát lehet ellene tenni!
Semmi nem kényszer,semmi nem kötelező.
Aki engem szeret, az úgy szeret amilyen vagyok. Az hogy valójában milyen is vagyok? Hát ahhoz meg kell/ kellene ismerni. Na itt a bökkenő. Ez csak azoknak megy,akikben megbizom. Ők nem tépik szét a szívemet, nem kell megváltoznom hogy elfogadjanak, olyan lehetek, amilyen igazából vagyok. A bizalom nagy szó. Nálam három dolognak kell teljesülnie. Szeretet,elfogadás,bizalom. Ha párkapcsolatban élnék, de nem élek, ehhez jön a hűség. Lehet kicsit régimódi vagyok,de ez alap nálam. Lehet,sőt biztos,hogy ezt hoztam magammal mikor újra születtem. Kevés embert ismerek körülöttem,aki hűséges. Mindenki úgy veszi ahogy akarja,egy mondás szerint akinek nem inge….Számomra az is ide tartozik,hogy nem kezdek ki mással,míg nem zárom le az előzőt. Ezzel az indokkal szakítottak velem. Az hogy ez nem igaz? Nem érdekel. Hogy állítólag fontos vagyok? Ez sem. Én lennék a legjobb? Tényleg? Ne vicceljünk,hisz lecseréltek. Számít amit mondok? Nem gondolom. Az hogy dolgozom és nincs időm csevegni,ezért megsértődni, gyerekes és óvodás dolog. Persze,ugye ha a másik dolgozik és nem ír,az nem számít,legyek megértő. Miért is? Szóval ha nekem van dolgom durci és sértődés, ha neki akkor megértés. Miért? Ha én elvárom a másiktól,hogy megértő legyen,akkor miért is nem adom ezt meg én is?
Kedves Valaki! Ha Te elvárod,akkor én is.
Mondod mindig hogy ha “mondom”. Hát tudod mit? Mondd….de az a helyzet,hogy hiába mondod ha a cselekedeteid nem ezt mutatják.
Elvárások vannak? Tudod nekem is!
Szeretnéd ha szeretnének? Tudod én is!
Szeretnéd ha azért aki és ami vagy? Hát én is!
Szeretnéd ha csak te lennél a világom közepén? Hát ezzel van egy kis gond.
Én én szeretnék lenni. Szeretnék magamnak megfelelni. Magamat annyira szeretni, hogy én is megkaphassam azt amit érdemlek. A szeretetet,a bizalmat,a hűséget. A támaszt,az ölelést, a meghallgatást, a figyelmet. Szeretnék szabad lenni, de úgy hogy közben nincsenek gátak és akadályok,de van szeretet,bizalom és hűség!
Szeretnék úgy együtt lenni valakivel akinek tényleg számítok,fontos vagyok!
Akinek számít mit gondolok!
Aki nem büntet,hanem szeret….
Ès lásd úgy írtam…Kedves VALAKI…na ez az alapvető különbség,mert én éreztettem is

a