Egy autó nem vásárlás margójára

Megint eljutottam arra pontra mikor számot kell vetnem magammal.
Az utóbbi időben azt gondolom és látom nem működik valami jól.
Az utóbbi idóben hiába is tagadja, de mindig fáradt, alig várja hogy elmenjen, ha evett utána otthon rosszul van. Ma például azzal kezdte, miért nem hívtam vissza. De azért jó volt hogy volt itthon kávé és üdítő. Ja és még nem ettem addig semmit se, mert nekem is vannak dolgaim, amik Engem érintenek és azt gondolom ezt épp oly fontos mint bármi más. Bár lehet hogy csak nekem……
Az tán rám förmedt….hát biztos ezt érdemlem, De azt gondolom ez nem így van.
Mindent megteszek ami tőlem telik, de úgy látszik ez nem elég.
Sok minden volt már velem, de gondolom mindenkivel.
Szerettem, de rájöttem ennek is vannak fokozatai, mert nem mindenkit úgy szeretünk ahogy azt akkor és ott gondoltuk. Erre a felismerésre nem akkor jutok,amikor vége van és azt gondolja bárki, hogy a sértettség mondatja ki velem, hanem amikor egy kapcsolat után a vihar leülepszik és tisztán látok mindent. A jót és a rosszat egyaránt. Az én hibáimat és a másikét is.
Azon gondolkodtam míg most hazaértem, hogy miért is kell nekem olyan embereket kifogni,akik csak a saját céljaikat nézik. Hol van az megírva, hogy nekem mindig ez jut. Ha mindez egy tanulás,akkor mikor lesz ennek vége? Évtizedek óta tart már.
Nézem az embereket, nőket férfiakat. Sokan boldogok.
Engem mért nem hajlandó elfogadni bárki olyannak amilyen vagyok. Miért van, hogy mindenki csak azt látja amit akar.
Mert lehet ,hogy nem vagyok se szép, se karcsú, sőt lehet hogy túl kemény vagyok. De mindez látszat.
Senki nem kíváncsi a valóságra.
Vegyük számba?
Szépség. Nos nem mondhatni hogy rút lennék, de nézek tükörbe. Magamnak tetszem. Az orrom, a szám, a szemeim…már amikor nem vagyok fáradt és nem kancsalítok 😀
Nem vagyok se karcsú, se sovány. Magamnak nem tetszem, fogynom kellene, de nem megy 🙁
Lassan 50 éves leszek, Az idő vasfoga és minden látszik. Dolgozom. Nem szeretnek bent, de ettől nem lesz se hidegem, se melegem( ahogy a tanítóm mondani szokta, amúgy meg nem ezért megyek be, hanem hogy a tudásom szerint a legjobbat nyújtsam).
Keménység. Hát az a baj, hogy senki nem lát belém, bár igazából ez jó…nekem. Ha valaki megbánt, igaz az arcom elárul, de sokszor senki nem sejti mi zajlik le bennem. Sokan azt látják,amit látni akarnak. Ha ez jó a saját ízlésüknek, akkor minden rendben, ha nem akkor leszek a világ leggonoszabb teremtménye.
A lelkembe senki nem lát bele,csak az akinek megnyílok.
És hogy visszatérjek az elejére, azt gondolom nem ENGEM szeretnek.
Én egy pótlék vagyok, a legjobb , a legtökéletesebb nő helyett!
Most felháborodna, és azt mondaná nem így van. De ezt érzem. Mert azt látom, hogy nem boldog velem.
Szeret, de nem ENGEM.
engem. Igen így van, mindez nagy betűkkel.
Nem vagyok depis, csak megpróbálok reális lenni. Lehet hogy 5 perc múlva már mindenki a mosolyt látja az arcomon és nem a könnyeket a szememben, mint most. De a lelkem könnyezni fog.
Nem sajnálom magam, csak nem értem.
Szabadságot kért és kapott, de ez sem jó. Ma, mikor azt mondtam sosem gondoltam volna, hogy nem érzem szükségét annak , hogy valakivel együtt éljek valami furcsa suhant át az arcán.
Utálat? Szenvtelenség?Düh? nem tudom.
Vagyok és gondolkodom, közben pedig ír és szerintem nem tudja mi történik.
Én pedig azt gondolom, hogy vissza kellene írni, de valami visszatart.
Mert hol vagyok én magam ebben a történetben.
Valamikor régen hittem az álmokban. Ma már illúziónak tartom.
Illúziónak azt hogy valakinek épp oly fontos leszek mint Ő nekem. Ez a valaki ne csak önmagam legyek.
Valaki időnként ne csak képletesen fogja meg a kezem, hanem a valóságban is. Ne azt érezzem szégyell engem. Legyen büszke arra, hogy okos vagyok a magam furcsa módján. mert igenis az vagyok!
Mert ha sok mindent megtalálok a neten , sok minden után tudok járni, akkor igen is az vagyok!
Igaz, eddig is élt nélkülem, akkor ez után is tud. A dolgait el tudja rendezni.
Beleszeretett egy autóba.
Versenyezni senkivel nem fogok..és semmivel nem fogok.
Nos ez mind illúzió…. 😀

Gondolatok egy születésnap nyomán

Ma a kedvesem elmondta, vaj van a füle mögött.Megijedtem erre a mondatra, így gyorsan elő a telefon és felhívtam, gondoltam baj van. Nevetve közölte,igen gond van, anyukájának pár nap múlva születésnapja lesz, és tegnap voltunk kint az egyik bevásárlóközpontban, hát vehetett volna valamit. Amúgy semmi vész, hisz addig vehet még bármit, de hát ha ma nem jön a testvére a férjével, hát bajba lett volna :).
Kérdeztem, jönnek ugye az unokák is. Mondta nem, mert …hát nem.
Nos ekkor jöttek fejembe a gondolatok. Csak pár szót ejtettem ezzel kapcsolatban Neki, de mondta inkább ne menjünk bele, mert az Ő fejében is hasonló mondatok cikáztak, mint az enyémben, bár ki nem mondta őket.Aztán letettük a telefont és magam maradtam a gondolatokkal.

Születésnap. Minden évben csak egyszer ünnepeljük azt hogy ezt az évet is megértük. Szeretjük ha azok akik nekünk fontosak és számítanak, ilyenkor egy-egy gesztussal velünk ünnepelnek. A gesztus nálam nem azt jelenti, hogy ajándékot kapok, hanem hogy eszébe jutottam és felköszönt egy-egy kedves szóval. Az ajándék nekem nem mond semmit, mert ha nem szívből adja valaki,hanem csak azért mert ez a szokás, akkor az nem ér semmit se. Nos ajándék ide vagy oda, nem is ez a lényeg.
Azon gondolkodtam, hogy is van ez. Amikor még éltek a szüleim, nálunk nagy esemény volt az Ő születésnapjuk, névnapjuk és minden családi ünnep, húsvét és karácsony és házasssági évforduló. Örültünk neki hogy velünk vannak.Nem csak mi gyerekek,hanem az unokák is. Nos ma már úgy látszik ez nem divat. Csak akkor látogatják meg a nagyszülőt, ha pénz áll a házhoz. Mondjuk egy esküvő, ballagás stb esetében.
Mindez lehet csak nekem furcsa. De valahol nem értem.
A facebook nevű közösségi oldalon mindenkit megköszöntenek. Mindegy hogy csak ismerős valahonnan, vagy éppen csak azért jelölt be ,hogy megmutassa mennyi ember is van az ismerősei között, de köszöntenek mindenkit, születés napján , névnapján. Utóbbit akár többször is, mert ugye vannak olyan nevek,amik a naptárban többször is szerepel, és oly annyira ismerik a másikat, hogy fogalmuk sincs mikor is tartja. tehát ezért biztos ami biztos alapon inkább többször mint kevesebbszer. Mert látják és mert posztolják mindenhol.De a családtagokkal más a helyzet. Ők ugye “csak” vannak,nem látja senki hogy megemlékeznek róluk, már ha ugye nincsenek fent a közösségi oldalon.Tehát nem igazán számít megköszöntik-e vagy sem.
Nincs is ezzel semmi baj, mindaddig míg azokkal is ezt tesszük,akiknek az életünket köszönhetjük, szeretnek minket, és ott vannak ha baj van és ha öröm van épp úgy.
A mai világban ciki ha valaki tiszteli a szüleit, nagyszüleit. A kirakat számít. Az hogy milyen fotót teszünk ki magunkról, mit szólnak mások.
Van nekem egy tanítóm, sok okos és bölcs dolgot mutatott meg már nekem.
Ő nem posztol mást,mint az állatokat,amelyek sokszor jobbak az embernél. Hálásak minden jó bánásmódért.
Mi emberek miért nem vagyunk ilyenek?
Azért hozzáteszem és megsúgom,vannak ilyenek is. Csak az a helyzet hogy Ők inkább hallgatnak, teszik csendben a maguk dolgát. Nem posztolják ki, hogy nézzétek én milyen jó vagyok! Hanem csendben mennek az úton, teszik amit kell és talán példát is mutatnak azoknak akiknek még számít az érték, az emberi érték.
Nem szeretnék senkit se megbántani. Mindez az én gondolatom, de azt gondolom, hogy az egymásra figyelés a családban kezdődik. Tudom most jöhetnek, hogy a munka, az idő hiánya, a rossz nevelés.
Ez mind csak kifogás. Magunkba kellene nézni………

Gondolatok

Van életünkben sok-sok boldog pillanat, amelyet akkor és ott nem veszünk észre. Csak mikor már elmúlt akkor jövünk rá mit vesztettünk. Életemben voltak boldog pillanatok. Ilyen az anyaság megélése, gyermekeim felnőtté válása, és az hogy bármi is történt ma is velem, mellettem vannak és állnak.
Sok boldogtalan nap és év is volt. De az ember megpróbál túl lépni mindezen.
De ma kiszaladt a számon, hogy még egy nagy csalódást már nem élnék túl. Válasz erre az volt, hogy dehogynem, hisz az aki ezt mondta sok, sok ilyenen túl van.Erre azt válaszoltam, lehet de az az ember már nem én lennék.
De nem vagyunk egyformák. Az illető aki ezt mondta nem tud sok mindent. Sokszor elmondom, hogy nem vagyok nyitott könyv. Nem akarok az lenni, épp azért mert amikor kinyilt egy pillanatra fájdalom volt az ára. Ma már nem kockáztatok.
Elgondolkodom, hogy milyen ember is lehetek.
Rájövök, igaz sok mindenben hibás vagyok. A döntéseimért csak én vagyok felelős.
Ám más felől vannak emberek akik kihasználnak másokat, aztán miután elérte célját, tovább lép és eldobja a másikat mint egx rongyot.
De ennek a tipusnak van egy sokkal rosszabb fajtája. Találkoztam ilyennel…..sajnos. Ez az a tipus aki elzár mindenkitől, kisajátít. Mindezt az irántad érzett “szeretet” nevében.
Aztán mikor elég volt belőle, akkor az addig szajkózott ” barátságban elválunk” helyett a keserű csalódás poharát űritjük ki.
Mert számára ez azt jelenti hogy rágalmaz, szid, és elvesz mindent. Csak egyet nem tud. Az önbecsülésed, a tisztességed és a becsületed.
Az ilyen ember utána nevet a markába, mert azt hiszi Ő nyert. De ez nem ìgy van. Te nyertél. Szabadságot. Igaz harcolnod kell, és nem azért mert kell az amit elvett, nem azért a tárgyért, tárgyakért ami soha nem volt az övé. Hisz ezek tárgyak. Nem ez tesz boldoggá! Hanem azért, mert kell valaki aki azt mondja: ennyi, és nem tovább.
Haragot, bosszút sose fogadj. Átokért sose kiálts!
Mindenki megkapja a jutalmát. Igen, a jutalmát.
Mert minden szónak súlya van.
Az átokért átok jár.
Én jutalmat kérek azoknak akik bántottak.
Sokan nem értették meg azok közül akik ismernek.
Ma már tudják az okát.
Boldogságunk megteremtője önmagad vagy.
Hosszú út vezetett el ide engem is. Ez egyedül nem hinném hogy ment volna. Mindezt annak az embernek köszönhetem aki ma is segit tisztán látni. És van mit köszönnöm a gyermekeimnek is. Talán jól neveltem Őket. És igen. Most van aki boldog perceket és órákat szerez. Fáj mikor elmegy, de most még kell az a szabadság, amiről nem tudtam hogy ilyen jó lesz.
Mit hoz a holnap? Alakul. Aminek meg kell tõrténnie , megtörténik. Aminek akkor és ott lesz az ideje.

Gondolatok õsszevisszasága. De ezt hogy leirtam, azt hiszem vége. Ez volt számomra a múlt elengedése.
Itt az ideje az újnak, ami már kopogott egy jó ideje, csak a félelem gátat szabott.

Cim nélkül

Kezdek feszült lenni újra. Gondolatok ezrei cikäznak ät a fejemen.
Ujra csak azt gondolom kevés vagyok.
Szabadság…. hát igen ez egy olyan dolog amit szeretnénk de csak keveseknek engedhető meg. Mert ugye szeretne az egyik. De mi van ha rzt szeretné a mäsik is. Vagyunk-e annyira toleränsak hogy visszafelé is müködjön.
Cikáznak a gondolatok. Kevés vagyok….
Miért nem elég ha annak akit szeretünk elmondjuk számunkra ő a viläg. De ez nem elég. Az ego nem engedi. Kell ehhez még sok sok jelzés….másoktôl.
Gyarló ember vagyok. Hibäkkal telve, de igy tökéletes.
Van ez a facebook nevű oldal.
Időnként elnézve sokan ott élik életüket egy kirakatba kitéve.
Tökéletesek, okosak, viccesek, szépek, szexik.
De ha az utcán látnád elmennél mellettük, mert a fotoshop, a retusálás csodákra képes.
Van aki a nyilvánosság, ismerősök “szeme láttára” flörtõl a mäsikkal nem törödve azzal esetleg kinek okoz rossz perceket.
Ez a közösségi háló.
Sok kapcsolat megy tönkre mert nem gondoljuk meg kinek mit irunk…nyilvánosan.
Gondolatok cikáznak a fejemben…..
Gyarló ember vagyok.
Büntetem magamat, de van e értelme.
Az életem során a hűség volt az ami számomra minden a szeretettel együtt. Ebben a képmutató világban ma már nem érték. Épp úgy mint a tisztelet és a becsület. A magunké és másoké.
Fäjdalmat okoz ha azt gondolom, látom nem elég amit nyújtok. Gyarló vagyok. Szeretem ha tudom az első és egyetlen vagyok. De ez nem azt jelenti hogy nincs se barät se ismerős. De azt sem hogy ahhoz más ember is kell hogy higyjenek nekem.
Szabadsäg…..
Azt gondoltam kell nekem hogy valaki mellettem legyen mindig. A nap 24 órájában.
Nem kell.
Lehet hogy egyedülälló vagyok, de nem magányos.
Egyedülállô…….an tökéletes a magam môdjän.
Gondolatok cikäznak a fejemben……lassan megnyugszom.
Ember vagyok aki szeretetre vágy……de nem mindenáron.

Szeretetlánc

Már két ilyen láncom is elszakadt és úgy gondoltam most majd felfűzöm én és nem veszek másikat. Megvettem mindazt ami kell, megtisztitottam ahogy kell. Ehhez kaptam útmutatást attól az embertől aki utat mutatott eddig is.
Ma neki álltam és közben sok sok gondolat jött.
Leirom mert azt gondolom nem a véletlen műve.
Nos az összes kis kövecskét ( rózsakvarc ezt hivom én szeretetkőnek) egy tálkába boritottam. Azt nem irom le hogy kezdtem neki, csak hogy füzés közben mi kavargott a fejemben.
Nem volt egyszerű…igaz túl nehéz sem. Épp mint az életünk és az azt befolyádoló szeretet sem. Meg tehettem volna hogy a tálkából válogatok, de az nem én lettem volna. Ráhagyatkoztam az érzésrimre a belső hangomra. Úgy vettem ki a köveket ahogy a suivem vezetett. Volt ami könnyű volt és volt ami nehezebb. Azt gonfoktam először hogy megy ez nekem de rájöttem nem lesz ez egyszerű. A köveken bizony a kis furatok nem ott voltak ahol sokszor gondoltam. Keresni és forgatni kellett mire megtaláltam, épp úgy mint az életünkben. Azt gondoljuk hogy minden úgy van ahogy eltervezzük. Ám mikor rájövünk nem igy van vagy a könnyebb utat választjuk vagy feladjuk. Nos én soha nem adtam és adom fel. Hát megvizsgálgattam hogy egy-egy kövecske milyen. Igy aztán előbbre jutottam. Nem válogattam jött egymás után kicsi, pici, apró és nagyobb. Mind mind más volt, és bizony nem biztos hogy a legfényesebb volt a legkönnyebb és a kicsit csúnyácska a legrosszabb. Vagy a legnagyobb a könnyű a legapróbb a nehéz. A gondolatok cikäztak a fejemben. Mert azt gondoljuk csak a szép az elfogadható és a nagy az igazi. Ám ez nem így van, mert az aprócska, kissé csúnyácska lehet hogy első látásra nem tetszik, de talán a legháläsabb azért mert foglalkozunk vele és nem dobjuk félre. Voltak benne sérült darabok is amelyek attól lettek ilyenek mert leeséskor sérültek meg. Ezek is felkerültek. Sérülünk minden ha valakit beengedünk az életünkbe és az méltatlan rá. De az esélyt meg kell adni annak aki jön legközelebb. Igaz félünk hogy újra megjárjuk, de ha esélyt se adunk, akkor magányosak leszünk. Már pedig szeretet nélkül élni nem lehet, mert ha ezt választjuk igaz hogy nem sebeznek meg de magányosak és mogorvák leszünk. Már pedig egy mosolygós ember bármilyen is kivülről széppé teszi a mosolya.
Azt gondoltam van időm, hogy felfüzzek minden kövecskét. Ám az idő fogyott és a kövecskékkel időnként nem bírtam, de folytattam tovább. A füstölőm az utolsó kis füstöcskét eresztette el amikor az utolsó kövecske a helyére került. Ám mindegyik kis kő a láncon volt de nem készült el úgy ahogy szerettem volna. Rájöttem, más alternatíva is. Hát annak megfelelően fejeztem be. Életünkben nem minden alakul úgy ahogy tervezzük. De a sors ha bezár egy kaput kinyit helyette egy másikat. Mert ott és akkor arra volt szükségünk, de tovább kell lépnünk mert jön egy jobb és szebb. Mert van választás csak élni kellene vele. Megrekedhetünk ott is ahol vagyunk, de ilyenkor jön a panasz, pefig a lehetőség ott van csak meg kell ragadni akkor és ott. Nem sirni és panaszkodni. Ennek semmi köze a sorshoz.
Igen hiszem hogy van valami az univerzumban aki és ami segit. Ez mindenkinek hite szerint valô. Kinek-kinek mäs. És hiszem hogy van aki láthatatlanul de fogja a kezünket vezet és segít. De ezt mindenki maga tudja és érzi.
A lánc elkészült és megtisztitva mindentől a nyakamba van és ujra segit a hitem szerint.

Húsvét

A mai nap arra késztetett folytassam azt amit abbahagytam….az irást. Leckéket kaptam a sorstôl és az élettől. Leckéket arról milyen nem akarok lenni. Megtanultam az elmúlt években hogy milyen az ha valakin átgázolunk, letörjük az önbizalmát és az önértékelését. Milyen az ha megvernek és megrugdosnak. Ezeket meg kell próbálni elfeledni és elengedni. Nem könnyű de megteszem, mert csak igy vagyok képes egy új életet elkezdeni.
Megtanultam milyen ha oda a bizalom.
És ettől szenvedek. Mert hiába mondja bizik bennem….ez nem igaz. Nem ezt érzem. Mert ha azt mondom amit érzek az számára baj. De azt mondja legyek önmagam. De nem lehetek neki sem. Vannak emberek akik beszélhetnek bármilyen ordenáré hangon és stilusban az un.társukkal mégis jô. Én azt gondolom a tisztelet és a megbecsülés, a másik elfogadása és szeretete mindennek az alapja.
Minden alkalommal mikor kapok egy egy pofont azt gondolom minden hiába. Miután kisirom magam rájövõk. Én igy vagyok jô és tökéletes. Valahol az én hibám hogy ilyen embereket engedtem az életembe, de mindennek oka van. Tanulni kell\kellene az ältalunk elkövetett hibäkból. Ha nem tesszük jön a következő pofon. Ha akarjuk ha nem. És ha ugy gondoljuk megtaláltuk azt a valakit aki mäs…a csalódás hogy neki sem jó úgy ahogy vagyunk mérhetetlen. Lehet hogy én gondolom rosszul. De most ezt érzem.
Az életem egy bizonyos szakaszában , amikor nem birtam toväbb segitség kellett. Na nem feküdtem be sehova se, de néha napjän mikor úgy éreztem kellett segítség hogy feldolgozzak egy néhäny eseményt. Akkor jött az õtlet az iráshoz. Aztän abbahagytam, de ma ugy érzem kell újra…..

Helló Világ!

Üdv!

Ez az első bejegyzésed.

Most válassz ki egy Neked tetsző sablont a vezérlőpulton (Megjelenés/Sablonok), majd kezdd el a blogolást a Bejegyzések-re kattintva!

Jó blogolást kíván az Ingyenblog.hu Csapata.