Feladom…

Van az a pont,amikor vége, amikor feladom. Lehet jókora büntetést kapok érte a következő életemben, de inkább vezeklek. Egyszerűen nem bírom tovább. Elutazom. Itt hagyok mindent. Egyszerűen ennyi volt.
A reményeim összetörtek, elpukkadtak mint a szappanbuborékok. Magányos maradok. Többet, soha többet nem próbálkozom. Nekem nem való a társas élet. Nekem ezen a világon nem lesz társam. Senkim nem lesz soha többet. SENKI!!!!
A csigaház most még masszívabb mint bármikor. Senki ide a lábát tőbbet be nem teszi. Ennyi volt.
A szeretet megmarad azoknak akik mellettem voltak és vannak. Nincsenek sokan,kevesen és még kevesebben lesznek.
Engem többet nem csap be senki. Nem kell a társ szeretete. Nem kell a fájdalom. Szenvedtem épp eleget!
Ígéretek,ígéret is marad. Tele vele a padlás. Ma már nem vagyok kíváncsi kiben mi dúl,kinek a lelkében milyen háború lakozik. Nagyon szerettem, de nem bírom tovább. Az egyoldalú szeretet csak egy ideig müködik. Ha nem táplálja semmi kiürül,mint minden más, amit nem gondoznak és védelmeznek.
Hát ez sem kellett…..
Feladom…nekem semmilyen társ és partner nem kell. Inkább bünhődök.
Sajnálom…..nagyon sajnálom…..de ennyi volt……és igen haragszom….Rád is,mert bántottál…és magamra, mert hittem Neked és hittem a jövőben, ami nekem nincs. Megölted a lelkem ……de engem nem sikerült…..mert van élet utánad…..és számodra nem biztos hogy van élet utánam. Elvesztetted az egyetlen embert,aki EMBER-nek tekintett. Aki úgy szeretett ahogy vagy.
De ez a Te választásod volt.
Nekem a magány jutott…de van és lesz életem utánad….igaz életem végéig szeretni foglak,de Te ezt sosem fogod érezni többet.
Sajnálom……..

(Nincs cím)

Előjött újra egy régi régi álom.
Sok évet dolgoztam egy helyen. Ma már csak romos épületek vannak a helyén.
Álmomban itt kóborlok.
Tudom az utat, hisz oly sokszor bejártam, mēgis mindig eltévedtek. Olyan helyre jutok ami a valóságban sosem volt. Ha belépek a hely oly ismerős, mégis mikor elindulok sötétség vesz körül. Nem félek, de olyannyira fázom, hogy a valóságban jéghideg lesznek a kezeim és a lábaim. Annyira fázom a hidegtôl, hogy vacognak a fogaim. Semmi nem tud felmelegíteni. Közben kóborlok sötétben és a ködben. Soha nem félek hogy eltévedek. Ám mégis a sok ismerős fal és út ismeretlen. A hely ahová tartok az számomra biztonságot ad. Mégsem találom, hiába tudom az utat. Minden alkalommal valahova máshova lyukadok ki. Sosem találom meg….hiába …sosem….
És ekkor fázva,vacogva…. hideg végtagokkal ébredek…..olyan nehéz felmelegedni….

(Nincs cím)

Minden nap új remény és mindennap a remények összeomlása.
Meddig még?
Azt mondják a szeretetért nem várunk semmit. Ez így is van. De a szeretetet táplálni kell. Szeretettel. Elég annyi hogy szeretlek, vagy hogy hiányzol, és igen…az hogy tökéletes vagy…nekem. Ha mindezeket a visszajelzéseket nem kapjuk meg, akkor egyszer csak azt vesszük észre, hogy fáj…nagyon fáj. A lelkünk miatt a testünk, ilyenkor azt érezzük minek is vagyunk. Gondolkodunk,hogy feladjuk, hogy kilépünk. De ez csak az első gondolatok. A fájdalom és a keserűség hozza. Ott tartunk hogy elmegy az étvágy, nem akarunk enni és inni…de van egy igéretünk. Olyan valakinek,aki fontos az életünkben. Az ígéret számomra a minden a szereteten kívül. Oly sokan ígérgetnek, ígérgettek. Tele a padlás velük. Én szeretem betartani. Ezért kénytelen vagyok enni és inni, pedig egyetlen porcikám se kívánja.
A következő gondolat újra a remény. Reggel olvastam valamit, láttam valamit,aki most újra reménnyel tölti el a szívemet. Aztán eszembe jut megint, hogy rongynak érzem magamat,ezt éreztetik. Ha kell előkapha, ha kell eldobja.
És újra végig gondolom. Ha kilépek, akkor az végleges, akkor kire támaszkodik? Egyedül marad,mert senkinek nem kell. Mert velem boldog. Csak ezért látja magát másnak. Pedig a múltkor meglepődtem. Nem azt a boldog embert láttam viszont 4 hét múlva, mint aki kilépett akkor az ajtón. Láttam az egyedüllétet. Tudom sose ismerné el, és tagadná. De én túl jól ismerem. Ma újra nem önmaga volt. Ma nem figyelt rám. A kényszerből kimondott szeretlek nem az ami táplálná a lelkem. Ragaszkodik és nem akar elengedni, mégis bánt. De ne sírjak,….. hát ki Ő hogy megszabja a könnyeimet amit Ő okozott?
Fogalmam nincs mit tegyek…..de egy vigaszom van….a démonokkal meg tudok küzdeni, de ehhez türelem kell…és sok sok szeretet……..

(Nincs cím)

A türelem nem a legnagyobb erősségem, ezen a téren sok sok tanulni valóm akad. Mindennap kérem a segitőimet, hogy hadd tanulhassak és segitsenek ennek megtanulásában. Minden igyekezetemmel azon vagyok hogy a türelemet gyakorolni tudjam. Nem mindig megy. Nem mindig sikerül a vicces oldalát felfognom a dolgoknak, amik körülöttem zajlanak.
Azt hittem egyhangúan telnek majd napjaim, de ilyen mértékű zajlásra nem számitottam.
Semmi nem egyszerű és semmi nem fehér vagy fekete.
Az egyetlen dolog, ami tartja bennem a lelket, hogy ugy érzem van jövője annak ami a cél. A cél nem anyagi és nem tárgyi. A cél a saját boldogságom és ezáltal a másiknak adott mérhetetlen szeretet. Hiszem, hogy a szeretet gyógyit, hiszem hogy a szeretet legyőzi a gonoszt és a rosszat. Igy a türelem mellé sok szeretet is kell, igy azt is kérek. Amikor azt érzem, hogy mindebben kapom a segitséget, megköszönöm, mert tudom még mindig van mit tanulnom.
Tudom van valaki, akinek nagy szüksége van rám, pedig időnként megbánt. Tudom hogy nem akar, ilyenkor nem gondolja végig mit mond és cselekszik. Ilyenkor kell a türelem és a szeretet. Mind a kettőre nagy szüksége van. Időnként azt mondja nagyobb a szivem mint bárkié. Ilyenkor elgondolkodom, milyen emberekkel is találkozhatott. Aztán rájövök, hogy mindennek oka van. Annak is amin átment, annak is ami velem történt, annak is hogy egymást keresztezték útjaink.
Neki arra van szüksége hogy rajtam keresztül ismerje meg önmagát, hogy tudja értékes és ha időnként gondok is vannak, azok legyőzhetők. Nekem ez jó tanulásnak a türelemről. Mert ha szeretek valakit, azt ugy ahogy van.
Az életben mindig vannak nehézségek, amelyek azért jönnek, hogy megerősitsenek. Egyetlen párkapcsolat sem zökkenőmentes. Ezt neki is meg kell tanulnia. Azért mert másként látunk dolgokat, még nem azt jelenti, hogy ha baj van, ne fognánk egymás kezét. Ezt viszont neki kell megtanulni.
Én arról vagyok hires, hogy nem adok fel semmit. Igaz vannak pillanatok, mikor azt érzem nem birom tovább, de van aki ilyenkor tartja bennem a lelket, megerősít abban hogy a helyes úton járok.
Nem is tudom kire ütöttem ebben. Biztos magamra.
De türelmesnek kell lennem, mert csak igy segithetek azon, akit szeretek……

Facebook, ahol tökéletes mindenki…vagy nem

Nos azzal kezdeném, hogy tökéletes vagyok. Igen magamnak. Van megannyi hibám, de mivel ezt tudom igy ez még tökéletessebbé tesz.
De nem a facebook nevű közösségi oldalon.
Aki ismer, tudja nem igazán teszek fel magamról képet. Ennek oka van, de nem az hogy nem felelnék meg.
Akinek van ilyen oldala, az tudja, hogy időnként megjelennek ismeretlenek, akiket feldob jelölésre. Ha olyen hangulatom van megnézem ki is az, honnan kellene ismernem, kivel vagyunk közös ismerősök.
Na itt kezdődnek az én kis problémáim.
Na kezdjük ott, hogy egyesek ugy ismerősei a másiknak, hogy sose látta, nem beszélt vele.
A másik a fotók.
Hát nem tudom. Vannak az én ismerőseim közt olyanok akik tényleg szépek, sőt fotogének. Ha feltesznek egy egy fotót ott felvállalják önmagukat.
De….
Az ilyen kalandozásaim során rengeteg olyan fotóval találkozom, amin lehet látni a pózolást, a magamutogatást, amelynek két célja van. Egy, a rengeteg like, az ismerősök, jelen esetben a pasik száma. Kettő, nincs megfelelő társ ( esetleg ha van az nem elég) illetve a társkereső portálokon való jobb eladhatóság. Az hogy az illetőnek a valóságban semmi köze a képen jól mutató hölgyhöz, az már más dolog. A kép valóban róla készült, de a neten található ezerféle photoshoppal úgy lehet babrálni egy egy képpel, ahogy kedvünk tartja. És a férfiak bedőlnek, főleg ha a külsőségre buknak.
Van egy rossz hírem, ez a nőkre épp úgy vonatkozik.
Volt egy ismerkedős korszak az életemben. Sok portálon fent voltam, volt amire évekkel korábban regisztráltam, akkor még közösségi portálként működve, mire visszatértem mér ismerkedés folyt ezerrel.
Nos egy pár esetet elmesélnék, tanulságul arra, nem minden az aminek látszik.
A fentebb említett közösségi, majd ismerkedős portálon összeakadtam jó pár emberrel, igen főleg pasival.
Nos igaz akkor még barna voltam, de előszeretettel játszottam el akkor is a butuskát. Rá is haraptak ezerrel.
Az hogy egy ilyen portálon rengeteg a csaló, arra itt jöttem rá.
Keresett engem az amerikai hadsereg állítólagos orvosától, a tábornokokon keresztül az őrjáratát végző katonáig mindenki. Ezek aztán állítólag a világ minden táján voltak katonák. Az egyik Afganisztánban, a másik Afrikában. Az orvos például volt Irakban, de megjárta Afrikát is. Aztán volt olyan aki mérnök volt és épp az Óceán közepén jutott eszébe ismerkedni.
Akik ismernek, tudják egyetlen nyelvet ismerek és beszélek ez a magyar. Van amit megértek a németből és az angolból, de nem ismerem a nyelvet, nem beszélek egyiken se. A Google az én barátom, tehát ahhoz fordultam és fordítottam oda és vissza.
Ezek a pasik mind mind egytől egyik jóképűek voltak, egyedülálló apukák, akik társat keresnek.
De honnan tudhatták mit akarok én? Nos egyszerű, csak azok az emberek ismerkednek így akik szeretetre és törődésre vágynak.
Nos miután én nem vagyok buta az első pár nap után kibukott a szög a zsákból. Ezek a pasik csak pénzt akartak, mert csak igy tudják biztosítani a jövőt velünk. Jó vicc, de mégis csak szomorú az egész.
A legkitartóbb az állítólagos angol orvos volt. Kitartó utánjárás után találtam egy külföldi oldalt, segített a fordító az oldalon talált szöveg olvasása közben, ahol megtaláltam mindenkit. Az angol orvost is. Hölgyeim, egy sem úgy néz ki mint a képeken!
Uraim, szeretném meglepni Önöket, nagyon sok szép és csinos, dús keblű nő fotója volt fent, akiknek semmi köze a valósághoz.
De hogy a magyar társkereső oldalakon maradjunk, itt van ám minden mi szem szájnak ingere.
Találkoztam párral, hát nem mondom, van a pasiknak egy jó adag önértékelési zavaruk.Volt aki nem jött be, és kishiján megerőszakolt, még jó hogy az eszem a helyén van, gy megúsztam.Aztán van aki irt csodásakat, de aztán mikor találkoztunk két összefüggő mondatot nem tudott kimondani. És van a kedvencem. Vele megegyeztünk akkoriban hogy nem jövünk be egymásnak, de nem volt olyan nap, amikor épp várt a soros nőre, ne írt volna, mert az én ironiámra volt szüksége.Nem voltam kíméletes vele. De ez mind a múlt, ma csak egy valaki van akivel közös dolgom van.
Mindezt azért írtam meg, mert a külső az egy elhanyagolható tény, főleg a facebook nevű portálon.
Ha valaki venné is a fáradtságot kicsit átnézni a régi képeket, vagy csak azokat ahol az állítólagos barátokkal van lefényképezve, hát nem tudom lenne e ennyi rajongó.
Sajnos tapasztalataim alapján, lehet mindig ilyen pasikat fogok ki, az életembe lépő pasiknak a külső számít. Nem vagyok büszke rá, de volt olyan pasi akinek tudtam a jelszavát és a döbbenet kerülgetett amikor szembesültem a dolgaikkal.
Ők úgy jártak mint az egyszeri ismerősöm, aki elfelejtette kitörölni az előzményeket a gépéből, az oldalakon bent maradt, a hölgy pedig akivel együtt élt, rátalált mindenre. Eljegyzés lett az ára, bár megnősülni nem akar.
Visszatérve a facebook nevű portálra, arról pedig nem is írtam, hányan vannak fent kamu névvel, fotóval és kapcsolatokkal. Hány olyan nőnek nevezett valaki van fent, aki úgy növeli rajongói számát, hogy meztelen fotókkal bombázza a pasikat.
Igaz normális pasi az ilyet észre sem veszi. A hangsúly a normális pasin van, mert vannak akiknek a magyar anyanyelv olyan mértékű antiszociális kifejezést tudnak a szájába adni, hogy időnként megdöbbenek.
Nos lehet kérdezni ennyi negatívum után miért is vagyok fent a közösségi oldalon.
Hát van néhány okom:
1. vannak normális emberek, elég sokan, akiket csak igy találok meg.
2. nincs tévém, igy legalább okosabb maradok, innen előbb tudok meg mindent, mint máshol
3 van humorérzékem és jókat tudok vigyorogni ennyi tökéletes emberen
4 azért még sok jó ember van
5 fogalmam sincs 🙂

Féltem….

Nagyon féltem. Sosem vallom be ha félek,mert azt látom hogy aki kimutatja félelmeit élnek is vele/ellene.
Szóval féltem. Úgy éreztem ez a sors keze. Baleset. Na nem vele, de úgy volt nem ér ide. Az természetes hogy valaki segít ilyenkor, ezzel nincs is baj,sőt. Számomra azzal lett volna ha nem jön. Az igazat megvallva nagyon bepörögtem. Tudtam hogy ha ma nem, akkor elvesztem a csatát. Soha ilyen alkalom nem lesz. De a sors másképp akarta. Jött, látott és győztünk.
Minden úgy lett, ahogy szerettem volna.
De van árnyoldalai is. Hisz azt tudhatjuk, hogy nem minden jó és mindennek ára van. A gond nem velem és velünk van, de azt hiszem a szeretet mindenen segít. Csak úgy lehet mindent átvészelni ha van aki ott van, aki segít, aki fogja a kezed és el nem engedi és aki szeret úgy ahogy vagy.
Azt hiszem nagy próba elé fogok állni. De ismerve magamat, nem fogok meghátrálni, sőt erőt merítek. Mert a szeretet erőt ad. Egyszer azt mondtam sosem voltam szerelmes és ez így igaz. Kergettem egy álmot, valakihez tartozni akartam és ezért olyan dolgokra voltam képes, amit ma már nem tudok hova tenni. Olyan dolgokat gondoltam természetesnek, amit ma már látom ,csak a valakihez tartozás érzése engedte. De a szabadság utáni belső vágy mindig segített a tudtomon kívül. Soha egyetlen esetben sem fogtam ezt fel, de ma már érzem , hogy ez így volt. A szabadság szó és érzés számomra nem azt jelenti, hogy azt teszem amit akarok és nem vonatkoznak rám szabályok. Vonatkoznak, de ezek nem olyanok amik korlátoznának. Azért mert valakit szeretek, azért még szabad vagyok. Azért mert jelenleg egyedül élek, még szerethetek és a hűséges biztos tudatában, úgy hogy a másik is biztos bennem, szabad vagyok. Az együttélés nem a szabadság korlátozása. Oly sok kapcsolat van, ahol együtt élnek, szeretik egymást, fogják egymás kezét el nem engedve, mégis meg maradt a szabadság. Én valamit megtanultam a régi életemből. Élhetek valakivel, nagy magányosságban. Élhetek valakivel korlátok közt, ami visszafogott, meggátolja, visszahúz az ingoványba. De élhetek úgy is, hogy egyedül élek de nem vagyok magányos. Ma már lassan 4 év után gondolkodom, hogy időnként, néha napján jó lenne úgy felébredni az éjszaka közepén, hogy szuszog mellettem az a bizonyos másik. Hogy reggel nem egyedül kelsz. Néha napján jó lenne valakihez csak odabújni egy ölelésért, mert azt olvastam, egy ölelés hatalmas boldogság hormont szabadít fel. De ma már tudom, hogy nem minden áron.
Akit szeretek, talán eljut arra a pontra mikor ezt megérti. Ilyen emberrel mint Ő, nem találkoztam. Illetve igen, de ez nagyon- nagyon régen volt. Egy másik világban, egy előzőben.
Az hogy ilyen emberrel még nem találkoztam, mini Ő, ez nem csak pozitív dolgokat jelent. Heteken keresztül szenvedtem miatta. Úgy éreztem összecsapnak a hullámok a fejem felett. Enni és inni sem tudtam miatta. Úgy éreztem időnként, hogy feladom, a bennem lévő szeretet, a tanitóm támogatása nélkül megtettem volna, de az a valami, ami segít és Őt mindenki hite szerint másnak nevezi, utat mutatott. Meg kellett tanulnom türelmesnek lenni. Meg kellett tanulnom hogy másnak épp oly nagy szüksége van arra hogy elmondjuk neki mennyire szeretjük, mint nekünk arra hogy ezt elmondják. Hogy el kell engednünk a múltat és ezt úgy tehetjük meg, ha a másiknak elmondjuk miért lettünk tüskések. Hogy sosem szabad kinevetni a másikat ha azt mondja szeret, mert egy rossz pillanatban nekünk épp oly rosszul esik, mint neki. De a tanulás egy folyamat. Sok akadályt kell legyőzni míg rájössz mi a célja. Az akadályok nem azért kerülnek az utunkba, hogy meghátráljunk. Azért kerülnek hogy tanuljunk és erősek legyünk. Egyszer azt mondta nekem az úgynevezett erősebb nemből valaki, hogy a tizedénél amin keresztül mentem feladta volna. Én sosem adom fel. Igaz ehhez időnként kell valaki akire támaszkodhatunk. A tanácsaira, az útmutatásaira. Rámutat mit hibáztam és ez jó.

Kedves Tanítóm! Köszönőm hogy vagy nekem, köszönöm hogy utat mutatsz, hogy segitesz.

Aztán ma volt egy pillanat mikor eszembe jutott a tanítóm egy bölcs mondása:
Sosem élvezem és élveztem az adott pillanatot, az adott percben a boldogságot, mert mindig tovább gondolom.
Ma elhangzott a szeretett férfitól hogy állandóan agyalok.
Ez a két mondat nagyon hasonlít egymásra, oly annyira hogy meg kell tanulnom másképp látni ezt is.
Hát megpróbálom kiélvezni a boldogság pillanatait. Nagyon nehéz lesz megállni hogy ne azon gondolkozzam mi lesz aztán.
De ma olyan boldog voltam, hogy ezek a pillanatokat tényleg érdemes megélni. Ma eljött a Ferim és a Bélát otthon hagyta. Azt pedig neki is tudnia kell, hogy Ferenc,Feri,Ferim vagy Béla nos Ők egyek, mint mi ,csak mi nem hívjuk külön Őket, számomra fontosak. Mert én azt a Ferimet szeretem, becsülöm és tisztelem akihez ezek hozzátartoznak. Mint ahogy időnként velem is nehéz.
Nos inkább nem agyalok tovább…élvezem a boldogság perceit.

Ferenc napra kicsit másként

Ferenc névnap van…..és ez ma elhozta szívembe a bánatot és újra hullanak a könnyen.
Ferenc….Feri…..Ferim
Egy éjszakát szántam arra, hogy olyat kapjon, amit mástól sosem, ami egyedi, csak neki szól.
Hát kellett nekem ez.
Készítettem két videót, egyiket a nyilvánosságnak, a másikat csak neki.
Kinevetett….és padlõt fogtam.
A képek tetszenek. Kiírta ilyen vagyok.
Hát nem ilyen. Csak nekem, mert a szívem ezt látja. A szememen keresztül a videóval megjelenített képek csak azt mutatják nekem milyen.
El kellene jutni odáig, hogy meglássa, csak annak vagyunk szépek és vonzók akik szeretnék. Ezek az emberek a szívükön keresztül látják a másikat.
A videókon a képeken Őt úgy mutatom be, ahogy én látom. Amikor örül, amikor nevét, amikor boldog.
De ezek csak pillanat képek, amiket én kaptam, én láttam vagy én készítettem.
Ezeken a képeken nem a valódi ember van. Ez is egy arca, de nem mutatom meg, amikor mogorva, mikor kialvatlan, mikor fáradt, amikor dühös, amikor ingerült. Nem mutatom meg a fájdalmat, azt sem amit érez és azt sem amit időnként okoz. Nem mutatom meg mikor maga alatt van, nem mutatom meg…mikor nem Ferim, hanem Ferenc vagy Béla. Ezek mind egy ember arca. De aki szeret, az akkor is szeret mikor nem vagy tökéletes formában.
Nem egy jókępű pasi, de nekem a legvonzóbb.
És ez sokunkkal így van. Akit szeretünk más szemmel látjuk, mint a többiek.
Mi a szívünkkel.
Kedves Ferenc,Feri,Ferim.
Kívánok boldog névnapot!
Te addig látod magad tökéletesnek, míg én annak látlak.😓……

Évike

(Nincs cím)

Megosztom a gondolataimat. Meghívtam pár embert az oldalra, van aki meg is osztja amit írogatok. De van aki csak a képeket nézegeti. Ilyen az amikor a külsőségeket látja és nem a tartalmat. Mert csak a külső számít….neki. Nem vagyunk egyformák és ez nagyon jó dolog. Milyen is lenne a világ, ha mindenki szép lenne, hogy csak a külsőségeknél maradjunk. A világot nem a szépség vitte előrébb, hanem azok az emberek akikben belül sok szépség, tudás volt. A külső szépség múlandó. Az ember öregszik és ritka az az ember akin nem látszik az idő múlása,akin nem látszik mindaz amit élete során megélt. Jót, rosszat. Mert nincs olyan ember akivel élete során ne történt volna olyan, ami nyomot hagyott. A belső szépség nem fakul. A tudás bölcsebbé tesz. De az olyan emberek, akiknek a külsőségek számítanak, sosem lesznek boldogok. Mert mindig azt fogják hajszolni, amit hosszútávon nem fognak elérni. A belső szépség fakadhat a tudásból, önmagunk szeretetéből, a bennünk lakozó jóból. Nincs csúnya ember, csak csúnya lélek, mert lehet hogy az a másik nem szép a mi szemünknek, de van benne sok jó, és lehet a másik vonzó és szép ha üres és gonosz. Az, hogy ki számunkra szép azt mindig mi döntjük el. Nem a szemünk hanem a szívünk. Valaki nem attól lesz jobb, hogy a legújabb trend szerint öltözik, hanem a kisugárzásától. Engem úgy ismernek sokan, hogy nagyszájú és kötözködő vagyok. Ma már rakok rá egy lapáttal. Aki nem ismer az elhiszi, ha azt mondom “szőke vagyok kívül belül”. Bocsánatot kérek azoktól akiket ezért megbántanék, de az emberek sztereotípiákon keresztül néznek minket. Ismerek nagyon okos szőke hajú hölgyet. Nos visszatérve a “szőkére”. El is hiszik, mindaddig amíg nem szembesülnek a másik, okosabb énemmel. Lehet hogy ez becsapásnak számít, de az olyan emberek akik azt nézik hogy milyen vagyok kívülről, megérdemlik. Nem vagyok egy szépségkirálynő, de ki néz ki úgy? A férfiak sem mind adoniszok, mégis elfogadjuk olyannak őket, amilyenek. Szóval szép vagyok….szerintem. Igaz nem hibátlan az alakom, van rajtam pár kiló felesleg, de akkor is ez vagyok én. Mert így vagyok egyedi, különleges és tökéletes. Ha valaki nem ezt látja, mert nem azt nézi, mi lakik a szívemben és a lelkembe, akkor annak semmi keresnivalója az életemben. Minden lényt a Teremtő, mindegy ki hogy hívja hite szerint, úgy alkotott meg, hogy úgy tökéletes ahogy van. Hibákkal és jó dolgainkkal együtt. Hibáink javítása tanulható. Hisz egész életünk tanulás és útkeresés. Minden lélek feladattal jött a világra. Van aki tanít és van aki tanul. Na ez utóbbit felejtik el sokan. Az útkeresés tanulás. De ha csak a felszínt látjuk, akkor semmit nem tanulunk……és tanultunk előző életünk során.
De van remény……egyszer….majd…..a következőben.

(Nincs cím)

Az a bizonyos hócipőm tele van.
Kérdem én, hogy az hol van megirva, hogy mindig nekem kell engedni.
Oké megértem és elfogadom hogy türelem kell hozzá, de nem ugy hogy azt érzem nézi hol a határ.
Pár hete az volt a gondja hogy leraktam a telefont. Ma fel sem veszi ha én hivom. Most találjam ki hogy megismertem valakit?
Hát nem, engem nem ilyen fából faragrak. Én nem okozok fájdalmat annak akit szeretek. Nem találok ki esti mesét. De igenis dühös vagyok, mert nem bohócnak szerződtem egy cirkuszba. Ez az életem. Tegnap még közös világról beszélt. Ma meg magasról tesz az érzésekre.
Ha rólam van szó az igéretek tárháza van. Nem aludt, oly annyira nem hogy elaludt épphogy beért.
Tudom nincs akire számitson, de ez nem azt jelenti, hogy akire lehet azt eldobjuk, aztán majd előveszem ha kell. Nem rongy vagyok, hanem élő érző emberi lény. Aki ha szeret azt teljesen teszi. Nem csak akkor ha minden szép és jó, hanem amikor nem megy a szekér, amikor gond van akkor is ott vagyok.
Nagyon dühös lettem. Ha nem sajnálnék bármit is, a földhöz vagy a falhoz vágnám. De bármilyen dühös is vagyok, soha ilyet nem tettem és teszek. Vagyok annyira ura az érzéseimnek.
Az elmúlt időszakban vannak amik jól mennek.
Azok az emberek akik kiforgattak mindenemből, megjegyzem egyik iránt sem érzek bosszút, haragot, csak ami jár az jár alapon, a türelem meghozza gyümölcsét.
Hiába próbálja az egyik ugy játszani hogy nem emlékszik semmire, a türelmem nekem hozott győzelmet. De még számára nincs itt a vége. Én sok apró kis törlesztéssel is elégedett vagyok.
A másiknak is közeleg az ideje. A paragrafusok nem ismerete, illetve a dicsekvés olyan tudással ami nincs, nos ennek is eljön a maga jutalma.
Tehát vannak jó dolgok is.
Amugy azt mondta a tanitóm: A velem most történő magánéleti dolgok, azt jelentik, hogy most mással kell foglalkoznom.Mondjuk azzal ami most engem tesz anyagi téren kicsit, picit gazdagabbá? Ez az utóbbi szó nem calós.
Gazdagabbá azok a családtagok, barátok, emberek tesznek, akik szeretnek és akiket szeretünk.

(Nincs cím)

Ma már ugy hiszem képes vagyok elengedni.
Rájöttem csak akkor vagyok fontos ha baj van. Ha segitség kell, ha megbántják. Csak és kizárólag akkor.
Azt tartják ha fontos vagy keres, ha hiányzol felhiv.
Ha hiányzom….de nem hiányzom. Igaz felhiv de ilyenkor azt érzem kell valaki hogy elszórakoztatja, mert nincs más.
Ir ha nincs valaki más. Nem szeretek és nem akarok pótlék lenni. Egyszer azt mondta valaki, a sors különös dolgokat tartogat számunkra. Azt is mondják, ha bezárul egy ajtó, felesleges rajt dörömbölni, nézz körbe, mert valahol kinyilt egy másik.
Tegnap még örültem egy telefonhivásnak, ma hogy nincs gond ez is elmarad. Épp úgy mint az irások.
Nem vagyok fontos. A szivecskék és a csókok küldése olyan mint a megszokás. Küldi mert megszokta. Biztos bennem van a hiba, de ezekkel engem nem lehet levenni a lábamról.
Oly sok embernek küldenek ilyet, hogy semmi jelentősége sincsen.
Ma már a szeretlek szónak sincs. Oly könnyen repkednek e szavak anélkül hogy lenne mögötte tartalom.
Élveznem kellene e rövid pillanatokat, de olykor nem érzem a meghittséget a szavak mögött. Én csak teljesen tudok szeretni, félig vagy alig nálam ez nem megy.
Ma is meg vagyok arról győzödve, hogy csak én vagyok.
Pár nappal ezelőtt valaki azt tanácsolta nyomozzak.
Minek és kinek. A nyomozás bizalmatlanság a másikkal szemben. Mi lenne az eredmény? Fájdalom. Nem fogok senki után nyomozgatni!
Ha hagyom magam becsapni, az én hibám.
Eddig is felvállaltam a döntéseim miatti hibákat.
Ha nincs valami meg, azt nem lehet kényszeriteni. A szavakat tetteknek kell követniük. Ha valaki életének a része vagyok, akkor azt szeretném érezni. Nem csak akkor ha baj van, és nem csak akkor mikor bohócra van szükség.