okt 23

(Nincs cím)

Sok gondolat száguld a fejemben.
Napi rendszerességgel kapom a hiányzol, ott vagy a gondolataimba,fontos vagy és egyéb ilyen jelzést valakitől. De mondja már meg valaki,ha ez így van,akkor mért van,hogy fél napokig fütyül rám.
Nos ez csak egy hangosan kimondott kérdés volt.
Az elmúlt hétvégét egyedül töltöttem egy helyen. Bármily furcsa,de egyedül. Az ott lévő párok kicsit furcsán néztek rám, de nem sokat érdekelt.
Életemben most voltam teljesen egyedül,úgy hogy senkit nem ismertem,és nem is volt szándékomban bárkit megismerni. Sokat merengtem magamról, a körülöttem lévő dolgokról.
Furcsa volt egy idegen szájából hallani magamról bármit is. És mindezek ellenére úgy érzem kipihenten magam és tudom vissza fogok menni.
De valami változott. Nem ragaszkodom görcsösen semmihez.
Ott hangozott el egy kérdés valakitől egy beszélgetés során,mikor az életemről és a kapcsolataimról beszélgettem.
Miért vagyok valakivel? Azért hogy segítsek neki,holott nekem is erre van szükségem, vagy mert szeretem.
De a kérdést meg is fordithatom.
Azért van velem az a bizonyos valaki, mert segítek vagy azért mert szeret?
A kérdés jogos,és mindez a blog kezdeti soraihoz vezet vissza.
Ha fontos vagyok, akkor mit is várhatok? Oké a kérdés így furcsa,mert semmit nem várhatok azért ha adok valamit.
De ha mindig adok,és semmit nem kapok,akkor hol vagyok én?
Hol vagyok én,mert igenis nem szeretek sokadrangú lenni. Voltam,éveken keresztül.
Azt tudom hogy mindaz amit megfogalmaztam vele szemben,amit le is írtam neki, minden igaz,ezt tudja jól. De a félelmeit neki kell legyőznie.
Ahogy nekem is az enyémet.
De ha fontos nekem valaki, akkor nem tűnök el egy szó nélkül,nem akkor írok,ha épp úri kedvem így hozza.
Lehet sok minden megváltozott bennem, de azt hogy mit érzek és mit éreztetnek velem az kétféle dolog.
Azt tartom, aki fontos azt keressük. Nem azért mert KELL, hanem mert jó nekünk. Aki a gondolatainkban van azt jelezzük az illető felé. Nincs olyan,hogy ha valakik együtt vannak, és ez fokozottan igaz azokra,akik nem is élnek együtt, hogy nincsenek konfliktusok. Nem mindig értünk egyet, de ez nem ok arra,hogy büntessük a másikat. A félelmeink pedig még inkább nem adnak erre okot. A szeretet bizony fájdalommal is jár, főleg ha az bánt aki fontos nekünk. De a szeretet boldogságot is jelent. Hisz szeretnek,és ez talán a legfontosabb. Az pedig ha önmagunkért,azért akik és amik vagyunk,na az az igazi. Sok kapcsolat “a mindenáron meg akarok felelni a másiknak” hiba miatt megy tönkre. Megfelelési kényszer sok mindent eltűr,amit nem szabadna.
És itt most újra visszatérek arra, hogy azért vagy vele mert segítenek/segítesz vagy mert szeret/szereted.
A saját válaszomat ismerem,de a másik dilemmát okoz.
A választ igazából ismerem, a tudatalattim ismeri….

okt 20

Pihenés 2.

Miután visszaértem a sétából kiültem a szálló előtt lévő egyik asztalhoz. Olyan melegen és cirógatóan sütött a nap, hogy másfél órát üldögéltek kint. Az ott lévő asztaloknál vigyáztak,hogy árnyékban legyenek. Igazi nyár végi kellemes meleg volt. A szél itt nem éreztette erejét, bár egész nap fúj,de ez kellemes volt. Gondolataimba kerültem. Időnként kissé furcsán néztek rám,hisz egyedül voltam. Gondolataim közé csak időnként jutott el mások párbeszédéből egy- egy foszlány. A nap melegen sütötte és simogatta az arcomat. Körbevett a nyugalom. Közben észrevettem ,többen lettünk. A szálló vendégeinek száma erősen gyarapodott. Hosszú hétvége miatt többen ezt a fajta pihenést választották. Felmentem a szobámba kicsit pihenni,majd jött a vacsora idő. Ma is finom volt. Sajtos pirítós,hagymakrém leves, sült csirkecomb krumplival,uborkával,illetve desszertnek túrós rétes. Vacsora után most első utam nem a szobába vezetett. A bár mellett hívogató kis sarok található kényelmes kanapékkal és fotelekkel. Itt üldögélve váltottam üzeneteket, miközben szólt az élő zene. Régi nagy sikerű slágerek. Az ének tetszetős, kellemes hanggal párositva. Este 10- re volt megbeszélve a masszázs. Ám mivel a vendégek korán elmentek aludni,senki nem táncolt, ezért megbeszéltük hogy korábban találkozunk. Sosem voltam masszázson,így tartottam tőle. Levetkőztem,majd felfeküdtem az asztalra. Azt már délután megbeszéltük,hogy a ballábamnak gondjai vannak. Folyamatos fájdalom gyötör.
Hát felfeküdtem az asztalra. Megegyeztünk,hogy tegeződéssel jobban megy az akadozva induló beszélgetés. Nehezen indult el. Maga a masszázs egy nagyon jó élmény volt. Itt ne azt a fajtát képzeljük el,amikor gyúrnak aztán ennyi. Hát élmény volt mindenféle módon. Először is azt mondta,olyan dolgok nem fájnak,ami másoknak már igen. Aztán beszélgettünk és olyan dolgokat mondtam el neki,amit csak nagyon keveseknek. Már nem volt bennem tartózkodás és megkaptam életem második nagy leckéjét. Nincsenek véletlen találkozások,ez bizony így igaz. Azt olvastam ma, hogy találkozom valakivel,aki hatással lesz az életemre. Hát,azt hiszem ma találkoztam. A masszázst végző férfi az lett. Közölte,nehéz dolga van velem. Nagyon be vagyok zárkózva, falat építettem magam köré. Azt is kérdezte,hogy tudom e hogy a bal láb a múltat jelenti és érdekes ez a fájdalom. Utána jártam e miért pont a bal láb Írtam,ez nem egy klasszikus masszázs volt. Nehezen tudott áthatolni a körülöttem lévő energiamezőn. A beszélgetés során rájöttünk,hogy a hitünk ugyanazon alapul. Mindketten hisszük,hogy egy magasabb erő, kozmosz-univerzum-mindenkinek a hite szerinti,van jelen. Aztán sok mindenről előjött a szó. Elmondta,ha maradok a falon túl,akkor sosem leszek önmagam,mert nem engedem hogy önmagam legyek. Ahogy beszélgettünk, érezte hogy megnyílok,innentől kezdve jöttek a fájdalmak. Na nem olyanok,amik valóban fájdalmak,hanem olyanok,amik jót jelentenek. A masszázs ideje másfél óra volt,mégis utána majd félórát beszélgettünk hitről,karmáról,a falakról. Érdekes és tanulságos beszélgetés volt. Szívesen folytattam volna,de tudtam késő van, este 11 óra, és pihenni is kell,hisz a szállodaiparban nincs hétvége,nincs ünnep és holnap is kedvesnek kell lenni a vendégekhez,hisz ebböl élnek. Bucsuzáskor kaptam egy névjegykártyát,ha egyszer majd erre járnék.
Hát eldöntöttem,jövök én ide majd még,jövőre és meg kell tanulnom addig vezetni,mert akkor hosszabb időt is el tudok itt tölteni. Minden félelmem ellenére, nagyon kedvesek és barátságosak voltak az itt dolgozók,jól éreztem magam itt, meg volt a csend és a nyugalom ráadásul nagyon szép volt az idő. Az ételek nagyon izletesek és finomak voltak. Szóval jó volt itt.
Utóirat: ma megkaptam azt amire vártam attól akitől vártam,ez nem azt jelenti hogy minden rendben,de azt igen, hogy van valami a levegőben….és ideje a falnak leomlani. Csak még nem tudom hogyan…de sikerülni fog…sikerülne kell!

okt 20

Pihenés 1.

Hát eljöttem. Jó is volt,mert nem tudom mi történt,de reggel óta rám se bagózott. Egye meg a fene a pasikat.
Ide értem. Kicsit magányosnak érzem magam. A szoba kicsi, de nekem pont megfelel. A vacsora finom volt, jó ízű és pont annyi,amennyi elég. Egy kis francia saláta,aztán kolbászos krumpli leves, rizs bakonyi raguval és az egyik kedvencem, somlói galuska. Vacsora után kicsit körbenéztem lent. Így este lámpa fényénél, nagyon barátságos. Nincsenek sokan. Talán ha tizenegyen vagyunk itt most.
Holnapi terv sok séta, talán masszázs,bár igazából erről senkivel nem tudtam beszélni itt. Az a pár ember,aki itt dolgozik,és találkoztam is velük, barátságosak.
Hogy hogyan sikerül feltöltődni azt nem tudom.
A gondolataim máshol járnak. Igaz hullafáradtnak érzem magam.
Majd meglátjuk mi lesz…..
Eltelt az éjszaka, bármilyen fáradt is voltam nehezen tudtam elaludni. Álmomban egy helyen jártam,el szerettem volna jutni egy hely tetejére. Akit megkérdeztem,azt mondta meg kell hogy másszak 345 lépcsőt,ami nehéz lesz. Elindultam, aztán nem tudom mi lett,eltünt minden.
Reggel szokás szerint 4 órakor már fent voltam,de fél 9 – nél előbb nem keltem. Reggeli,svédasztalos. Nekem csak egy kakaós csiga kellett és sok kávé. Láttam,hogy van akinek tehetetlen gyomra van.
Érdeklődtem,ma sétálni fogok. Itt az arborétum és kaptam egy tippet, felmenni a dombtetőre. Azt mondták ha szerencsém van tudok fügét is szedni. Talán odatalálok.
Az arborétumban rájőttem,nem magányos vagyok,hanem egyedül vagyok,ami talán életemben még sosem fordult elő,ezért is furcsa érzés számomra. A környezet számomra lenyűgöző volt így ősszel. Aztán fél 2- kor elindultam a dombtetőre. Ha még nem éreztem a szabadság szélét,hát itt megtehettem. A kilátás fantasztikus. Élveztem a tájat,élveztem a napsütést,élveztem ahogy a szél simogatja az arcomat, és kócolja rövid hajamat. Ettem almát,sok almafa található itt fent, ami gazdátlanul kínálja gyümölcseit. Egy fa tövébe leülve azon gondolkodtam,mért van hogy sokan a nyári zsivajt és stresszes strandolásra választják ahhoz,hogy feltöltődjenek. Az ősz pazar színei, a napsütés,a nyugalom ehhez sokkal jobb.
Miközben lejöttem a dombról, mintha a természet is engem ünnepelne.
Este zene lesz,de nem sokat érdekel. Viszont lesz masszázs,igaz este 10 után,de lesz. Meglátjuk mire lesz jó.
Folyt.köv.holnap. ☺️

okt 17

Egy kicsit másként :)

Végig gondolva mindazt ami velem és körülöttem történik akár vicces is lehetne. Ha kívülről nézném. Azt mondta nekem a tanitóm, hogy az éremnek sok oldala van.
Nos miután lecsillapodott a lelkem, nézhetem a vicces oldaláról is a dolgokat.
Komolyan mondom nem tudom mi a fene ütött a pasikba. Jó dolgukban azt sem tudják mit akarnak. A lázongással egyetlen dolgot érnek el. A mellettük lévő nők erősek lesznek. Ez csak azokra vonatkozik, akik nem siránkoznak, hanem nem adják fel.
Szóval vicces oldala az egésznek.
Van valaki, aki szeretné ha meghátrálnék, de bárhogy is el vagyok keseredve időnként, sosem adom fel Kedves Béla. Nekem van valakim, aki neked nincs. Van egy nagyon bölcs lélek, aki utat mutat, neked nincs. Van aki és akik szeretnek, neked nincs. Te abból élsz Béla, hogy másokat próbálsz manipulálni, de most rossz lóra tettél. Már mondtam, felvettem a kesztyűt. Akit nekem rendelt a sors, azt nem engedem át, se neked, se másnak.
És igen vicces találom azokat a dolgokat, amikkel próbálkozol.
Te engem nem ismersz és sosem fogsz. Te csak egy bizonyos ideje vagy itt, én már jó pár éve, és bármennyire is nem tetszik neked maradok, sok sok évre.
Igen viccesnek találom amikkel próbálkozol. Kommunikációs zavar, egyebek. Még ha időnként nem is ugy tűnik, de viccesek.
Ennyit a Béláról.
Nos aki ismer tudja ki is ez a Béla, a rá vesztegetett több idő az időpazarlás, és mivel szeret a központban lenni, hát ezt az örömet nem adom meg neki. Csá Béla….
Az is vicces a dolgokban, hogy miután összeszedtem magam mindenhonnan kaptam az erősitést. Komolyan is vettem őket, igy tudom mit kell tennem. Akik azt hiszik, nincsenek jelek és visszajelzések, azok nagyon tévednek. Vannak, csak észre kell venni. Nekem szerencsém van. Van mellettem valaki, aki segit.
Egyszer azt irtam, hogy meg kell tanulnom türelmesnek lennem. Ez igy is van. De volt, amit előbb kellett megtanulnom, önmagam szeretetét és elfogadását, kiállni magamért. És ez miért vicces? Mert sosem gondoltam volna hogy ez ilyen jó. Kiegyensúlyozottabbnak és boldogabbnak érzem magam.
Te, aki fontos vagy az életemben, vicces ahogy ágálsz a sors ellen. Ami elrendeltetett, az ellen lázadozhatsz, de semmi értelme. Főleg ugy nem, hogy ismerlek, tudom mi lakozik a szivedben. Mondhatsz bármit, tudom, amit kell. És igen, olvasod a blogot, mert érdekel mit gondolok, érdekel minden ami velem kapcsolatos, mert ott vagyok minden gondolatodban.
Sokan azt hiszik, mindig és minden komoly. Igen tudom hogy ez igy van, de ha a dolgokban nem vesszük észre a humort is, akkor sótlan, savanyú emberek maradunk.
A nevetés olyan boldogságot ad, mint ahogy egyszer azt olvastam a szex. Hát jó most nincs szex, mert én a hűséget nagyon komolyan veszem. Számomra az egyik legfontosabb dolog a szeretet mellett.
Ajjjajjj, lebuktam. Nincs szex, hát jó, tehát marad a nevetés, és az ölelés a barátoktól, mert most nincs más.
Mig el nem felejtem, a jó szex…csak hogy nevetés legyen a blog végén.
Ui. Nekem ez csak egy valakivel megy, na csá 🙂

okt 14

Egy szakítás margójára

Hát megtettem. Vége. Bíztam még mindig, hogy talán mégsem. Aztán azután hogy azt mondta szerettelek és a barátom vagy, csendben és nyugodtan szakítottam.
Ma is meg vagyok győződve arról, hogy csak engem szeret, úgy mint senkit soha azelőtt és azóta se.
Most is tudom,enyém a szíve.
De kértem felejtse el hogy ismert, azt nem kell hogy szeretett, mert igazából ezt nem tette, nem szeretett. Tudom ellentmondás az előző sorban irtakkal.
Maradhat az ismerősöm, hisz az Ő lelkének kell, hogy még egy nővel több ismerőse legyen. Én pedig elveszek a többi között. De nyomot hagytam, és hagyok. Soha senki nem fogja elfogadni olyannak, amilyen.
Soha nem fogja senki önmagáért szeretni.
El fog veszni, és nem tudok ezen segíteni. Egy életre lelkiismeretfurdalásom lesz, de így ezt tovább nem tudom és nem akarom csinálni.
A szeretetem megmarad örökké.
A legnagyobb hiba amit elkövethetünk azzal szemben akit szeretünk, hogy nem kérünk bocsánatot. Én ezt annyiszor megtettem, holott tudtam nem vagyok hibás és nem vétettem semmit, de azt mondják aki jobban szeret, az képes rá. Nos Te sosem szerettél jobban, soha nem kértél bocsánatot, holott sokszor megbántottál, de oly ritkán vetted észre. Csak akkor tetted meg, ha szóltam. A hiúságod nem engedte, mert az nagyobb Úr nálad, mint az hogy szeress és szeressenek. Semmit nem tanultál abból, amit próbáltam átadni. Sokat vesztettem, de Te többet. Valakit, aki mélyen szeretett és még ma is szeret. De én most többet érek annál, hogy feladjam önmagam. Engem így szeretnek azok, akiknek fontos vagyok. A világon nálam senki nem ismer jobban és nem is fog. Mert én figyeltem Rád, akkor is mikor nem gondoltad, akkor is mikor nem láttad és akkor is mikor bántottál és szerettél. Te soha nem tetted, soha nem figyeltél rám, így nem ismertél meg igazán. Ha ismernél, tudnád hogy ma is szeretlek, tudnád milyen érzékeny vagyok. Elmeséltem Neked mindent ,miután azt gondoltam meg kell tennem, de Téged annyira nem érdekelt…….DE
Köszönöm az elmúlt éveket, köszönöm hogy voltál nekem, hogy szerethettelek.
Köszönöm hogy amikor oly sokszor padlón voltam meghallgattál még ha nem is érdekelt.
Köszönöm az éveket, mert gazdagabb lettem, mert tanulni tudtam.
Köszönöm hogy ,bár bíztam benne,mégsem éltél velem.
Köszönöm hogy szabad lehettem melletted.
Köszönöm hogy voltál nekem.
Köszönöm hogy szerettél….és bizony még ma is szeretsz…mélyen és igazán.
Köszönöm hogy boldog voltál velem és ez kárpótol mindenért. A nekem készített és küldött több mint ezer képen látszik. És látszik a videókon,amiket készítettem Neked.
Boldoggá tett, hogy boldoggá tehettelek.
Köszönöm szépen…..

okt 12

(Nincs cím)

Tegnap talán életem egyik legnehezebb döntését hoztam meg.
Fogalmam nincs hogyan tovább…
A gondolatok cikáznak a fejemben, de nyugodt vagyok. Lehet mindez a gyógyszer hatása,de míg magamra néztem, egy nyugodt nő arcát láttam. Aztán lenéztem a kezeimre. Csodálkozva láttam hogy a szeretet kövei,rózsakvarc, csodálatosan ragyognak.
Aztán megnéztem a láncomat. A ragyogás ott is látható. Nem érzem a fojtogatás érzését a nyakamon.
Azt mondta a hozzám legközelebb álló barátom,tanítóm, hogy meghoztam azt a döntést, amit magam miatt tettem. Magam miatt, mert szeretem magam, mert tartom magam valakinek. Olyannak aki fontos nekem.
Változásokat mutattak az égiek. Nem akartam elfogadni, de minden úgy történik, ahogy történnie kell. El kell fogadnom. Mint mindazt amit a karma törvénye mutat. Lázadhatok,de semmi értelme. Mindennek oka van. Épp úgy annak is itt volt az ideje, hogy megszerettem magamat, tartsam annyira értékesnek, hogy még ha fájdalmas is, de lépni kell. Lehet hogy van aki ezt szökésnek hívná, de most először nem futottam el. Kitartottam, ameddig ez nem azzal járt, hogy a megbántás olyan fokát érte el, ami már nem elfogadható. A lépés amit megtettem nem volt könnyű. Sőt, nagyon nagyon nehéz volt. Az iránta érzett szeretet sem engedi meg, hogy belém tiposson, hogy megölje a lelkemet. Engem az érzékenységem, a bennem lévő hatalmas szeretet tesz azzá aki vagyok. Hogy ezt az oldalamat nem mindenki ismeri, az nem a véletlen műve. Nagyon kevés embert engedek magamhoz közel és ez nem fog változni. A további életemet egyedül fogom leélni. A döntés előtt álmodtam. A magányról és a társtalanságról. Hát ez az én karmán, bár azt hittem vége lett, leróttam mindenkinek amit kellett. Tévedtem. Továbbra is fizetek az álmaimmal…..

okt 12

Feladom…

Van az a pont,amikor vége, amikor feladom. Lehet jókora büntetést kapok érte a következő életemben, de inkább vezeklek. Egyszerűen nem bírom tovább. Elutazom. Itt hagyok mindent. Egyszerűen ennyi volt.
A reményeim összetörtek, elpukkadtak mint a szappanbuborékok. Magányos maradok. Többet, soha többet nem próbálkozom. Nekem nem való a társas élet. Nekem ezen a világon nem lesz társam. Senkim nem lesz soha többet. SENKI!!!!
A csigaház most még masszívabb mint bármikor. Senki ide a lábát tőbbet be nem teszi. Ennyi volt.
A szeretet megmarad azoknak akik mellettem voltak és vannak. Nincsenek sokan,kevesen és még kevesebben lesznek.
Engem többet nem csap be senki. Nem kell a társ szeretete. Nem kell a fájdalom. Szenvedtem épp eleget!
Ígéretek,ígéret is marad. Tele vele a padlás. Ma már nem vagyok kíváncsi kiben mi dúl,kinek a lelkében milyen háború lakozik. Nagyon szerettem, de nem bírom tovább. Az egyoldalú szeretet csak egy ideig müködik. Ha nem táplálja semmi kiürül,mint minden más, amit nem gondoznak és védelmeznek.
Hát ez sem kellett…..
Feladom…nekem semmilyen társ és partner nem kell. Inkább bünhődök.
Sajnálom…..nagyon sajnálom…..de ennyi volt……és igen haragszom….Rád is,mert bántottál…és magamra, mert hittem Neked és hittem a jövőben, ami nekem nincs. Megölted a lelkem ……de engem nem sikerült…..mert van élet utánad…..és számodra nem biztos hogy van élet utánam. Elvesztetted az egyetlen embert,aki EMBER-nek tekintett. Aki úgy szeretett ahogy vagy.
De ez a Te választásod volt.
Nekem a magány jutott…de van és lesz életem utánad….igaz életem végéig szeretni foglak,de Te ezt sosem fogod érezni többet.
Sajnálom……..

okt 11

(Nincs cím)

Előjött újra egy régi régi álom.
Sok évet dolgoztam egy helyen. Ma már csak romos épületek vannak a helyén.
Álmomban itt kóborlok.
Tudom az utat, hisz oly sokszor bejártam, mēgis mindig eltévedtek. Olyan helyre jutok ami a valóságban sosem volt. Ha belépek a hely oly ismerős, mégis mikor elindulok sötétség vesz körül. Nem félek, de olyannyira fázom, hogy a valóságban jéghideg lesznek a kezeim és a lábaim. Annyira fázom a hidegtôl, hogy vacognak a fogaim. Semmi nem tud felmelegíteni. Közben kóborlok sötétben és a ködben. Soha nem félek hogy eltévedek. Ám mégis a sok ismerős fal és út ismeretlen. A hely ahová tartok az számomra biztonságot ad. Mégsem találom, hiába tudom az utat. Minden alkalommal valahova máshova lyukadok ki. Sosem találom meg….hiába …sosem….
És ekkor fázva,vacogva…. hideg végtagokkal ébredek…..olyan nehéz felmelegedni….

okt 11

(Nincs cím)

Minden nap új remény és mindennap a remények összeomlása.
Meddig még?
Azt mondják a szeretetért nem várunk semmit. Ez így is van. De a szeretetet táplálni kell. Szeretettel. Elég annyi hogy szeretlek, vagy hogy hiányzol, és igen…az hogy tökéletes vagy…nekem. Ha mindezeket a visszajelzéseket nem kapjuk meg, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy fáj…nagyon fáj. A lelkünk miatt a testünk, ilyenkor azt érezzük minek is vagyunk. Gondolkodunk,hogy feladjuk, hogy kilépünk. De ez csak az első gondolatok. A fájdalom és a keserűség hozza. Ott tartunk hogy elmegy az étvágy, nem akarunk enni és inni…de van egy igéretünk. Olyan valakinek,aki fontos az életünkben. Az ígéret számomra a minden a szereteten kívül. Oly sokan ígérgetnek, ígérgettek. Tele a padlás velük. Én szeretem betartani. Ezért kénytelen vagyok enni és inni, pedig egyetlen porcikám se kívánja.
A következő gondolat újra a remény. Reggel olvastam valamit, láttam valamit,aki most újra reménnyel tölti el a szívemet. Aztán eszembe jut megint, hogy rongynak érzem magamat,ezt éreztetik. Ha kell előkapha, ha kell eldobja.
És újra végig gondolom. Ha kilépek, akkor az végleges, akkor kire támaszkodik? Egyedül marad,mert senkinek nem kell. Mert velem boldog. Csak ezért látja magát másnak. Pedig a múltkor meglepődtem. Nem azt a boldog embert láttam viszont 4 hét múlva, mint aki kilépett akkor az ajtón. Láttam az egyedüllétet. Tudom sose ismerné el, és tagadná. De én túl jól ismerem. Ma újra nem önmaga volt. Ma nem figyelt rám. A kényszerből kimondott szeretlek nem az ami táplálná a lelkem. Ragaszkodik és nem akar elengedni, mégis bánt. De ne sírjak,….. hát ki Ő hogy megszabja a könnyeimet amit Ő okozott?
Fogalmam nincs mit tegyek…..de egy vigaszom van….a démonokkal meg tudok küzdeni, de ehhez türelem kell…és sok sok szeretet……..

okt 10

(Nincs cím)

A türelem nem a legnagyobb erősségem, ezen a téren sok sok tanulni valóm akad. Mindennap kérem a segitőimet, hogy hadd tanulhassak és segitsenek ennek megtanulásában. Minden igyekezetemmel azon vagyok hogy a türelemet gyakorolni tudjam. Nem mindig megy. Nem mindig sikerül a vicces oldalát felfognom a dolgoknak, amik körülöttem zajlanak.
Azt hittem egyhangúan telnek majd napjaim, de ilyen mértékű zajlásra nem számitottam.
Semmi nem egyszerű és semmi nem fehér vagy fekete.
Az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, hogy ugy érzem van jövője annak ami a cél. A cél nem anyagi és nem tárgyi. A cél a saját boldogságom és ezáltal a másiknak adott mérhetetlen szeretet. Hiszem, hogy a szeretet gyógyit, hiszem hogy a szeretet legyőzi a gonoszt és a rosszat. Igy a türelem mellé sok szeretet is kell, igy azt is kérek. Amikor azt érzem, hogy mindebben kapom a segitséget, megköszönöm, mert tudom még mindig van mit tanulnom.
Tudom van valaki, akinek nagy szüksége van rám, pedig időnként megbánt. Tudom hogy nem akar, ilyenkor nem gondolja végig mit mond és cselekszik. Ilyenkor kell a türelem és a szeretet. Mind a kettőre nagy szüksége van. Időnként azt mondja nagyobb a szivem mint bárkié. Ilyenkor elgondolkodom, milyen emberekkel is találkozhatott. Aztán rájövök, hogy mindennek oka van. Annak is amin átment, annak is ami velem történt, annak is hogy egymást keresztezték útjaink.
Neki arra van szüksége hogy rajtam keresztül ismerje meg önmagát, hogy tudja értékes és ha időnként gondok is vannak, azok legyőzhetők. Nekem ez jó tanulásnak a türelemről. Mert ha szeretek valakit, azt ugy ahogy van.
Az életben mindig vannak nehézségek, amelyek azért jönnek, hogy megerősitsenek. Egyetlen párkapcsolat sem zökkenőmentes. Ezt neki is meg kell tanulnia. Azért mert másként látunk dolgokat, még nem azt jelenti, hogy ha baj van, ne fognánk egymás kezét. Ezt viszont neki kell megtanulni.
Én arról vagyok hires, hogy nem adok fel semmit. Igaz vannak pillanatok, mikor azt érzem nem birom tovább, de van aki ilyenkor tartja bennem a lelket, megerősít abban hogy a helyes úton járok.
Nem is tudom kire ütöttem ebben. Biztos magamra.
De türelmesnek kell lennem, mert csak igy segithetek azon, akit szeretek……

Régebbi bejegyzések «

» Újabb bejegyzések