Nyilt levél magamnak

Ma újra egy használati tárgynak éreztem magam. Olyannak akit ha kell előkapunk, ha nem eldugjuk jó mélyre. Azt hogy ezt nem engedem meg ,haragot szül,de ez nem tud érdekelni. Haragszik,majd megnyugszik. Miért nem érdekel? Nos a szavak jobban sebeznek,mint az ütések. Az ütés nyomai elmúlnak, a szavak a lelkünkbe égnek. Bocsánat, nos azt hiszem lehet ezt mondani, és lehet megbocsájtani, de a lelkünkben még êgni fog a seb amelyet ejtettek rajtunk. Főleg,ha ezt olyan teszi, aki fontos……
A szavak csak szavak, a tetteink határozzák meg ki fontos és ki nem. Igen,minden szónak súlya van és ezért ki lehet nevetni. De a tetteink is meghatározóak. Lehet mondani, hogy indultam hozzád,de azt mondtad ne menjek. De ha tényleg akartad volna, ott lennél. Azt mondod barát vagy,de milyen, ha sosem vagy ott fizikai valódban?
Tudom fáj minden szó, tudom hogy azt hiszed bántalak. De tudod e Te, hogy engem bántasz. Leirni oly sok mindent lehet, de a szemembe miért nem?
Tudod,most megsértődtél, de ha én magam nem tisztelem,szeretem és becsülöm magamat, hogy is várhatnám ezt el mástól és Tőled?
Azt irtad lelkiismeret. Kié? A Tied,mert azt hiszed Te vagy a központban. Azt irtad kettőnk. Ez vicces, hisz szerinted nincs olyan hogy kettőnk.
De tudod ismerlek,jobban mint bárki. Tudom mit érzel,mit gondolsz. Tudom hisz ismerlek.
De ha én nem fogom kivivni a tiszteletet magamnak, akkor senki!
Tudom fájtak a szavak amiket mondtam. Tudom ott égnek Benned. De én tettekkel bizonyitok nem szavakkal.
Megteheted, hogy nem irsz, nem hivsz. Szabad,független,önálló döntést hozó ember vagy.
De senki szeretetéért könyörögni nem fogok. Azt hogy mi lakozik Benned tudom.

E nyilt levél szól mindazoknak, akik a másikat nem tisztelik,becsülik és szeretik, de ezt viszont elvárják.

Ha valaki azt gondolja róla szól,az a véletlen műve. A nyilt levél egyetlen célja az, hogy lássunk, ne csak nézzünk…..

a