«

»

máj 08

Szeretetlánc

Már két ilyen láncom is elszakadt és úgy gondoltam most majd felfűzöm én és nem veszek másikat. Megvettem mindazt ami kell, megtisztitottam ahogy kell. Ehhez kaptam útmutatást attól az embertől aki utat mutatott eddig is.
Ma neki álltam és közben sok sok gondolat jött.
Leirom mert azt gondolom nem a véletlen műve.
Nos az összes kis kövecskét ( rózsakvarc ezt hivom én szeretetkőnek) egy tálkába boritottam. Azt nem irom le hogy kezdtem neki, csak hogy füzés közben mi kavargott a fejemben.
Nem volt egyszerű…igaz túl nehéz sem. Épp mint az életünk és az azt befolyádoló szeretet sem. Meg tehettem volna hogy a tálkából válogatok, de az nem én lettem volna. Ráhagyatkoztam az érzésrimre a belső hangomra. Úgy vettem ki a köveket ahogy a suivem vezetett. Volt ami könnyű volt és volt ami nehezebb. Azt gonfoktam először hogy megy ez nekem de rájöttem nem lesz ez egyszerű. A köveken bizony a kis furatok nem ott voltak ahol sokszor gondoltam. Keresni és forgatni kellett mire megtaláltam, épp úgy mint az életünkben. Azt gondoljuk hogy minden úgy van ahogy eltervezzük. Ám mikor rájövünk nem igy van vagy a könnyebb utat választjuk vagy feladjuk. Nos én soha nem adtam és adom fel. Hát megvizsgálgattam hogy egy-egy kövecske milyen. Igy aztán előbbre jutottam. Nem válogattam jött egymás után kicsi, pici, apró és nagyobb. Mind mind más volt, és bizony nem biztos hogy a legfényesebb volt a legkönnyebb és a kicsit csúnyácska a legrosszabb. Vagy a legnagyobb a könnyű a legapróbb a nehéz. A gondolatok cikäztak a fejemben. Mert azt gondoljuk csak a szép az elfogadható és a nagy az igazi. Ám ez nem így van, mert az aprócska, kissé csúnyácska lehet hogy első látásra nem tetszik, de talán a legháläsabb azért mert foglalkozunk vele és nem dobjuk félre. Voltak benne sérült darabok is amelyek attól lettek ilyenek mert leeséskor sérültek meg. Ezek is felkerültek. Sérülünk minden ha valakit beengedünk az életünkbe és az méltatlan rá. De az esélyt meg kell adni annak aki jön legközelebb. Igaz félünk hogy újra megjárjuk, de ha esélyt se adunk, akkor magányosak leszünk. Már pedig szeretet nélkül élni nem lehet, mert ha ezt választjuk igaz hogy nem sebeznek meg de magányosak és mogorvák leszünk. Már pedig egy mosolygós ember bármilyen is kivülről széppé teszi a mosolya.
Azt gondoltam van időm, hogy felfüzzek minden kövecskét. Ám az idő fogyott és a kövecskékkel időnként nem bírtam, de folytattam tovább. A füstölőm az utolsó kis füstöcskét eresztette el amikor az utolsó kövecske a helyére került. Ám mindegyik kis kő a láncon volt de nem készült el úgy ahogy szerettem volna. Rájöttem, más alternatíva is. Hát annak megfelelően fejeztem be. Életünkben nem minden alakul úgy ahogy tervezzük. De a sors ha bezár egy kaput kinyit helyette egy másikat. Mert ott és akkor arra volt szükségünk, de tovább kell lépnünk mert jön egy jobb és szebb. Mert van választás csak élni kellene vele. Megrekedhetünk ott is ahol vagyunk, de ilyenkor jön a panasz, pefig a lehetőség ott van csak meg kell ragadni akkor és ott. Nem sirni és panaszkodni. Ennek semmi köze a sorshoz.
Igen hiszem hogy van valami az univerzumban aki és ami segit. Ez mindenkinek hite szerint valô. Kinek-kinek mäs. És hiszem hogy van aki láthatatlanul de fogja a kezünket vezet és segít. De ezt mindenki maga tudja és érzi.
A lánc elkészült és megtisztitva mindentől a nyakamba van és ujra segit a hitem szerint.