Júl 02

Gondolatok

Van életünkben sok-sok boldog pillanat, amelyet akkor és ott nem veszünk észre. Csak mikor már elmúlt akkor jövünk rá mit vesztettünk. Életemben voltak boldog pillanatok. Ilyen az anyaság megélése, gyermekeim felnőtté válása, és az hogy bármi is történt ma is velem, mellettem vannak és állnak.
Sok boldogtalan nap és év is volt. De az ember megpróbál túl lépni mindezen.
De ma kiszaladt a számon, hogy még egy nagy csalódást már nem élnék túl. Válasz erre az volt, hogy dehogynem, hisz az aki ezt mondta sok, sok ilyenen túl van.Erre azt válaszoltam, lehet de az az ember már nem én lennék.
De nem vagyunk egyformák. Az illető aki ezt mondta nem tud sok mindent. Sokszor elmondom, hogy nem vagyok nyitott könyv. Nem akarok az lenni, épp azért mert amikor kinyilt egy pillanatra fájdalom volt az ára. Ma már nem kockáztatok.
Elgondolkodom, hogy milyen ember is lehetek.
Rájövök, igaz sok mindenben hibás vagyok. A döntéseimért csak én vagyok felelős.
Ám más felől vannak emberek akik kihasználnak másokat, aztán miután elérte célját, tovább lép és eldobja a másikat mint egx rongyot.
De ennek a tipusnak van egy sokkal rosszabb fajtája. Találkoztam ilyennel…..sajnos. Ez az a tipus aki elzár mindenkitől, kisajátít. Mindezt az irántad érzett “szeretet” nevében.
Aztán mikor elég volt belőle, akkor az addig szajkózott ” barátságban elválunk” helyett a keserű csalódás poharát űritjük ki.
Mert számára ez azt jelenti hogy rágalmaz, szid, és elvesz mindent. Csak egyet nem tud. Az önbecsülésed, a tisztességed és a becsületed.
Az ilyen ember utána nevet a markába, mert azt hiszi Ő nyert. De ez nem ìgy van. Te nyertél. Szabadságot. Igaz harcolnod kell, és nem azért mert kell az amit elvett, nem azért a tárgyért, tárgyakért ami soha nem volt az övé. Hisz ezek tárgyak. Nem ez tesz boldoggá! Hanem azért, mert kell valaki aki azt mondja: ennyi, és nem tovább.
Haragot, bosszút sose fogadj. Átokért sose kiálts!
Mindenki megkapja a jutalmát. Igen, a jutalmát.
Mert minden szónak súlya van.
Az átokért átok jár.
Én jutalmat kérek azoknak akik bántottak.
Sokan nem értették meg azok közül akik ismernek.
Ma már tudják az okát.
Boldogságunk megteremtője önmagad vagy.
Hosszú út vezetett el ide engem is. Ez egyedül nem hinném hogy ment volna. Mindezt annak az embernek köszönhetem aki ma is segit tisztán látni. És van mit köszönnöm a gyermekeimnek is. Talán jól neveltem Őket. És igen. Most van aki boldog perceket és órákat szerez. Fáj mikor elmegy, de most még kell az a szabadság, amiről nem tudtam hogy ilyen jó lesz.
Mit hoz a holnap? Alakul. Aminek meg kell tõrténnie , megtörténik. Aminek akkor és ott lesz az ideje.

Gondolatok õsszevisszasága. De ezt hogy leirtam, azt hiszem vége. Ez volt számomra a múlt elengedése.
Itt az ideje az újnak, ami már kopogott egy jó ideje, csak a félelem gátat szabott.

jún 10

Cim nélkül

Kezdek feszült lenni újra. Gondolatok ezrei cikäznak ät a fejemen.
Ujra csak azt gondolom kevés vagyok.
Szabadság…. hát igen ez egy olyan dolog amit szeretnénk de csak keveseknek engedhető meg. Mert ugye szeretne az egyik. De mi van ha rzt szeretné a mäsik is. Vagyunk-e annyira toleränsak hogy visszafelé is müködjön.
Cikáznak a gondolatok. Kevés vagyok….
Miért nem elég ha annak akit szeretünk elmondjuk számunkra ő a viläg. De ez nem elég. Az ego nem engedi. Kell ehhez még sok sok jelzés….másoktôl.
Gyarló ember vagyok. Hibäkkal telve, de igy tökéletes.
Van ez a facebook nevű oldal.
Időnként elnézve sokan ott élik életüket egy kirakatba kitéve.
Tökéletesek, okosak, viccesek, szépek, szexik.
De ha az utcán látnád elmennél mellettük, mert a fotoshop, a retusálás csodákra képes.
Van aki a nyilvánosság, ismerősök “szeme láttára” flörtõl a mäsikkal nem törödve azzal esetleg kinek okoz rossz perceket.
Ez a közösségi háló.
Sok kapcsolat megy tönkre mert nem gondoljuk meg kinek mit irunk…nyilvánosan.
Gondolatok cikáznak a fejemben…..
Gyarló ember vagyok.
Büntetem magamat, de van e értelme.
Az életem során a hűség volt az ami számomra minden a szeretettel együtt. Ebben a képmutató világban ma már nem érték. Épp úgy mint a tisztelet és a becsület. A magunké és másoké.
Fäjdalmat okoz ha azt gondolom, látom nem elég amit nyújtok. Gyarló vagyok. Szeretem ha tudom az első és egyetlen vagyok. De ez nem azt jelenti hogy nincs se barät se ismerős. De azt sem hogy ahhoz más ember is kell hogy higyjenek nekem.
Szabadsäg…..
Azt gondoltam kell nekem hogy valaki mellettem legyen mindig. A nap 24 órájában.
Nem kell.
Lehet hogy egyedülälló vagyok, de nem magányos.
Egyedülállô…….an tökéletes a magam môdjän.
Gondolatok cikäznak a fejemben……lassan megnyugszom.
Ember vagyok aki szeretetre vágy……de nem mindenáron.

máj 08

Szeretetlánc

Már két ilyen láncom is elszakadt és úgy gondoltam most majd felfűzöm én és nem veszek másikat. Megvettem mindazt ami kell, megtisztitottam ahogy kell. Ehhez kaptam útmutatást attól az embertől aki utat mutatott eddig is.
Ma neki álltam és közben sok sok gondolat jött.
Leirom mert azt gondolom nem a véletlen műve.
Nos az összes kis kövecskét ( rózsakvarc ezt hivom én szeretetkőnek) egy tálkába boritottam. Azt nem irom le hogy kezdtem neki, csak hogy füzés közben mi kavargott a fejemben.
Nem volt egyszerű…igaz túl nehéz sem. Épp mint az életünk és az azt befolyádoló szeretet sem. Meg tehettem volna hogy a tálkából válogatok, de az nem én lettem volna. Ráhagyatkoztam az érzésrimre a belső hangomra. Úgy vettem ki a köveket ahogy a suivem vezetett. Volt ami könnyű volt és volt ami nehezebb. Azt gonfoktam először hogy megy ez nekem de rájöttem nem lesz ez egyszerű. A köveken bizony a kis furatok nem ott voltak ahol sokszor gondoltam. Keresni és forgatni kellett mire megtaláltam, épp úgy mint az életünkben. Azt gondoljuk hogy minden úgy van ahogy eltervezzük. Ám mikor rájövünk nem igy van vagy a könnyebb utat választjuk vagy feladjuk. Nos én soha nem adtam és adom fel. Hát megvizsgálgattam hogy egy-egy kövecske milyen. Igy aztán előbbre jutottam. Nem válogattam jött egymás után kicsi, pici, apró és nagyobb. Mind mind más volt, és bizony nem biztos hogy a legfényesebb volt a legkönnyebb és a kicsit csúnyácska a legrosszabb. Vagy a legnagyobb a könnyű a legapróbb a nehéz. A gondolatok cikäztak a fejemben. Mert azt gondoljuk csak a szép az elfogadható és a nagy az igazi. Ám ez nem így van, mert az aprócska, kissé csúnyácska lehet hogy első látásra nem tetszik, de talán a legháläsabb azért mert foglalkozunk vele és nem dobjuk félre. Voltak benne sérült darabok is amelyek attól lettek ilyenek mert leeséskor sérültek meg. Ezek is felkerültek. Sérülünk minden ha valakit beengedünk az életünkbe és az méltatlan rá. De az esélyt meg kell adni annak aki jön legközelebb. Igaz félünk hogy újra megjárjuk, de ha esélyt se adunk, akkor magányosak leszünk. Már pedig szeretet nélkül élni nem lehet, mert ha ezt választjuk igaz hogy nem sebeznek meg de magányosak és mogorvák leszünk. Már pedig egy mosolygós ember bármilyen is kivülről széppé teszi a mosolya.
Azt gondoltam van időm, hogy felfüzzek minden kövecskét. Ám az idő fogyott és a kövecskékkel időnként nem bírtam, de folytattam tovább. A füstölőm az utolsó kis füstöcskét eresztette el amikor az utolsó kövecske a helyére került. Ám mindegyik kis kő a láncon volt de nem készült el úgy ahogy szerettem volna. Rájöttem, más alternatíva is. Hát annak megfelelően fejeztem be. Életünkben nem minden alakul úgy ahogy tervezzük. De a sors ha bezár egy kaput kinyit helyette egy másikat. Mert ott és akkor arra volt szükségünk, de tovább kell lépnünk mert jön egy jobb és szebb. Mert van választás csak élni kellene vele. Megrekedhetünk ott is ahol vagyunk, de ilyenkor jön a panasz, pefig a lehetőség ott van csak meg kell ragadni akkor és ott. Nem sirni és panaszkodni. Ennek semmi köze a sorshoz.
Igen hiszem hogy van valami az univerzumban aki és ami segit. Ez mindenkinek hite szerint valô. Kinek-kinek mäs. És hiszem hogy van aki láthatatlanul de fogja a kezünket vezet és segít. De ezt mindenki maga tudja és érzi.
A lánc elkészült és megtisztitva mindentől a nyakamba van és ujra segit a hitem szerint.

Már 28

Húsvét

A mai nap arra késztetett folytassam azt amit abbahagytam….az irást. Leckéket kaptam a sorstôl és az élettől. Leckéket arról milyen nem akarok lenni. Megtanultam az elmúlt években hogy milyen az ha valakin átgázolunk, letörjük az önbizalmát és az önértékelését. Milyen az ha megvernek és megrugdosnak. Ezeket meg kell próbálni elfeledni és elengedni. Nem könnyű de megteszem, mert csak igy vagyok képes egy új életet elkezdeni.
Megtanultam milyen ha oda a bizalom.
És ettől szenvedek. Mert hiába mondja bizik bennem….ez nem igaz. Nem ezt érzem. Mert ha azt mondom amit érzek az számára baj. De azt mondja legyek önmagam. De nem lehetek neki sem. Vannak emberek akik beszélhetnek bármilyen ordenáré hangon és stilusban az un.társukkal mégis jô. Én azt gondolom a tisztelet és a megbecsülés, a másik elfogadása és szeretete mindennek az alapja.
Minden alkalommal mikor kapok egy egy pofont azt gondolom minden hiába. Miután kisirom magam rájövõk. Én igy vagyok jô és tökéletes. Valahol az én hibám hogy ilyen embereket engedtem az életembe, de mindennek oka van. Tanulni kell\kellene az ältalunk elkövetett hibäkból. Ha nem tesszük jön a következő pofon. Ha akarjuk ha nem. És ha ugy gondoljuk megtaláltuk azt a valakit aki mäs…a csalódás hogy neki sem jó úgy ahogy vagyunk mérhetetlen. Lehet hogy én gondolom rosszul. De most ezt érzem.
Az életem egy bizonyos szakaszában , amikor nem birtam toväbb segitség kellett. Na nem feküdtem be sehova se, de néha napjän mikor úgy éreztem kellett segítség hogy feldolgozzak egy néhäny eseményt. Akkor jött az õtlet az iráshoz. Aztän abbahagytam, de ma ugy érzem kell újra…..

jan 13

Helló Világ!

Üdv!

Ez az első bejegyzésed.

Most válassz ki egy Neked tetsző sablont a vezérlőpulton (Megjelenés/Sablonok), majd kezdd el a blogolást a Bejegyzések-re kattintva!

Jó blogolást kíván az Ingyenblog.hu Csapata.

» Újabb bejegyzések