(Nincs cím)

Nem tudom kinek mi jár. A sors biztos tudja,kinek milyen utat kell bejárni a ahhoz,hogy célt érjen. A cél nem egy sikeres kapcsolat, nem egy fontos beosztás. A cél hogy az elénk kerülő akadályokat képességeinkhez mérten legyőzve megtanuljuk azt, amiért itt vagyunk. Ha a képességünk meg van, az akadály legyőzhető. Senki nem kap olyan akadályt,amit le ne tudna győzni. Senki nem kap nehezebbet. Az élet pont úgy állítja elénk, ahogy egyre jobban erősödünk. Nincs olyan, hogy az egyik nagyon erős,a másik pedig kevésbé. Csak erős van és olyan,aki feladja. Mert utóbbit könnyebb. Aztán lehet a saját gyengeségünket a sorsra fogni. Feladjuk sokszor a cél előtt. Sokszor hallom valakitől,hogy nem érheti el az álmait. Érdekes dolog ez. Mindenkinek vannak álmai. De vannak olyanok,amik nem reálisak. Hisz nem lehet minden ember elnők, nem lehet mindenkinek lopakodója stb.
De vannak,amikért meg kell küzdeni. Elsősorban önmagunkkal. Vannak akiknek egy egy tárgy többet jelent,mint az emberi kapcsolatok. Számomra a tárgyak csak kényelmi szempontból kellenek. Nem ragaszkodom hozzájuk. Nem viszem magammal ha eljön az utolsó perc az életemben. Sokan,mikor feladtam a lakást,amiben évtizedekig éltem – inkább eljöttem,mint hogy ott maradjak a megaláztatásokat és bántalmazásokat elviselni csak hogy megmaradjon – nos ezt sem viszem magammal. De fontos számomra az, hogy akiket szeretek,az szeressenek. Sokszor írtam,kevesen ismernek. Igaz kevés embert engedek magamhoz közel. Mégis,azt hiszem abban a környezetben,ahol dolgozom elfogadnak. Pedig nem azon vagyok,hogy mindenáron megszeretessem magam. Mégis azt érzem hogyha sikerül egy egy embert mosolyra késztetnem,akkor sikeres vagyok. Nem vagyok bohóc, sőt sokak szerint kemény vagyok. Ha dicsérek az nagy szó. Egyszer azt kérdezték a fiatalabb fiamtól,milyen anya vagyok. Azt felelte kemény. Nem volt könnyű,mint ahogy sok sok egyedülálló szülőnek sem. Nem mindenkinek van aki jómódú szülei,akik segítik. Nem minden elvált szülők érzi úgy,hogy a gyerek/ gyerekek közösek,így az eltartásuk sem. Elment,nem fizet. Nos igen,lehet kemény anya voltam,de tisztességes gyermekeket neveltem fel. Bűszke vagyok rájuk. Mint minden szülő a saját gyermekére.
De eltértem,kalandozok.
Szóval álmok. Az álmokkal az a baj,hogy vannak,akik az első próbatétel után feladják. Azt hiszik ez úgy van,hogy megálmodóm,kinyujtom a kezem és ott van. Ha nem így történik akkor lehet a sorsot hibáztatni. Pedig a hiba ilyenkor bennünk van. A sors csak olyan akadályokat görget élénk,amit képesek vagyunk legyőzni….
Folyt.köv.

(Nincs cím)

Azt hiszem,azzal hogy elfogadjuk azt ami van, nem azt jelenti feladatunk mindent. Az életben vannak dolgok,amiket úgy kell elfogadni ahogy és amikor történnek. Hiába szeretnél elérni egy célt,ha még nem jött el az ideje. Hiába győzöd le az akadályokat,ha a cél eléréséhez még hosszú az út. Sokszor nem egy akadályt kell legyőzni. Hanem sokat. Először is az önmagukban lévő egot. Ez sok embernek nem sikerül.
Olvasgatom a Facebook nevű tökéletes vagyok oldalakon lévő bejegyzéseket a még tökéletesebb életű embereknél. Győzünk, akadályok stb. De sehol egyetlen szó arról hogy ha az egot nem győzzük le,akkor mit sem ér minden. Ez nem azt jelenti, hogy ne mindenkinek saját maga legyen tökéletes, nem azt,hogy ne szeressük önmagunk, és nem is azt,hogy ne tartsuk magunkat értékesnek. De társas lények vagyunk. Igaz vannak remeték,de ilyen csak kevés ember van. Az én hitem a szeretet. Lehet ez a Karmám,lehet egy előző életemben utálatos voltam. Lehet. Szóval a szeretet. Ebbe viszont az egoizmus nem tartozik bele. Az egoista azt szereti,amilyen önmaga. Az ilyen ember nem tiszteli a másikat,sőt olyanról hogy szeretet nem is beszélhetünk. Az ilyen csak önmagát szereti a másikban is,hisz olyanra próbálja formálni.
De egoista az is,aki csak akkor figyel rád,ha neki épp úgy jó. Ha mindezt szóvá teszed, akkor sértődés van. Nos azt gondolom a sértődés a gyávák és gyengék fegyvere. Nem vagyok gyenge,sem pedig gyáva. A döntéseim a magamé. Mint a mosoly szünet, vagy az eltűnés. Rájöttem, hogy a szavak szavak maradnak,ha nincs tett mögöttük. Hogy a fellángolás a változásra,csak az marad,ha az illető az első akadálynál meghátrál,legyen az bárki is. Hittem,hogy talán lesz ez jobb. Nem lett. Hiszek abban hogy a szeretet mindent legyőz. De van amikor ez nem sikerül,mert a másik fél megijed,fél. Fél attól,hogy ha enged ennek az érzésnek,csalódás és fájdalom lesz a vége.
A félelem erős marad mindaddig,amíg hagyjuk hogy elhatalmasodjon felettünk.
Azt olvastam ez az elengedés éve. El kell engedni mindazt,ami régi minta,mindazt ami hátráltat,mindazt ami rossz. Rossz a félelem, a negatív gondolat.
Egy példa: tegnap nagyon rossz napom volt. Nem emlékszem mikor éreztem magam ennyire frusztráltnak. Annyira,hogy ritkán káromkodom,de tegnap nagyon elkapott. A legjobb barátnőm/ aki a tanítóm is/ azt ajánlotta, tegyem bele mindent ami foglalkoztat egy rózsaszín lufiba,fújjam fel, menjek egy vizpartra, engedjem el. Megtettem. Elképzeltem mindent ami bánt,ami hátráltat és belegyömöszöltem a rózsaszín lufiba. Felfujtam és elmentem egy gyönyörű vízpartra. Már ott nyugalom volt😂 aztán elengedtem a lufit. Hát én olyan könnyűnek éreztem magam, hogy leírni nem tudom. Néztem a lufi után, ami a magasba emelkedett. És körülöttem minden ragyogott és a szivárvány minden színében pompázott.❤️💕
Aztán ma újra elfogott a feszültség,és rájöttem,mindez azért van,mert hagyom,hogy valaki azt tegye amit akar.
Van büszkeségem. És most élni fogok vele. A büszkeség nekem nem azt jelenti,hogy fent hordom az orrom,hanem azt,hogy értékesebb vagyok annál,mint hogy hagyjam hogy folyamatosan bántsanak. Ha ehhez az kell hogy elveszítsen valaki,akkor az lesz. Meg kell tanulnom a türelem erényét. De azt is,hogy valaki úgy szeressen és fogadjon el,amilyen vagyok. A szavak mindaddig szavak maradnak,amíg nem jönnek a tettek is. Szavak szintjén lehet szeretni. De ha nincs tett mögötte,mit sem ér. Az a baj ezzel a világgal,hogy azok a szavak mint a szeretlek,bocsáss meg,ne haragudj, bízom benned, elvesztették jelentőségüket. Akik hisznek még ezekben a szavakban,kevesen vannak….sajnos.
Én hiszek benne, mert a lelkem mélyén naiv vagyok. Azt hiszem van bennem egy félős kislány,aki naivan hisz még azokban az értékekben,amikben a gyerekek hisznek. A feltétel nélküli szeretetben.💕💕💕💕

(Nincs cím)

Ma kissé elragadtattam magam,amiért szégyellem a viselkedésélemet. Pillanatok alatt elvesztettem a fejem. Két dolog miatt tudom így felhúzni magam. Ha a gyermekeimet bántják,illetve ha a halott szüleimet gyalázza olyas valaki,akinek csak köszönni valója lenne.
A hazugságok olyan hálóját próbálja az illető megépíteni,amely neki sikert nem hoz. Minden hazug állításával,mivel bizonyítani tudom az ellenkezőjét, csak maga alatt vágja a fát. Azt hogy minden ilyen gondolat honnan jön,nagyon jól tudom. Sosem fogják megbocsátani azt a lépést,amit tettem. Éveken keresztül hazudtak, és igen loptak és csaltak,de nem olyan mértékben,amely büntethető lenne. Mert igenis csal az,aki hazudik. Igenis lop az,aki jogtalanul vesz el valakitől bármit is,ami nem az ővé.
Szégyenletes az,hogy valaha is ismertem az illetőket. Nem bocsátják meg,hogy fenyegetőzéseik ellenére, nem süllyedek le a szintjükre. Türelmes voltam évekig. Sosem a bosszú vezérelt. De a szeretteimet nem engedem bántani!
Igaz volt olyan kijelentésem,hogy ne találkozzon velem,mert akkor nem állok jót magamért. De ezt csak a pillanatnyi felindulásból mondtam. Nem süllyedek le a szintjükre. A bosszú nem az én dolgom. Ezt elvégzi helyettem az élet. Azzal szemben is,aki a védence ,megélhetését biztosító gondnok, a dolgok ismerete nélkül pálcát tör felettem.
Megteheti. De az éremnek több oldala van. Aki csak egyet ismer és ennek ismeretében bárki felett ítélkezik, nos mindenki amit ad, azt kap vissza. Nem tőlem. A sorstól…vagy nevezzük is bárkinek. Visszakapja……
A türelmet gyakorolnom kell…van mit tanulnom…..

Ki fizeti meg a révészt…

Kicsit csalóka a cím,de találó.
Mert mindig mindenért fizetni kell. Azért is amit ingyen kell hogy kapjunk. A szeretet,a tisztelet,a megbecsülés. Ebben a jó pár évben ezt megtanultam. Mindenért. A jó szóért,egy ölelésért,mindenért.
Szeretsz? Oksa én is,de tudod annyira tetszik,de nem tudom hogy kell rendelni….és fizetsz. Megölellek,de tudod van más, de ha elfogadod így? És újra fizetsz. Itt vagyok,megvigasztallak,de tudod légyszi és segíts…és újra fizetsz.
Mért van az,hogy minden amit ingyen kell hogy kapjunk,fizetni kell.
Lehet engem csak az ilyenek találnak meg. Lehet ez a Karmám,de lassan nem bírom…
Fázunk lassan egy hónapja. Nincs fűtésünk, a gázszerelők pedig nagy Urak lettek. Ha nincs az unokatestvéremnek villanykályhája,hát megfagynánk. Igaz hatalmas villanyszámlán kell lesz,de ugyan ez kit érdekel.
Ma egy számomra teljesen vadidegentől kaptam segítséget. Pedig nem ismer,azonkívül hogy nála vásárolok. Felajánlotta,van felesleges hősugárzó ja,szívesen odaadja.
Pedig Ő idegen. Nem kér semmit. Nem kell fizetni.
Mért van az,hogy épp azok követelnek tőlünk fizetséget, akik azt mondják fontos vagy? Megmondom. Mert egyáltalán nem vagy fontos!!! Mert csak addig számítasz,míg fizetsz. Mert azt mondják Jézus koporsóját se őrizték ingyen. Hát ilyen vallásban én nem hiszek!
Az én vallásom a szereteten,az tiszta önzés nélküli életen, a megbocsájtáson alapul. Azon,hogy a segítség ingyen van. A szeretet,a megbecsülés,a tisztelet ingyen van.
Nem azért szeretem a másikat, mert mit kapok ajándékba, nem azért mert hogy viszonozza, mert akinek csak ez számít, az nem szeret,annak nem vagy fontos.
Igen,lehet viszonozni mindent, jó szóval,hittel,bizalommal,a másik meghallgatásával vagy épp azzal hogy akkor vagy ott,amikor a legnagyobb szükség van rád. Én egy ilyen világban hiszek és csak remélni tudom, hogy vannak még ilyenek. Néhányról tudok. Ők azok,akik a fiaim mellett a legjobbak nekem. Ők több mint munkatárs, többek…sokkal többek. Ilyen emberekből kellene sok.

(Nincs cím)

Vannak dolgok amik felfoghatatlanok számomra. Ilyen az is,hogy valaki végig alussza az életét.
Az,hogy dolgozunk és elfáradtunk megértem. Dolgozom én is. Ha kell többet és bizony minden második hétvégén is. Ezzel nem vagyok egyedül. De a szabad hétvégéket nem alvással töltőm. Ezzel nem azt mondom,hogy szórakozni járok,sőt! De nem alszom estétől következő nap estéig,aztán folytatva ezt hétfő reggelig. Arról nem beszélve,hogy ha egy kis plusz pénzért dolgozom,akkor csak addig kelek fel,míg eszem,kàvézom,esetleg rágyújtok. Ja én nem dohányzom.😂😂😂😂ezer bocs.
Mindenki akivel pedig megpróbálom elhitetni,hogy fontos lenne,magasról le van ejtve. Csak egyet az ilyen ember elfelejt. Nem biztos,hogy ez az állapot másnak sokáig jó. Mert ugye,mi van ha mindez visszafelé sül el. Elege lesz a másiknak,aztán pont annyit kommunikál,mint az aki eltűnik ilyenkor. Aztán jöhet a mosolyszünet, és az értetlenkedés.
Változik az igaz. Sokat szeretnék? Nem gondolom. A változás nem csak abban kell hogy bekövetkezzen,hogy próbál segíteni,hanem a másikkal való törödésben is . Biztos van aki azt gondolja nekem semmi nem elég. Én viszont azt gondolom,hogy az jó nekem,ami boldoggá tesz,amitől érzem fontos vagyok. Nem hétköznap elővehető beszélgetős,szabadidejét eltöltő ember,nő vagyok!!
Nem csak a munkában történő gondokat “van kivel megbeszélni” ember vagyok.
Ja hogy ez most nem tetszik?! Hát nekem sem. Megtanultam magamat szeretni és becsülni. Ha Te ezt nem tudod,így jártál😂😂😂

Kicsit szétszórt gondolatok 😂

“Megközelíteni egy másik embert nem csak az ölelés, de még egy őszinte beszélgetés szintjén is, amikor “őszintén kiadom magam”, veszélyes dolog. Kockázatos. Vajon mit kezd velem? És én mit kezdek vele? Beengedni magamba valakit – ez a szeretet. És ehhez le kell győzni (…) azt a félelmemet, amit lehet, hogy utólag igazol az élet, hogy nem kellett volna” Müller Péter.

Nos én most, nem mondom és írom azt,hogy nem kellett volna. Az előtte lévőkre mondhatnám,de nem teszem.
Miért?
Mert mindennek oka van. Azoknak is ami volt. Ez utóbbi más. Jobb volt,másabb volt. Segített.
Miben?
Hogy megtanuljam, hogy szép vagyok, hogy okos,hogy érdekes és nem utolsó sorban értékes.
Nem mellette, hanem most. Nem miatta,hanem magam miatt. Mert fontos lettem…..magamnak. Mert rájöttem,megfelelni is magamnak kell. Igaz kellett egy kis segítség és útmutatás,de mindez nélkülem nem ment volna.
Ma már nem nézem folyton a telefont, hívott vagy írt? Fent van,vagy nem?
Sokan tartják úgy,hogy ha fontos keres,ha nem akkor úgyse. De mint mindennek sok oldala van. Ennek is. Nem taglalom,mindenki másként értelmezi.
Lehet veszekedni azért,mert nem hív,nem ír, de lehet másként is.
Eltünsz mert nem vagyok fontos? Eltűnök,mert ne akkor keress ha gond van. Azt mondtam valakinek,nem úgy van hogy van valaki a hétköznapokra,és egy másik a hétvégére ,az ünnepekre.

A napokban sok furcsaság is történt. Hozzáteszem az elmúlt pár nap a meglepetések napja volt. Olyan embertől kaptam segítséget akitől nem gondoltam volna. Változik. Nem miattam. Azt hittem mindaz amit mondok,nem segít. Hát meglepődtem. Változik. Előnyére. Nem fogom élvezni a gyümölcsét,de ha mindez az Ő javát szolgálja,már volt értelme.😉

Ma a hitemet kell erősíteni. Látni egy jobb és szebb jövőt.
Mikor átléptünk a mai napba,elképzeltem és láttam amit oly nagyon szeretnék.
Hiszem hogy eljön ez az idő…..

“A kínai bölcsek azt mondják, hogy a várakozás hosszú időszakát nem türelmetlen körömrágással kell tölteni, hanem vidáman! Enni, inni s örülni az életnek addig is, míg valóra válik a vágyunk. Örömmel, derűvel, s laza lelki tartással (…). Majd jön, ha jönnie kell! ” /Müller Péter/

Mivel számomra a türelem gyakorlása is tanulás,így a fentiek pont ide vágnak.😊

Horoszkóp 😊

Horoszkópok. Ki hisz benne,ki nem. Azt olvastam,hogy csak az az igazi,a ránk vonatkozó,amit csak nekünk készítenek. Ehhez viszont nem elég azt tudni melyik év hányadik hónapjának napján születtünk,hanem a pontos idő is kell.
Nos a horoszkópból igazán mindenkinek azt kell/ kellene nézni ami épp rá vonatkozik.
Az elmúlt napokban olvastam én is a sajátomat. Nem egy oldalon,hanem több ilyen témával foglalkozó oldalon is. Egy dolog minden rám vonatkozó csillagjegynél ugyanaz volt. Változás,elengedés.
Sokan ilyenkor azt gondolják hogy az a párkapcsolatra vonatkozik. Sokat gondolkodtam és rájöttem, nem ez van a dolgok mögött. El kell engedni mindent ami visszahúz. De visszahúzó nem egy másik ember lehet,hanem mi saját magunk. Mi,mert nem engedjük el azt ami rossz. Rossz nem a társ,mert oly könnyű másban keresni a hibát. Pedig mi magunk is okai vagyunk az életünk úgy nevezett ellaposodásáért. Miért? Mert ragaszkodunk egy olyan megszokott sémához,ami nem visz előre. Mert nem akarjuk meglátni,mi az ami nem visz előre. Egy-egy beidegződés,megszokás nem szolgálja a javunkat. Mire gondolok?
Éveken keresztül elhittem,hogy minden baj forrása én vagyok,mert nem vagyok elég jó. Mindig meg akartam felelni,főleg a párkapcsolatokban. Az egyiknek anyakomplexusa volt, hát ilyen lettem. Fellázadtam. A másiknak 3 pillér kellett,de legfőképp egy új nő a feleség mellé,aki támogatja. Kellett hozzá pár év,mire kinyílt a szemem. Hazugságok a válásról, a családról,mindenről. Elhittem,mert el akartam hinni,mert függő voltam. Azt hittem nem való nekem az egyedüllét. Ma már nem ilyen vagyok,de még mindig ragaszkodtam a megszokott sémához. Adtam,adtam és adtam. A tárgyak csak másodlagosak. Adtam szeretetet,hűséget,bizalmat. Adtam segítséget,támaszt. De főleg sok sok szeretetet, olyat amilyet senki. Mert én úgy szerettem amilyen. Nem kértem változást,hisz aki szeret az kicsit idomul. A másikhoz, hisz adni is kell és kapni is. Aztán lecseréltek. Őszintén? Nehezen viseltem. Nem csináltam cirkuszt, nem hiszitem. Fájt, kegyetlenül. Aztán pihentem egyet. Volt időm gondolkodni,igaz inspirálást kaptam. Sokat, jó felé. Rájöttem, hogy okos,intelligens,értékes,érdekes szép nő vagyok. NŐ, csupa nagybetűvel. Kortalan, ez az anyai örökségem.
A változás és az elengedés azt jelenti számomra,hogy el kell engedni azt a fajta felfogást,amit eddig hordoztam magamban. Magamnak kell megfelelnem,magamat kell szeretnem,tisztelnem és becsülnöm. Minden csak ezután jöhet. Ettől változom is. Így beteljesedik a horoszkóp.
Ma azt vallom,aki szeret így szeret. Érzékenyek,értékesnek. Ma már nem egy szamár vagyok,aki jó lesz a ló helyett is. Nem egy pótlék,akit elő lehet venni,ha nincs más.
Nem,ma egy olyan NŐ vagyok,aki értékes és igenis értékelje ezt az,aki szeretné hogy vele legyek.
Így próbálom élni az életem. Akinek jó így,velem marad,akinek nem……😉😊

(Nincs cím)

Egy kis jó cselekedet. Sikerült ma rávenni,hogy ne aludja át az életét. Vegye észre azokat a pillanatokat,amelyek elhozzák a békét. Elküldtem egyet sétálni,hogy egy legyen a természettel. Mert minden évszaknak meg vannak a maga csodái. Sokan a tavaszt,az újjá születést,a nyarat a napsütést és a telet a havat,a havazás szépségét szeretik. Pedig az ősz színeiben páratlan szépségét máskor nem élvezhetjük. A fák koronája aranysárga,zöld,bordó és piros színei csak ilyenkor láthatók. Az elmúlás csodaszép színei. Ilyenkor más az erdő,az állatok is kicsit közelebb vannak. A béke és a nyugalom ideje ez,amikor elménknek a pihenést a magunkba szállást kell hogy engedjük. Ilyenkor végig gondolhatjuk mi az ami jó,mi az ami előre visz és mi az ami hátráltat. Mindezek mellett a az ősz illata sem elhanyagolható. Az avar, frissen szántott föld illata semmivel nem hasonlítható. Ilyenkor érdemes egy fa alá leülni,nekidőlni és nézni a természetet. A feltöltődés ideje ez.
Szóval kizavartam mindezeket élvezni. Jól tettem.
Aztán ott van Reki,aki hűséges,aki őt szereti azért aki és ami. Elzavartam hozzá. Mert elhanyagolta. Érdekes….élvezte. Nem az alvást,hanem az élet adta boldog pillanatokat. Azokat,amelyeket pénzzel megvenni nem lehet. Azokat,amelyeket ott és abban a pillanatban kell élvezni. És ha majd eljön a visszaemlékezés pillanata,lesz mire,mert voltak pillanatok.
Sokszor azt hiszik az emberek,hogy pénzzel minden megvehető. Nem így van. Nem vehetők meg azok az élmények,amelyket az adott pillanat ad. Nem vehető meg a szeretet,a tisztelet és a megbecsülés.
Nem vehető meg a barátok,az igaz barátok szeretete. Mindezek többet érnek a tárgyaknál,amelyekhez ragaszkodnak emberek 10 körömmel. Ezek nem tesznek boldoggá. A tárgyak nem. Az igaz emberek szeretete igen. Az emberek elfogadása igen. A kollégák tisztelete igen.
A munkahelyemen azt szoktam mondani,ide nem azért jövök be,hogy szeressenek. Ez így van. Azért tiszteljenek,amit teszek,a munkámért,a tudásomért,azért mert ezt kamatoztatni tudom.
Ha mindazt amit elmondok, tudja hasznosítani,megtettem a dolgom.
Ismerem őt jól,jobban mint bárki más.
Ha rajtam múlik,nem fogja átaludni a napokat többet. Elnéztem évekig,rosszul tettem. Nem hagyhatom hogy átaludja az életét.
Ha eljön az idő,mikor számvetést kell tenni az életünkről,mit fog mondani? Átaludtam? Nem tettem semmit annak érdekében hogy jobb legyek? Nem hagyom,mert kicsit fontos nekem. Kicsit.
Ha ezt hagyom,akkor mit mondok én majd? Hogy hagytam,pedig ott voltam? Elengedtem a kezét,pedig tudtam mi lesz?
Igaz,élétünk alakulásáért mi felelünk,a mi választásunk DE nem találtam volna magamra,ha nem kapok segítőkezet. Igaz az én választásom volt hogy elfogadom. De mi van azokkal akik felé nem nyújtjuk? Vagy tudjuk milyenek, tudjuk nekik több idő kell,és cserben hagyjuk. Tudom én más vagyok. Azt mondta valaki,hogy ritka. Lehet,mint minden ember. Hisz mindenki egyedi,ritka,nem másolható. Egyediként vagyunk kódolva. Én így. Van aki szeret annak aki és ami vagyok. És van aki nem. Ezzel nincs semmi gond. Hisz a világ nagy. Ki ebben hisz,ki abban. Van aki a pénz mágiájában,én a szeretet hatalmában. Ezért nem tudom elengedni bizonyos emberek kezét….mert tudom mi lenne. A magány,a szeretetlenség. Azt gondolom hogy ha valaki nem vétett olyant,ami megbocsáthatatlan,és itt a másik ember élete,becsülete,megalázása,kifosztása a saját javára és ehhez hasonlókra gondolok,akkor nem hiszem hogy ezt megérdemelné.
Szeretet nélkül,boldog pillanatok nélkül mit ér az élet….
Szeretem Müller Pétert,találtam Tőle két idézetet,ezzel fejezem be:

“Nemcsak magunknak, másoknak is élünk. És másoknak is teszünk mindent, hogy “látva lássanak”, és legyünk valakié. Mindent egy titkos összekötöttség miatt teszünk. Ezt a titkos összekötöttséget úgy hívják: szeretet.”

“Az a zene szól benned, amelyre hangolva vagy. És az igazi zene mindig szép és biztató és boldogító. Az már nem zene, ami nem dob fel, nem gyönyörködtet, nem tölt el örömmel, hogy élni – ha nehéz is, de – jó!”

Sosem fogom megérteni….

Nem is értem miért zaklatnak fel a dolgok. De azt sem,hogy mi a jó abban ha direkt,vagy lehet hogy nem direkt,de felzaklatnak.
Nem akarom megérteni a pasi gondolkodást. Majd talán egy új életben,de ebben biztos nem.
A világ legegyszerűbb dolga….a sértődés.
Ha elmondod az igazat,megsértődnek.
Ha olyan dolgot teszel ki a faladra, megsértődnek.
Ha az ismerőseid száma nő,megsértődnek.
Ha elmondod mit vársz,megsértődnek.
Ha elmondod mi nem tetszik,megsértődnek.
Komolyan,mint az óvodában. Jaj meghúzta a hajam,óvónéni,óvónéni bántották!
Csak az a helyzet,ez már nem az óvoda. Ha szeretnénk,hogy szeressenek,akkor ez sok mindennel együtt jár. Mert a világnak nem mi vagyunk a közepe. A magaménak igen. De van még rajtunk kívül 5 milliárd ember. Ebből kevesekkel találkozunk,de velük dolgunk van. Ki tanít,ki csak egy átfutó pillanat. Tanít…akit ugye lehet. Vannak emberek,akiknek hiába mondasz bármit. Ha nem vagy ott,nem fogod a kezét,akkor elfelejt mindent. Aztán jön majd,hogy minden rossz volt, hogy a Te hibád.
Nos eljött az életemben az a korszak,amire oly rég vágytam. Ma már tudom,nem én vagyok mindennek az oka. Ma már nem akarok mindenkinek megfelelni. Az életemben én vagyok az első. Ennyi idősen már megengedhetem magamnak.
Sőt,eddig is ezt kellett volna. Nem mások igényeit kielégíteni. Amikor az ember elgondolkodik,mit kapott rájön,hogy töredéket csak.
Emlékszem,hogy mikor megismerkedtünk,a legnagyobb bajban,Te megálltál az autóval hazafelé az út szélén és meghallgattál. Mindig érdekelt mi történt. Aztán túl kényelmes lett. Elfelejtődött,hogy vagyok én is. Mentek az évek és Te a nagy kényelemben elfelejtetted,hogy egy nőt szeretni,tisztelni és becsülni kell. Egy nőnek mondani kell,hogy szép, hogy egyedi és különleges. Mert Te ezt megkaptad. Miután találtál mást,bár nem hinném,érdekes módon rájőttem,hogy szép vagyok,értékes,érdekes. Tudok szívből nevetni, tudok szeretni még pedig azt a valakit,akinek nem kell megjátszania magát. Mert tudom szeretni az EMBER-t azért aki. Számomra az hogy milyen a külseje,nem igazán mérvadó. Igaz valahol számít, de még szerencse hogy nem mindenkinek ugyanaz tetszik. De a külsőségek nem minden. Lehet valaki szép,ha üres. Lehet valakinek nagy mellei,és akkor mi van? Én így vagyok tökéletes,ahogy vagyok.
Sértődés? Miért is? Mert kitettem valamit,ami nagyon igaz!
Mindenkire igaz. Igérgetünk,azért hogy ne tartsuk be.
Nekem is van ládám. Nem egy,több. Tele olyan ígéretekkel amit kaptam, nem csak Tőled.
Én mindig próbálom betartani,csak olyat ígérek,amiről tudom,gondolom hogy be tudom tartani.
Aki ezért megsértődött, hát tegye. Majd megnyugszik….
De az élet megy tovább,eldöntheti bárki, velem vagy nélkülem. A választás szabadsága ott van.

A hét margójára

A héten halottak napja lesz. Jelzem az írás elején,hogy ez nem a megszokott emlékezés lesz,sőt,tehát akinek az elveivel,hítével ellenkezik ne olvassa tovább.
Számomra ez a nap nem másabb a többinél. Az hogy ha a beosztásokban úgy hozza dolgozom, akkor sem esek kétségbe.
Számomra nem jelent semmit se.
Nem fogok ezrekért koszorút és virágcsokrot rendelni. Nem fogok egy kőnél ott állni. Lehet rám dobálni az előző mondatokért bármit.
Elmondom mit is láttam ilyenkor a temetőben.
Embereknek ha nem jut ételre,akkor is megveszik a drága virágot és koszorút csak mert ez a társadalom elvárása. A temetőbe csak külön engedéllyel lehet bemenni autóval. Igen megteszik,de az aki egy sírnál ott tud álldogáló akár egy órát vagy annál többet,az oda is tud gyalogolni. Aztán meg elnéztem sokszor egy egy sírnál az embereket. Olyan mintha összegyűltek volna egy találkozóra,ahol nem az emlékezés a fontos, hanem a ” hogy vagy,jaj képzeld az xy elvált” és a többi. Arról már ne is beszéljünk,akik érdekes módon ilyenkor ráérnek,találkoznak a család többi tagjával,de ha szükség van rá sehol sincsenek, még a szeretet ünnepén sem,mint hallani.
Azt vallom,hogy senki nem hal meg,míg emlékezünk. Nem halottak napján,hanem a hétköznapokban. Amíg a gondolatainkban ott van, amíg van egy egy olyan pillanat,amikor eszünkbe jut egy egy gesztusról, amikor kicsit déja vu érzés van.
Továbbá azt vallom,hogy az élőket kell szeretni,tisztelni és becsülni. A halottakat nem szerethetjük,hisz nincs miért. Írtam nem fog tetszeni.
Egy embernek akkor kell mindent megadni amikor él,nem akkor mikor már nincs köztünk.
Nem a sirra kell virágot vinni, hanem akkor kellett volna mikor születésnapja volt, amikor névnapja. Nem akkor kell tisztelni a szüleiket mikor már nincsenek, hanem akkor mikor éltek. Akkor kellett volna segíteni,mikor nem tudták felkelni,mikor nem tudták enni,mikor nem tudták ellátni magukat….akkor. Nem messziről szeretni,de ellátni nem, és nem most kell a virágokat kivinni a temetőbe.
Azt mondták sok minden van eltemetve és lerakódva a lelkembe. Egyetlen ember van,aki tudja mi van bennem. Sokszor kegyetlenül fáj az igazság,de tudom szeret. Azt hiszem eljött az a pillanat,amikor mindent meg kell bocsátani a szüleimnek. Valahol biztos hogy szerettek. Az apám biztosan,még akkor is ha sokszor megbántott,de mint tegnap igazat kellett adnom,abban a közegben nőtt fel,ahol ez volt az elvárás. Szegény édesanyám azt gondolom,azért volt időnként velem olyan,amilyen, mert előtte volt az aki miatt feladta élete nagy szerelmét. Ezt csak pár éve tudom. Pedig ahogy mennek az évek elő képmása lettem. Csodaszép nő volt fiatalon, senki meg nem mondta volna a korát mikor elérte Őt az öregség. A szüleim kemények voltak,de felneveltek négy gyereket tisztességesen. Apám dolgozott még munka mellett. Igaz nem volt autónk, de két évente mentünk nyaralni két hétre. Abban az időben így visszagondolva, és mint tegnap kapott kis löket után, nem volt más lehetőség. Anyámnak fel kellett adnia élete nagy szerelmét. Abban az időben nem volt egyszerű a válás. Főleg ha valaki olyan helyen dolgozott. A fáma szerint sok választás nem volt akkoriban ha valaki teherbe esett. És hát az édesapám. Az ő szülei se ilyen menyről álmodtak. Módos menyecskét szerettek volna,az esély is meg volt rá hisz apám jóképű fiatalember volt. Így elindulni egy közös úton nehéz lehetett,de megtették.
Apám szeretett,soha nem mondta,de amikor meghalt, a temetésen a legjobb barátai elmondták,hogy apám mindig azt mondta, egyetlen gyerekével se tudott volna együtt élni,csak velem. Apám szigorú volt a fiammal. Velük éltünk. De ma már tudom,hogy jót akart. Nem mindig úgy sültek el a dolgok,ahogy szerette volna. Ő egy más világot képviselt, mégis az ami érték volt benne átadta a fiamnak. A munkaszeretetét, a tiszteletet mindenkinek.
Amikor lebetegedtek, a gyerekeim sosem mondták hogy nem segítenek. Természetes volt.
Ma olvastam Müller Pétertő az alábbiakat:

NINCS HALÁL. És nincsenek HALOTTAINK. Mindenki él, csak nem itt, hanem ott. Tovább ment. Átköltözött. Akit szeretsz, az VAN. Szándékosan nem azt mondom, hogy akit „szerettél” – mert a szeretet nem múlik el soha. Gondolj rá, idézd meg magadban a lényét – s ő is azt teszi majd, mert ha valóban szeretitek egymást, összeköt benneteket az Aranyfonál.

Nos számomra a szeretet amit irántuk érzek most érett be. Ma már meg tudom bocsátani azt,amit akkor és azóta is úgy gondoltam vétettek ellenem. Sikeres ember lettem. Olyan munkám van,amit szeretek csinálni, ki tudja,ha más lett volna akkor is bennem volna e a hit a munkám iránt. Lehet nem emberéleteket mentek, nem tanitom a jövő generációját,de amit eddig csináltam azt szivvel- lélekkel tettem. Kell e ennél több? A siker ismérve nem az,hogy milyen pozíciót töltök be, hanem az ha elismerik azt hogy amit teszek azt a tudásom legjavával teszem. Hogy amit csinálok ahhoz érték. Számomra ez a siker a munkában.
Az életben a sikert mindennap látom. Reggel,délben este. Hétköznap és ünnep nap. Ott a két fiam. Ők a siker a magánéletben. Bűszke vagyok hogy az anyjuk lehetek. És ha megértem talán egyszer nagymama is leszek még.

A kicsit hosszúra nyúlt bejegyzést szintén Müller Péter szavaival tehetném be:

A lélek világában nincs elmúlás, így öregség sincs. Fiatalok ők. Ahogy lelked mélyén te is fiatal vagy. Akkor is, ha a tükör nem ezt mutatja. A rózsa csak a kibomlott Rózsa – a hervadó már nem az. Halottak napja nincs, csak Szeretet napja van, amikor a földön élők az eltávozottakra, az eltávozottak pedig ránk, földön élőkre gondolnak. És azt gondolják rólunk: „Szegénykék, nekik még nagyon nehéz!”
“Kedvesem! Közöttünk vannak! Csak ez az ostoba, mai, beszűkült ‘racionális’ kor hiszi, hogy a halállal minden megszűnik. Nem igaz! A lélek végtelen úton jár,
s a halállal nem hal meg. Él, csak nem abban a komor érzékvilágban, ahol még te élsz.”