Mint a kufárok a piacon

Nem tudok elaludni úgy, hogy nem irom ki magamból.
Ez volt az a bizonyos utolsó csepp a pohárban….a legutolsó.
Rájöttem, ebben a történetben egy volt jó. Az hogy utána megtanultam szeretni önmagam, meg tudtam, mennyire is értékes emberke vagyok. Megtanultam, senkinek ne higgyek el semmit, amit mond, mindaddig amig azt nem látom van mögötte tartalom, hogy azt amit mond vagy ir, azt a tetteivel is igazolja. Hogy olyan emberrel nem érdemes foglalkozni,egyetlen könnycseppet se érdemel, aki még ahhoz is fáradt, ha irok egy jó kívánságot,válaszolni is fáradt. De csak nekem.
Sokszor gondolkodtam, mit hibáztam el. Egyetlen dolgot csak, hogy mindig olyan pasival kezdtem, aki nem érdemelt meg engem. Tudom, egyetlen ember se véletlenül kerül az utunkba, azt is mindent vissza kell fizetnünk, amit vétettünk és az mindegy, hogy ebben az életünkben, vagy egy korábbiban vétkeztünk.
Mindent elviseltem, mert azt hittem pár éve letudtam mindent. Mindent amit vétettem, az álmaimmal a vágyaimmal fizettem meg érte.
Ma már tudom, hogy az a munka, amit végzek, igaz sokszor okoz bosszúságot, de szeretem csinálni.
Az emberi kapcsolataim is változtak. Kicsit kinyiltam. Több embert engedek közel, azt gondolom szeretnek is, azért aki vagyok. Büszke vagyok arra, ha azok az ember közül, akiket szeretek bármilyen módon elismerik.
Mindezek ellenére csak nagyon kevés ember van, akit a gyermekeimen kívül,teljes szívemmel szeretek. Ők azok,akik mindennek dacára kitartottak mellettem.
Akiknek a szeretete nem azon múlik milyen napja van. Nem azon, hogy beleférek-e köreibe. Nem mondanak el egy parasztnak, mert elírta a telefon. Nem vagyok mocskos szemétláda, mert nekem is vannak gondjaim, amit elmondok, mert van idő rám is, hogy meghallgassanak. Hogy nem csak egy név vagyok a messengerről, csak mert épp nem figyelt rám mikor írt, mert épp úgy gondolta, hogy a legutolsó lettem, holott állítólag több vagyok mint bárki, csak nem veszem észre. Ugyan miből is?
Az hogy mindezt ide is leirtam, oka van.
Kicsit messziről kezdem.
Vízöntő vagyok, rák ascendenssel Minden ami érzékenység ezekben meg van, az mind belém szorult. Az hogy sokan nem ilyennek látnak, sosem baj. Tapasztalataim alapján, sokan keresztül gázolnak az ilyen embereken. Ha sirnom kell, meg teszem ott, ahol senki nem látja.
Szeretem a szabadságot, nem szeretem a korlátozást, de ez nem azt jelenti, hogy ha szeretek valakit, akkor nem próbálok a másikhoz igazodni…de nem mindenáron. Hagyom a másikat élni, nem telepszem rá, vannak barátok, de nem minden áron. Szeretek első lenni. Nem másodhegedűs, és nem egy alternatíva.
Korlátok…nos én tudom milyen, éltem ilyen kapcsolatban.
A legutolsóban a korlátozás abban nyilvánult meg, hogy -nem raklámozom az oldalt- nem tehettem ki hozzászólásban szívecskét, vagy szivecskés puszit. De csak nekem nem volt szabad..másnak igen.
Ma pedig mit láttam, ott kufárkodnak kié az a pasi, akit ha jól meggondolom , senkié se.
Ismerem Őt, mint senki más. Ő senkié, mert Ő ezt így akarta és a mai napig igy akarja. Sőt, ez nála végleges.Egyetlen nőt fog szeretni, és utána bánkódni, ott ahol senki nem látja.
Miért? Mert egyetlen nő vagy férfi sem tulajdona senkinek.
Aztán ma kaptam egy mondatot valakitől.
” Azt irod, hogy tudod mennyire értékes vagy,mégis az bánt, hogy téged egy senki nem tart értékesnek.”
És ott volt a deja’vu érzés. Ezt már hallottam, nem is egyszer. Tanítóm szokta mondani, minden olyan esetben, amikor elfogott az önsajnálat.
Hát leírom azt amit gondolok.
Minden pasi, aki mellettem volt több lett. Megtanultak öltözködni, több mindenjük lett, mint amiről valaha is álmodtak. Aztán láttam én ezt a többet elveszteni, lesüllyedni oda, ahonnan jöttek.
Az én értékem többek közt az okosságom, mert minden ilyen pasi elfelejti, minden sikeres férfi/pasi mögött egy okos nő áll. 🙂
Lehet hogy sok rossz döntést hoztam az életben, de sosem voltam buta.
Ha buta lennék, sosem jutottam volna el oda, ahol most vagyok. Az élet, a sors által felállított akadályokat nem tudtam volna végig csinálni. Nem tanultam volna hibáimból, nem jutottam volna el arra a bölcsességre, hogy mindennek oka van.
Az élet tanulások folyamata. Ma azt mondtam, nem szeretnék vele a következő életemben találkozni. Tanítóm azt mondta,nem biztos hogy lesz lehetőségem elkerülni. Erre azt irtam, de én nagyon szeretném.
Írásom végére rájöttem, ha találkozunk, nem biztos hogy szeretném elkerülni, azt gondolom, akkor is épp ilyen erős leszek, és a megfutamodás nem az én műfajom. 🙂 🙂 🙂

a