mesék

Egyszer, úgy 5 éve kitaláltam egy mesét. Volt benne egy magányos lány, aki kereste a boldogságot. Nem királyfi volt akinél megtalálta,hanem egy varázsló. Ő volt aki segített, aki mellett a végén boldog lett.
De mint minden mese, azt gondoljuk ezzel vége, élnek boldogan míg meg nem halnak.
Ma már nem emlékszem hogy szólt pontosan, de a lényege az volt, hogy a lány bolyongott a világban és kereste azt a valamit, amit igazából nem tudott megfogalmazni. Majd találkozott egy varázslóval, aki megmutatta mit kereshet.
Nos azt hiszem itt tévedtem a legnagyobbat. Meg mutatta mit kereshet. Tehát csak az Ő alternatíváját ismerte.
Miért jutott mindez ma az eszembe?
Volt egy ember,akiről azt hittem varázsló. Na jó, legyünk őszinték. A saját keresésemről szólt. Jött valaki, aki mosolyt csalt az arcomra, jöttek a hhétköznapok, jöttek a hallgatások. Voltak nagyon szép pillanatok, bár ma már visszagondolva, lehet, hogy csak mindezt azért gondolom így, mert a rosszabb pillanatokban meghallgatott….az elején. Talán azért gondoltam így mindezt, mert addig senki nem hallgatott meg/ pasi/. Talán csak ezért gondoltam, hogy mennyire is szeret.
De ahogy a mondás tartja, kibújik a szög a zsákból.
Ma már tudom, az amit kerestem magamban van. A dolgaimat mindig magam oldottam meg. Soha egyetlen pasi sem segített megoldani. Mindenki csak élvezte a kényelmet, a jót, senkit nem érdekelt milyen áron sikerült ezt elérni. Aztán ha jött egy kis nehézség, mind elment…miután megtettek engem bűnbaknak.
Csakhogy az évek alatt sokkal erősebb lettem. Ma már nem manipulálhat senki kénye -kedve szerint. Ma már vannak határok, amiket vagy betart valaki vagy nem. A döntés a kezében van mindenkinek.
Lehet engem utálni és szeretni, de én nem haragszom senkire, nem gyülölök senkit, ez nem fér össze azzal amiben hiszek.
Segítek ha tudok, lehet hozzám fordulni ha bajban van valaki, de nem vagyok probléma megoldó és alternatíva.
Igen okos vagyok, még ha ez most kissé furcsa is saját magamtól leírni. De ahhoz is elég okos vagyok, hogy azokon az embereken átlássak, akik ahhoz is gyengék, hogy felvállaljanak…akár barátként is.
Mindennek oka van. A történéseknek, az embereknek, a kapcsolatoknak, csak látni kellene. Ha valaki nem tanul semmiből, az folyamatosan belép ugyan abba a mókuskerékbe. Ha valaki a jó után megelégszik a rosszal, a folyamatos féltékenykedéssel, a szabadság korlátozásával, értve itt az emberi kapcsolatainkra is, az megérdemli a jutalmat amit kapott.
Mivel mesével kezdtem, mesével fejezem be.
Az eredeti mese végén a varázsló segített. Az új mese valahogy így ér véget:
A varázsló nem volt se mágus, se varázsló, lehullt a lepel róla. Egy ember volt, aki azt hitte magáról legyőzhetetlen, most mégis ott toporog és nem tudja merre tovább. Neki van szüksége a mesebeli lányra, arra aki Őt ott hagyva folytatja az útját, de ma már nem keres semmit se, hisz megtalálta a boldogságot. Várja azt a valakit aki az igazi lesz már és aki ha jön jó, ha pedig mégsem az is jó. 🙂

a